You're So Golden (Harry Styles Fanfiction/+18 tartalom)

6. Hogy végre a karomban tartalak

Anne és Gemma szélsebesen mégis sunnyogva hagyta el a helyiséget, amiért bevallom roppant hálás voltam. Épp elég kínos volt Harryvel ennyi év után újra egymás előtt állni, nemhogy még nézőközönség is legyen. Harry egy percnyi néma csendben történő álldogálás után rohamos léptekkel indult meg felém, arca komoly volt, szemeimet pedig elnyíló ajkai ejtették rabul. Karjai szempillantások alatt zárta közbe remegő testemet. Színtisztán éreztem dobogó szívét, ahogyan az mellkasomnak préselődött. Egyetlen fél pillanat alatt kezdtem a karjai közt hangos zokogásba ő pedig egy percen belül húzódott el tőlem. Arcomat kezei közé fogta és miután lágy mégis hosszabb puszit nyomott a homlokomra az ő homlokát is az enyémnek döntötte. Éreztem, hogy szeme az enyémet keresi, de nem bírtam a zöld szemekbe nézni. Sírásom hangja és Harry kapkodó levegővételei fülsüketítően töltötte meg a teret.

-Shh Gin, édesem. -ne sírj kérlek. -kérlelt, mire szemeimet végre az övéihez emeltem. Szemeiben tisztán fellelhető könnyek csillogtak.

-Én annyira sajnálom Harry. -zokogtam. Szavaim szinte érthetetlenül csengtek vissza. -Én... nem.. nem bírtam volna, hogy láss betegen, vagy, hogy lásd, hogy kihullik a hajam.. vagy. .. vagy meghalni. - dadogtam.

-Gin édesem erre még csak gondolnod sem szabadott volna.

-Annyira féltem Harry é.. és annyira szégyelltem.

-Ne sírj, mert megszakad a szívem, kérlek. Már vége van én pedig itt vagyok neked. -mondta bíztatóan, majd újra megajándékozott erős karjainak meleg ölelésével.

Percekig állhattunk úgy ölelve egymást. A szívem megtelt boldogsággal ezen pillanatok alatt. Még évekig bírtam volna így ölelni. A mellkasába bújni és érezni a finom illatát.

-Egészen megváltoztál. -néztem fel rá ölelésünkből.

-És mégis miben? -nézett rám azzal a pimasz mosolyával, ami az évek alatt semmit sem változott.

-Megnőttél és izmos lettél. Férfi lett belőled Harry. -mondtam megszeppenve, mintha még mindig csak 16 lennék.

-Mondja ezt egy talpig gyönyörű nő nekem? -kérdezett vissza játékosan, miközben egy igazi vidám mosollyal ajándékozott meg és nekem ettől újra a torkomban dobogott a szívem. -Annyira hiányoztál. -mondta kicsit komolyabb hangvételben.

-Te is nekem Harry. Ha tudnád mennyire.

-Csak kérlek, ne hagyj el újra. -nézett rám szinte könyörögve, nekem pedig gombóc nőtt a torkomban a tekintettől, amivel kérlelt. -Szerintem anyámék már várnak. Ugye maradsz még? -kérdezte, mire csak néma bólogatás telt ki tőlem válasz gyanánt.

Odakint az utolsó forróság tombolt, testem mégis megcsapta a hideg, ahogy meleg teste elvált az enyémtől. Kezét felém nyújtotta, bíztatva ezzel, hogy kapaszkodjak belé én pedig nyomban kaptam rajta, egy pillanatra sem akartam, hogy bőrünk elváljon egymástól.

A nappaliba belépve néma csend honolt. Anne és Gemma kedvesen de cseppet sem akaratosan mosolygott felénk. Anne felpattant az étkező asztalhoz invitálva minket és szorgosan elkezdte kipakolni rá az elkészült menüt. Harry egy odaadó pillantást vetett felém mielőtt felállt volna, hogy édesanyja segítségére kelljen. Némán követtem szemeimmel az alakját miközben a levegőben a feszültséget vágni lehetett. Túl érzelemdús volt minden a levegőben, ami mindenkinek a torkán akasztotta a szavakat.

Gemma idegesen mégis könnyedséget színlelve kezdte Harryt faggatni újonnan szerzett kalandjairól. Örömmel mesélt a forgatásról, mit sem sejtve, hogy Anne elárulta a titkot, miszerint a dal hozzám köthető, ha valóban így igaz.

A szavak közben, amik elhagyták Harry száját, tekintetünk megannyiszor találkozott ezzel gyermeki pírt varázsolva az arcomra.

-Hova készülsz? - kapott Harry két kézzel az enyém után.

-Csak szeretnék kimenni a mosdóba. - mosolyogtam rá kedvesen ezzel elhesegetve a szemében látható aggodalmat.

Ujjaimmal lassan nyomtam le a kilincset a számomra ismert ajtón. Mosolyogva éptem be és miután gyorsan végeztem kezet mostam, de ott ragadtam. Ujjaim szorították a mosdókagyló széleit, miközben magammal néztem farkaszemet a tükörben.

Nem hittel el, nem fogtam fel, hogy újra itt van a közelemben és csak mosolyogni tudtam a tényen, hogy a Harry iránt érzett szeretetem mennyire is erős. Teljesen elvarázsolt a férfi, akit újból köszönthettem. Szemeimmel le sem tudtam venni a tekintetem az övéiről, illetve azóta is formás ajkairól.
Gyönyörű volt, talán furcsa ezt egy férfire mondani de az volt. Vonzott a magas alakja, a borostája a férfias mégis szép vonásai. Be kell ismernem mindig szépfiú volt, de csodásan állt neki ez a plusz 10 év. Nevetve ráztam meg a fejem a tudattól, hogy mennyire lehengerelt. És, hogy mennyire kívántam azt a férfit, aki kb egy órája tért vissza az életembe.