You're So Golden (Harry Styles Fanfiction/+18 tartalom)

22. Bátrabbnak kellett volna lennünk

-Hááá. Megint én nyertem. -örvendezett Harry a harmadik scrabble nyereség után.

-Jól van már. Senkit nem érdekel. -puffogott Gemma.

-Nővérkém. Ugyan ne haragudj annyira, hogy megint szarrá vertelek. Nem tehetek róla, hogy őstehetség vagyok. -mondta Harry, tettetett bűntudattal, ahogy Gemet kezdte vigasztalás, kvázi idegesítés gyanánt szorongatni, mintha ölelni akarná.

-Kopj le rólam. Utállak. Tuti csalsz. -mondta Gemma, ahogy lehámozta magáról Harryt.

-Na jó gyerekek, ez csak egy játék. -szólt rájuk Anne.

-Ugh Anya, ezt te úgy sem érted. -háborodott fel Gem játékosan.

-Viszont te ügyes voltál. Háromszor lettél második. -hajolt felém Harry egy gyors csókkal ajándékozva meg.

-Aghh, csaló banda, egymásnak valók vagytok. -puffogott tovább Gem, amin mind csak nevettünk.

-Na jó, ki kér fagyit? Én tuti bedobok egyet. -állt fel Anne.

-Anya mi kérünk, de csak fent esszük meg. Pakolj ki bőven. -mondta Harry, majd a mondat végén rám kacsintott, még szerencse, hogy csak én láttam.

-A szobában mi? -kezdett rá Gemma, ahogy Anne kiment a nappaliból.

-Kuss Gem. -vágott hozzá Harry egy díszpárnát nevetve. Pár Preccel később Anne visszajött egy nagyobb adag fagyival. -Netflix? -Nézett rám Harry a programfelajánlással.

-Ühmm. -bólogattam mosolyogva mialatt elfogadtam felém nyúló kezének markolását.

-Tessék haladni. Éhes vagyok. -csapott a fenekemre nevetve, ahogy a lépcsőhöz értem. Szemöldökét egy pimasz vigyor keretében emelgette, ahogy szabad kezével becsukta maga mögött az ajtót. -Már csak egy "ne zavarj" tábla kellene kintre. -viccelődött vidáman.

-Hmm, miért is? Elfoglaltak vagyunk? -érdeklődtem tudatlanságot tettetve.

-Nem tudom Gyönyörűm, ha nem csal az emlékezetem, azt hiszem jeleztem, hogy készülj fel az estére. Anyám csak jó fej volt pluszban, hogy fagyit ajánlgatott. Ha tudná mi lesz ennek a vége. -mosolygott ellenállhatatlanul.

-Uhh, mesélj kérlek. Én úgy tudtam Netflixezni jövünk fel. -tettettem a tudatlant.

-Persze, Netflixezni. -helyeselt. -Azután egyből Netflixezni fogunk, ahogy ezt az adag fagyit lenyalogattam rólad. -mondta könnyedén, ahogy a tál fagyit az éjjeliszekrényre helyezte. -Gyere ide. -nyújtotta felém kezét. -Talán ennek a sok ruhának most mennie kellene. -suttogta a fülembe, ahogy ujjai egyhamar vetkőztetni kezdtek. Utolsó ruhadarabomat is kínzóan lassúsággal adta át a földnek, majd merészen végigmért. Lassan ujjai közé vette a tál fagyit és a kanalat kiemelve végighúzta a jéghideg tárgyat az egyik mellemen. Mellbimbóm akaratosan keményedett a hidegre, Harry pedig ajkát beharapva nézte végig a saját cselekedete által előcsalt reakciót. Ajkait pimasz mosolyra húzta mielőtt lenyalta volna a rám kent adagot, kezdő sóhajokat előidézve belőlem, ahogy ajkai elidőztek mellbimbómon.

***

-Utállak. Mindenhol ragadok. -mondtam nevetve, ahogy a zuhany alá álltam. 

-Bocsi Édesem, én kifejezetten élvezek veled fagyizni. -állt ő is mellém, karjait szorosan a nyakam köré tekerve.

-Fagyizni, mi? -érdeklődtem, először csak nevetett aztán szólt hozzá.

-Is. Ilyen jókat szexelni pedig még inkább. 

-Egyből gondoltam. -mondtam, ahogy kiléptem a a zuhanyzóból és magam köré tekertem egy törölközőt. Úgy, ahogy voltam, úgy sétáltam vissza a szobába és dőltem el az ágyon.

-Csak nem elfáradt  kisasszony? - sétált ki Harry immár szárazon, de legnagyobb örömömre még mindig meztelenül.

-De igen. Hulla vagyok. Csak aludni akarok. -mondtam mozdulatlanul.

-Pedig úgy 15 perce még nagyon virgonc voltál. -mondta nevetve, ahogy lehúzta rólam a törölközőt, majd megtörölte a lábaimat és a karjaimat. 

-Voltam. -mondtam, majd azzal a lendülettel magamra rántottam a takarót.

-Na jó, azért én is férjek be alá. -kérte, ahogy mellém kucorodott. A puha plédet megemelve bújt be mellém és egyik karomnál fogva húzott magára. Fülem egyenletesen dobogó szíve felett foglalt helyet és csak mosolyogni tudtam a tényen, hogy végre így vagyunk.

-Szerinted, ha nem futok össze anyáddal valaha kerestük volna egymást? -kérdeztem hirtelen.

-Nem tudom. -hangjában szinte hallottam a szomorúságot. -Nem tudtam akarsz e látni, én nem akartam erőszakos lenni.

-Ne haragudj. -bújtam hozzá közelebb. -Én meg azt hittem, ahogy tuti nem állnál velem szóba a történtek után. Képzeld egyszer vettem jegyet az egyik One Direction koncertre, mert egy barátnőm oda volt értetek. -nevettem. -Nagyon jó volt, nagyon élvezte.

-És te nem élvezted? -nézett rám Harry furcsán.

-Én végül előadtam, hogy lebetegedtem. -ismertem el. -Nem bírtam volna ki, hogy lássalak és ennyi legyen az egész. Aztán egyszer végül csak rávettem magam, hogy elmegyek egy koncertedre. Mikor kijött az első lemezed. Aztán végül ott is beszari voltam. -nevettem kínosan.

-Ajj Gin. Nem tudom. Tudod én imádom a tényt, hogy újra itt vagy, de örültem volna, ha nem marad ki ez a 10 év. Te szépen nem jöttél el a koncertekre, pedig akár észre is vehettelek volna  és már túl lettünk volna a nehezén, én meg ahelyett, ahogy lesem az instagrammod, akár rád is írhattam volna. -ismerte el.

-Oh szóval leskelődtél. -pirítottam rá.

-Igen, elég sokszor. -nevetett Harry beismerően. -Tudod Gin, neked és nekem is bátrabbnak kellett volna lennünk.

-Kár már a múlton rágódni Harry. Most már itt vagyunk. -kezdtem mellkasa cirógatásába.

-Így van és én tuti, hogy soha többet nem engedlek el. -szorított magához még jobban.

-Kérdezhetek valamit? -fordultam arcommal felé.

-Mond Édesem. 

-Harry igaz, hogy azt a dalt nekem írtad, amihez most forgattál klipet?

-Anyám mondta igaz? -kérdezett egyből vissza.

-Ühmm. -fúrtam a nyakába az arcom.

-Nos igen igaz, de nem ez az egyetlen, amit neked írtam.

-Mi, komolyan? -pattantam fel és viccből félig  győzelmi táncot jártam. Muszáj voltam elcsapni a poént, hogy ne bőgjem el magam.

-Komolyan. És azt is komolyan imádom, ahogy a cickóidat lengeted előttem. -nevetett, ahogy karjaival utánam nyúlt és visszahúzott a mellkasára.

-Harry szerinted mi szerelmesek vagyunk, vagy csak hiányoztunk egymásnak? -kérdeztem komolyan.

-Ne beszélj hülyeségeket Gin. Te mégis komolyan, hogy érzed? Mert, ha te nem is de én biztos szerelmes vagyok beléd. Az utóbbi lazább időkben, pedig még inkább. -nevetett.

-Lazább? -kérdeztem vissza.

-Lazább, úgy értve, hogy végre valahára megronthatlak.

-Ahh, ki hitte volna, hogy így érted. -forgattam a szemem.

-Mondjuk, te. Ismerhetnél ennyire. -kuncogott halkan.