You're So Golden (Harry Styles Fanfiction/+18 tartalom)

25. Ehhez kétség sem fér

-Ez agyrém. -bukott ki belőlem, ahogy végre bejutottunk az autóba.

-Ne haragudj Gin. -mondta Harry félig meddig kétségbe esve. -Most kiszámítható volt a repülő, de általában nincs ekkora felhajtás. Nem akartalak egyből belekeverni ebbe, ne haragudj. -mondta kezem szorongatva.

-Ne aggódj, nem befolyásoló tényező, csak így hirtelen és elsőre kicsit sok volt.

-Tudom Szerelmem, bocsáss meg. -kezdett megint bele.

-Nincs semmi baj. -nyomtam hosszabb puszit az arcára, hogy megnyugodjon kicsit. Láthatóan feszült volt a történtektől pedig rá egy pillanatig sem voltam mérges. -Nem rád haragszom, hanem az ilyen emberekre, akik egy pillanatig sem tisztelik a másik magánéletét.

-Meglehet szokni. Úgy általában meglehet... Szeretlek. -mondta végül és kezem ajkaihoz emelve látta el a területet egy hosszabb puszival. -Most hozzám megyünk először oké? -válaszul csak bólogattam.

-Hmm, elegánsabb, mint gondoltam. -mondtam Harry házán végigfuttatva szemeimet, ahogy kinyitotta előttem az ajtót.

-Tetszik? -kérdezte csillogó szemekkel.

-Gyönyörű, de valahogy nem feltétlen ilyenre számítottam. -vallottam be nevetve.

-Na mert mégis mire számítottál? -kérdezte nevetve, ahogy megkerülve engem beljebb lépett.

-Neem tudom. -húztam el. -Valami lazábbra vagy bohókásabbra. Ez olyan letisztult. Félig meglep félig nem. De tényleg nagyon szép. Nagyon tetszik. -ismertem el.

-Nos a te otthonod is lehet. -lépett elém vigyorogva, karjait derekam köré zárva.

-Igen, mintha már említetted volna. -nevettem. -Adj egy kis időt Harry. Olyan hirtelen történik minden. Még azt sem fogtam fel igazán, hogy újra az életemben vagy.

-Nem siettetlek. -nézett rám azzal a ellenállhatatlan szempárral, majd ajkait másodpercek tört része alatt forrasztotta az össze az enyémekkel. -Gyere, körbevezetlek. -kezdett neki lelkesen. Harry gyorsan pár perc alatt megmutogatta mi hol található, körbevezetett a házban, majd a konyhában magamra hagyva kiszaladt az autóba a bőröndjeinkért. -Ezeket felviszem a szobánkba. Egy perc és jövök. -kijelentésén magamban csak nevetni tudtam, hiszen a szobám helyett egészen egyértelműen a szobánk szót használta.

Míg ő a bőröndökkel bajlódott és a konyhában neki álltam teát keresni, amit egész gyorsan meg is találtam, majd a pulton álló vízforralóval kezdtem vizet forralni.

-Milyen kis otthonosan mozog ebben a konyhában valaki. -szólalt meg mögülem hirtelen, de én csak tevékenységemet folytatva mosolyogtam magamban, miközben ő hátulról simult nekem. Kezei hasam előtt kulcsolódtak össze, feje a vállamon pihent, nézte, amit csinálok, gondoltam.

-Kérsz te is?

-Ühmm. - dünnyögött a fülembe halkan, amiből hirtelen libabőr futott végig a karomon. Harry bizonyára észrevette hiszen halk kuncogást engedett el a fülem mellett. -Nem vagy éhes? Nincs itthon semmi, tudunk rendelni, holnap meg elmehetnénk vásárolni. -kezdett új beszélgetésbe. 

-Kérlek, együnk pizzát, annyira kívánom. -fordultam meg karjaiban sóvárogva.

-Bárcsak pizza lennék. -nevetett.

-Bolond vagy, téged azért nem akarlak megenni. -nevettem.

-És megkóstolni? -incselkedett.

-Azt igen, de az egészen más. -adtam egyből válaszul.

-Na fogjuk ezt a teát és üljünk ki vele a teraszra, mielőtt nem állok ellen és én kóstollak meg téged. -mondta Harry nevetve, ahogy elvált tőlem. Magas alakját követtem a teraszra, ami gyönyörű kilátást nyújtott Los Angelesre. Lábainkat félig meddig összefűzve egymással szemben helyezkedtünk el a kerti balkonkanapén. Bár ki nem mondtam neki, de nem létezik, annyi az az életben, amennyiben élvezni tudnám vele ezeket a pillanatokat. Ujjaival telefonján táncolva pötyögött valamit. -A pizza házhoz jön. -mosolygott kedvesen. Végül órák teltek el így, a nap már lemenőben volt, ezzel egészen romantikusan narancsos árnyalattal színezve az eget és a minket körülvevő helyet. A szívem melengette az egész környezet. naphosszat képes lettem volna bámulni a helyet és velem szemben helyet foglaló mosolygó férfit, aki egyetlen pillantásával az idők végezetéig lefog venni a lábamról. Én pedig a szívem mélyen pontosan tudtam, hogy ehhez kétség sem fér.