Tudom ki vagyunk

12. Rôti

- Jobb napot Will. - Szólít meg Beverly mikor megérkezek a tetthelyre. Elméletileg, az átszállítása alatt sikerült Abel Gideonnak megszöknie, aminek az eredménye csak annyi lett, hogy ma se mehetek dolgozni.

- Mindennap egyformán rossz, ha Jack telefonál. - Vonom meg a vállam és állok meg az út szélén, hogy szemügyre vegyem a helyszínt. Az út menti fák ágaira a földön fekvő hullák belsőségei vannak kötözve.

- Még masnik is vannak. - Szólal meg Price pislogva.

- Miért is vagyok itt? - Kérdezem hirtelen körbenézve a csapaton.

- Hogy megmondd ez mit jelent! - Mordul rám Jack.

- Nem egyértelmű? Vigyázzatok, jövök! - Tárom ki a karjaim. - Ennél többet én se tudok mondani. Ha megtudtok valamit a hullákból hívjatok. - Fordulok el és indulok haza.

- Komolyan kezd nagyon az agyamra menni. - Morgom fintorogva vezetés közben.

- Ki kellene találnunk valamit, hogy megszabaduljunk tőle. - Helyesel William.

- Ahhoz minimum kórházba kellene jutnunk. - Forgatom meg a szemem.

- Ez nem rossz ötlet. - Jegyzi meg.

- Ja, és mégis hogy akarod ezt kivitelezni? - Kérdezem, de ő csak elmosolyodik, ami a visszapillantó tükörben iszonyúan ijesztőnek hat.

- Azt bízd ide. Csak tudjuk meg hol van a róka. - Kuncogja, én meg megrázom a fejem.

Hát nem kellett sokat várnunk, hogy újabb hullához legyünk kihívva. Ezúttal egy pszichiáter hullájához, akit a saját irodájában ölt meg Abel Gideon. A férfit teljesen kivéreztette és a kivágott nyelvét a nyakára fektette. Na, nem mintha engem annyira zavarna a látvány sokkal inkább a jelentése. Így nem is tudok teljesen figyelni Jackre.

- Csokoládé és virág helyett az első randira. - Bukik ki belőlem végül, és igyekszem megállni, hogy fintorogjak.

"(Hogy van képe hozzá?! Hogy meri?! Hogy?! Ő az enyém, csak az enyém. Nem fogom egy ilyen piti kis gyilkosnak hagyni, hogy megszerezze őt!)" Morgom magamban és ha lehetne már el is tűnnék a helyszínről, de mikor a csapat megtalálja Freddy Lounds cikkét képtelen vagyok maradni és végig hallgatni őket.

Azonban a csapat még másnap is csak addig jut el, hogy jobb lesz, hogy ha összes olyan pszichiáter mellék rendőri őrizetet adnak, aki dolgozott valamikor Gideonnal, nehogy megtörténjen mással is az, mint szegény nyakkendős hullánkkal. Azonban arról, hogy az őrült ex doktor és valószínűleg Freddie Lounds hol vannak semmit sem tudtunk meg, egészen addig, amíg egy újabb hullával nem gazdagodott a gyűjteményünk. A hulla teljesen megegyezett a nyakkendőssel, az egyetlen különbség az, hogy hiányzik a fél karja.

- Ne mondd, hogy ezt sem érted? Ez egy egyértelmű üzenet neked. - Nézek egyenesen a kutatócsoport vezetőjére, aki értetlen arccal néz rám. - Hol láttál utoljára levágott kart Jack? - Kérdezem és ekkor, mintha megvilágosodott volna elkezd ordibálni.

Így kerülünk egy óra múlva ahhoz a bizonyos obszervatóriumhoz, ahol pár hete a hasfelmetsző megajándékozta Jacket a gyakornokának levágott karjával. A csapat persze azonnal megkezdi a behatolást az épületbe, én azonban észre veszek valamit a hóban, ami megállásra kényszerít.

- Helló róka. - Vigyorog William, ahogy elindul az állat felé, ami gyanakodva, de elvezet minket egy autóhoz. Mivel a jármű gazdáját nem látjuk, így beszállunk a hátsó ülésre és elővesszük a pisztolyunk. - Will, baj lenne, ha innentől én intézném a dolgokat? - A kérdés meglep.

- Dehogy, miért lenne baj? Mire készülsz William? - Tudakolom, a társam pedig nagyot sóhajt.

- Bemutatkozom a Doktornak. - Mondja egyszerűen, én meg kitátom a szám.