Tudom ki vagyunk

8. Sorbet

Egy héttel az után, hogy megtaláltuk Jack egykori gyakornokának Miriam Lassnak a levágott karját, én az FBI akadémián tartok órát a hasfelmetszőről és a módszereiről és igyekszem minél kevesebbszer a wendigo felé fordulni, aki kíváncsi tekintettel néz engem az egyik padon ülve és a lábát lógatva. Amióta elkezdtem a hasfelmetszőről órát tartani mindig megjelenik az óráimon. Gondolom élvezi, hogy róluk beszélek.

Szerencsémre mióta szedem a gyógyszereket a betegségemre az éjszakáim egyetlen egy okból lehetnek álmatlanok és sajnos ma este is ebből az egy okból lett álmatlan, mikor hajnal háromkor felhívott Jack, hogy találtak egy hullát, ami a hasfelmetszőtől van. Persze William azonnal kapva kapott a lehetőségen, hátha tényleg egy kiállított hullát láthatunk a hasfelmetszőtől.

Lelkesedésem viszont azonnal eltűnt, mikor a hotelszobában megláttam a férfit a fürdőkádban. Ahogy mindig most is egyedül lettem hagyva, hogy rekonstruáljam a bűntényt. Viszont, amit látok az nem egy bűntény, hanem egy félre sikerült megmentő akció. A gyilkos, nem annyira gyilkos, ez csak egy tanuló, aki valamit borzalmasan elrontott, de legalább annyi lélekjelenléte volt, hogy álcázza a tettét a hasfelmetsző tettének.

- Van huszonkét aláírás szerű tényező, amik egy gyilkosra utalnak. - Morog velem már vagy egy perce Zeller, a lába mellett azzal az idegesítő hiénával. Nekem meg most lesz elegem, így felállok és az ajtóhoz megyek.

- Huszonkét valószínűsíthető aláírás, de ezt látom, ez egy vaddisznó. - Morgom.

- Lehet rosszul látod. - Néz rám haragosan, én meg az arcába vágom a szoba ajtaját.

- Nem a hasfelmetsző! - Mondom komolyan, majd az ügynökhöz fordulok. - Jack tudom, hogy nagyon meg akarod találni, de ez a gyilkos nem ő. - Rázom meg a fejem és hagyom el a helyszínt, hogy a továbbiakban visszatérjek a munkámhoz, amíg a csapat nem jön rá valami újdonságra.

- Csak a hasfelmetsző miatt. - Mondom ahogy fújok egyet és rászorítok a kormányra. - Csak miatta vagyunk még mindig benne ebben az egészben.

- De te is szeretnél látni egy olyan hullát! Ne próbáld tagadni, élőben akarjuk látni, az igazi művét. - Sóhajt egyet William.

- Miért nem kérjük meg egyszerűen a wendigot? - Kérdezem morogva.

- Mert az túl egyszerű, most meg, álljunk meg szépen. Beszélgetésünk van a Doktorral. - Húz egy mosolyt az ajkunkra, én pedig érzem, hogy felgyorsul a szívverésem, ahogy bemegyek Dr. Lecterhez. Most kivételesen bort iszunk miközben beszélgetünk.

- Szóval a Chesapeakei hasfelmetsző visszatért? - Jön a kérdés, én meg felállok, hogy levezessem a feszültségem sétával.

- Ez nem a hasfelmetsző. - Kuncogom.

- Szóval valaki más. Mi van, ha mindig más volt? - Erre már tényleg elnevetem magam.

- Nem! Egy hasfelmetsző van, de mostanában a piti gyilkosoknak mániája plagizálni őt. - Forgatom meg a szemem.

- Miben volt más ez a gyilkosság, mint a hasfelmetsző gyilkosságai? - Ezen egy kicsit elgondolkodom, de végül csak kimondom, ami az eszemben van.

- Ez csak egy vaddisznó, kiveszi, ami kell neki és tovább áll, mint mikor szarvasgombát kerestetnek vele. - Erre megcsillan a szemem. - Nem magának kellenek a szervek!

- Létfontosságú szerveket távolít el? - Kérdezi Dr. Lecter, én meg bólintok egyet.

- Mind értékes szerv, egy kereskedő vaddisznó. Jobb lesz ezt észben tartani, amíg meg nem jelenik még egy hulla. - Biccentek egyet, ahogy ránézek a férfire, aki a szemem láttára nyalja meg az ajkait, nekem pedig hatalmas erőfeszítésbe kerül, hogy ne ismételjem meg a mozdulatot.