Tudom ki vagyunk

17. Hassun

Végre eljutottunk eddig is, eljött a tárgyalásom napja, bár van egy olyan érzésem, hogy mindenki jobban várta ezt a napot, mint én, de hát kit is zavar ez? Engem nem nagyon. Reggel ébredés és borzalmas reggeli után a kezembe nyomtak egy kupac ruhát, hogy átöltözzek, úgyhogy olyan elegáns cuccba kellett magam beletuszkolnom, mint amilyenben már régen nem voltam és még nyakkendőt is kellett kötnöm, amit nagyon nem szeretek. Mindegy is, végül a hosszú macera után teljes megfigyelés alatt szállítanak át engem a tárgyaló terembe, ahol le is ültetnek a helyemre.

Az egész terem nyüzsög és ahogy körbenézek sok ismerős arcot látok, itt van Jack meg az egész csapata, na meg a főnökei is, akik mind szikrákat szóró szemekkel néznek rám. Alant is látom kicsit hátrébb, sőt még Freddie Loundsot is, akit igazából nem tudom, hogy ki engedett be. Azon pedig már meg sem lepődöm, hogy Hannibal és a wendigoja is eljött a tárgyalásomra, inkább azon lepődtem volna meg, ha nincsenek itt. A hangzavar hamarosan kezd az agyamra menni, de hála az égnek megjelenik a bíró, ami egyértelműen indikálja, hogy mindenki befogta. Egykedvűen figyelem, ahogy a diplomáciai formaságok lemennek, egészen addig, amíg engem meg nem szólítanak.

- Mr. Graham! Hol az ügyvédje? - Kérdezi a bíró, én pedig felnézek az órára.

- Már itt kellene lennie. - Jegyzem meg, de úgy tűnik nem ez volt a legjobb válasz, mert most már a bíró is úgy néz rám, mintha őrült lennék.

- De uram! Oda nem mehet be! - Hallatszik az ajtón kívülről az egyik őr hangja.

- Badarság! - Jön egy újabb hang, mire kinyílik a nagy faajtó és egy fiatal vörös hajú férfi lép be rajta.

- Ez lehetetlen!

- Ez tényleg ő?

- Ez! Ez Walter Krishman?! - Sustorognak körülöttem az emberek, én meg elmosolyodok.

- Az lehetetlen, ő New York legmenőbb ügyvédje. Kizárt, hogy itt legyen. - Hallok magam mögül egy hangot, mikor is a vörös hajú férfi és mellette a fekete hajú nő elér mellém.

- Elnézést kérek a késésért, a gépem turbulenciába került. - Mondja a férfi kedvesen mosolyogva.

- Uram, szerintem rossz helyen van. - Válaszol kitágult szemekkel a bíró, mire mellettem a férfi oldalra biccenti a fejét és összehúzza a szemöldökét.

- Nem, Will Graham tárgyalása van éppen? - Kérdezi meglepetten.

- De igen az van. - Biccent a bíró.

- Na, akkor jó helyen vagyok. - Itt hirtelen felém fordul. - Szia, Will, furcsa veled ilyen körülmények között találkozni! - Én csak biccentek egyet a köszönésre. - Valery kedves kipakolnád az irataim? - Fordul a lányhoz, aki már ki is pakolt. - Bíró úr folytathatjuk. - Alig, hogy ezeket kimondta a tárgyalás valóban kezdetét is veszi, azonban a korábbi hangulat teljesen átalakult, az eddig magabiztos FBI-os ügyvédek mintha elsős kisiskolásokká váltak volna. Csodálom, hogy nem dadognak és képesek az esetek többségében visszafogni magukat, hogy ne remegjen a kezük.

- Remélem nem késtem sokat Will. - Szólít meg Walter a tárgyalásom szünetében.

- De, már majdnem a bíró is őrültnek nézett. - Vigyorodom el, mire a férfi megforgatja a szemeit.

- A te hibád volt, szólhattál volna hamarabb is, hogy jönnöm kell, nem reggel felhívni, hogy "Walter, két óra múlva Baltimoreban vagy a tárgyalásomon." És különben is mi a fenét csináltál, hogy nem kell Owent is belekevernem? - Kérdezi oldalra döntött fejjel, én pedig fújok egyet a kérdésére.

- Mondjuk úgy, hogy valaki meg akarja velem etetni a főztjét. - Fonom össze magam előtt a karjaimat.

- Ejnye Will. - Rázza meg a fejét.