A napjaink unalmasan telnek a diliházban, de legalább van időnk elgondolkodni pár dolgon. Az egyetlen probléma, hogy sose hagyják az embert nyugodtan gondolkodni. Pedig azt hittem, hogy azután, hogy bekerültünk a dilibe békén fognak hagyni, de persze csak álmodtam róla, mert folyton megjelenik valaki, csak hogy az idegbajba kergessen. Nem igaz, hogy nem tudnak békén hagyni engem és még ők mondják, hogy nem akarnak befolyásolni, de folyton azt kell hallgatnom, hogy hogyan nem az én hibám volt, ami történt és hogyan tudnának csökkenteni a büntetésemen, na nem mintha én olyan ideges lennék ettől az egésztől. Viszont nekem nem is kell annak lennem, mindenki az helyettem.
Szóval mai nyugalmam megzavarója kivételesen nem Jack, Alan vagy Chilton, hanem egy szőke nő, akit még életemben nem láttam. Ezért lehet, hogy amint megjelenik felhúzom a szemöldököm és fel is állok az ágyamról.
"Neked van ötleted ki ez?" Hallom meg William hangját, aki előjött kíváncsiskodni.
"~ Fogalmam sincs, de nem tűnik veszélyesnek. ~" Válaszolok, amivel egy cseppet sikerül megnyugtatnom.
- Jó napot. - Köszön nekem a nő egy bólintás társaságában.
- Jó napot. - Viszonozom az üdvözlést. - Szabad megtudnom a nevét? - Kérdezem oldalra billentett fejjel.
- Bedelia Du Maurier a nevem, de maga biztos nem tudja ki vagyok. - Mondja ajkain egy halvány mosollyal.
- Maga Dr. Lecter pszichiátere. Mit keres maga itt? - Húzom össze a szemöldököm.
"Gyanús nekem a csaj Will." Szól közbe William és tényleg érzem, hogy a nemtetszése átjár engem is.
"~ Nekem is. ~" Jelentem ki, de mielőtt folytathatnánk a beszélgetést a nő megszólal.
- Igen az vagyok. Még nem találkoztunk, de én már úgy érzem, hogy ismerem magát. - Mondja a nő halvány mosollyal az arcán.
"Jól kikerülte a kérdésedet." Jegyzi meg másik felem és egyet kell vele értenem. Tényleg jól hoppon hagytak.
- Nem ismer engem. - Forgatom meg a szemem, amivel elérem, hogy vendégem biccentsen egyet.
- Igaza van. - Mély levegőt vesz. - Találkozni szerettem volna önnel, még mielőtt visszavonulok. - Erre pislogni kezdek a nőre.
- Honnan? - Bukik ki belőlem a kérdés.
- Mindenhonnan. - Jön a válasz.
"Az imádkozó sáska beszart valakitől." Jelenti ki William.
"~ Vajon kitől? ~" Kérdezem szarkasztikusan, mire társam felnevet a fejemben.
"A Doktortól." Kuncogja, de a nő gyorsan elveszi a figyelmem róla, ugyanis hirtelen elkezd a cellám rácsai felé közelíteni. Sőt ha ez nem lenne elég, még akkor sem áll meg, mikor a biztonságiak elkezdenek vele kiabálni. Én pedig szinte gondolkodás nélkül lépek a rácshoz, valami azt súgja, hogy akármit akar mondani azt nem kellene mindenkinek hallania.
- Hiszek magának. - Suttogja a nő mielőtt az őrök elrángatják a cellámtól és én megint egyedül maradok, de csak pislogni tudok a kijárat felé.
- Mi? - Kérdezem fennhangon.
"Mibe, hogy a vadászgörény beszélt vele?" Hallom meg William hangját és szinte látom magam előtt, ahogy otthon állni szoktunk ilyenkor összefont karokkal és a szemünk forgatva, de most meg sem mozdulunk.
"~ Lehet. ~" Hagyom annyiban a dolgot, majd visszaülök az ágyamra, mert mást úgy se lehet ebben a cellában csinálni, mint gondolkodni és egy helyben ülni, vagy körbe körbe járkálni, mint egy őrült.
ESTÁS LEYENDO
Tudom ki vagyunk
Fanfic"- Minden akkor kezdődött, mikor először találkozott a tekintetünk. Tudtam, hogy ő más. Az a mély tengerkék szempár rengeteg titokról árulkodott. Akkor még csak érdekelt a férfi. Will Graham az FBI különleges ügynöke, egy instabil férfi, akinek az e...
