You're So Golden (Harry Styles Fanfiction/+18 tartalom)

9. Életmentő

-Istenem Gemma el sem hiszed mennyire hálás vagyok. -kezdtem bele biztonsági övem bekötése közben.

-Tudom, tudom. -csiripelte. -Bár valószínűleg az öcsém most a pokolra kíván engem.

-Nem bírtam volna még vele kettesben maradni. Nem is értem, annyira kedves velem. Pedig ő az, akinek utálnia kellene, amiért elhagytam.

-Gin beteg voltál és kímélni akartad mivel te sem tudtam meggyógyulsz-e valaha. Harry tökéletesen érti mit miért tettél csak sosem akarta elfogadni.

-Nem tudom, hogyan kellene hozzá viszonyulnom Gemma. Nem tudom mi is van most igazán köztünk. Vagy, hogy ő mit szeretne.

-Te tudod mit szeretnél? -kérdezett vissza.

-Őt.-nyeltem nagyot, mire Gemma csak egy bíztató mosolyt küldött az irányomba.

Gyorsan beszaladtunk a régi házunkba, ahonnan apámmal Londonba költöztünk. Kiszedtem a bőröndömből egy farmer shortot, egy egyszerű fehér pólót és friss fehérneműt. Utam egyből a zuhany alá vezetett, ahol felfrissítettem magam. Utána gyorsan fogat mostam, megfésültem a hajam és késznek nyilvánítottam magam. Táskámba bedobáltam pár dolgot, amire szükségem lehet, ha ma este is ott aludnék, illetve bedobtam a kis sminkes táskám és egy fogkefét.

-Remélem van fürdőruhád. -szólt hozzám Gemma.

-Kizárt, hogy nulla ruhában mutogassam magam neki.

-Pedig szerintem élvezné. -nevetett mire hozzá vágtam egy kezemben levő pólót. -Na tedd be, ne kellejen kétszer kérnem. -szólt rám játékosan.

Mikor leparkoltam Harryék haza előtt, akkor láttam, hogy Harry a bejárati felvezető pár lépcsőn üldögél. 

-Azt hittem sosem értek vissza. -pattant egyből lábaira, ahogy kiszálltunk az autóból.

-Mit izgulsz, nem hagytam el útközben a hercegnődet. Amúgy hálás lehetsz nekem, amiért rávettem, hogy hozzon ma fürdőruhát. 

-Fogd be Gem. -horkant rá félig nevetve, ahogy elhaladt mellette. Mikor pedig én értem mellé szemeit rám vetette és egy szívmelengető mosoly keretében tessékelt maga előtt be a bejárati ajtón. -Szóval akkor ma medencézünk? -osont közelebb a hátamhoz, majd egyik karját hátólról előre felé a hasamra csúsztatva állított meg, ezzel mellkasát a hátamnak préselve.

-Lehet róla szó. -kuncogtam halkan ölelésében megfordulva. Rájöttem közben, hogy ez nem volt a legjobb ötlet hiszen arcainkat csupán centik választották el így egymástól.

-Alig várom. -mosolygott rám pimaszul, amitől nekem kb leesni készült a hajam. Rózsaszín ajkaival egy apró csókot nyomott az orrom hegyére, majd kezeit az enyémmel összefűzve húzott a szobája felé.

-Ezeket bedobjuk hozzám, oké? -vette ki táskám a kezemből. Ellenkezni sem volt időm, Harry szobájának ajtaja gyorsan csapódott a hátam mögött, ezzel a négy fal közé szorítva vele. A tudat, hogy kettesben maradtunk kisebb pánikot eredményezett az elmémben.

Pillanatnyi menekülési útvonalat mérte fel a fejemben, hiszen ilyesfajta közelségre nem voltam képes. Egyszerűen fogalmam sem volt, mit kellene kezdenem azzal, hogy egyedül maradok vele. Hogy miről beszélünk ilyenkor vagy mit csinálunk kettesben. Egyszerűen még nem ment. 

Gemma ekkor nyitott be Harry szobájába. Hatalmas kő esett le a szívemről érkezésétől és egy felszabadult sóhaj hagyta el a számat, amin Gemma csak halkan kuncogott. Egyedül Harry torkából tört fel egy nagyon nemtetsző morgás nővére újbóli közbeavatkozása végett.

Még csak dél múlt, de Gemma ezen napon másodjára tüntette ki magát a szememben életmentő szerepben.