Tudom ki vagyunk

36. And the Woman Clothed With The Sun

- Jó estét Freddy, örülök, hogy ide értél. Még csak Walter jött meg. Gyere, vezetlek. - Mondom mosolyogva, mikor kinyitom az ajtót a firkásznak. - Van kedved megnézni az előkészületeket? - Kérdezem és vezetem őt beljebb.

- Ha nem zavarok, megnézném. - Válaszol arcán egy kedves mosollyal.

- Ugyan, dehogy zavarsz, már csak a végső simítások vannak, a kutyáimnak nem sokára itt kellene lenniük. - Legyintek egyet, ahogy belépek a konyhába. - Megjött Freddy. Hogy álltok? - Kérdezem, ahogy ellépek Hannibal mellett, adok egy csókot az arcára és megsimogatom a wendigo fejét, aki a férfi mellett áll.

- Mindjárt megvagyunk. - Kapom meg a választ a férfitől.

- Will, te mit simogatsz a levegőben? - Billenti oldalra a fejét Freddy.

- Ne is foglalkozz vele Will-ék már egy órája ilyeneket csinálnak. Amikor William csinálja az ijesztőbb. - Vonja meg a vállát Walter, mire én kinyújtom rá a nyelvemet.

- Beviszem őket az étkezőbe. - Pillantok életem szerelmére, majd a másik két férfihez lépek. - Kövessetek. - Intek nekik és bevezetem őket a másik szobába. - Nyugodtan válasszatok helyet magatoknak. - Mosolygom rájuk.

- Jó kedvetek van. - Jegyzi meg kedves hangon Freddy.

- De mennyire hogy az van. Hannibal-al megbeszéltük, hogy elmegyünk együtt nyaralni. Meg akarja mutatni nekem a világot. - Kuncogom.

- Owen-el beszéltél már erről, vagy megint nekem kell? - Teszi csípőre a kezét Walter.

- Leköteleznél. - Vigyorgom rá.

- Jól van. - Forgatja meg a szemeit.

- Készüljek előre? - Lelkesedik be Freddy is.

- Egyelőre ne, még nem találtunk ki sémát. - Mondom bólogatva.

- Azért van pár tervünk, de még velük is meg kell beszélnünk. - Szól ki belőlem William.

- Csak szóljatok, ha megvan és már munkához is látok. - Legyint egyet a firkász, mikor is megszólal az ajtócsengő.

- Oh, William itt vannak a kutyáid. - Húzom mosolyra a szám. - Megyek beengedem őket. Ti foglaljatok helyet. - Mondom még a két férfinek, mielőtt kisietek az ajtóhoz és fogadom a CIA-seket.

- Hannibal mindenki megjött. Leültettem őket az ebédlőben. Segítsek? - Lépek be most már egyedül a konyhába.

- Megköszönném. - Mosolyog rám a férfi, én pedig mellé lépek és felveszem a tálcát. - Úgy ültek le, ahogy gondoltuk? - Kérdezi, én pedig bólintok egyet. - Idegesek vagytok? - Teszi kezét a derekamra.

- Csak egy kicsit, de ez inkább az a kellemes fajta idegesség, ha érted, hogy értem. - Nézek rá egy mosollyal az arcomon.

- Tökéletesen. - Biccent, majd ketten bevisszük az előételt az ebédlőbe. Végül pedig a szokásos helyünkön le is ülünk. - Jó étvágyat uraim. - Mondja mosolyogva kedvesem, mire mind nekikezdünk az evésnek.

- Keith-t elnyelte a klotyó, vagy mi van? - Horkant hirtelen fel Zane, én pedig meglepetten tapasztalom, hogy a szék mellette valóban üres.

- Keith, hagyd abba a hallgatózást, nem mondunk semmi érdekeset. Inkább gyere elő a polc mögül és ülj le. - Szólal meg Mick, fel se nézve a tányérről. - Meredith ne boncold a zöldséget, nem hulla ez. - A lány arca erre kipirul és a szájába nyom egy répát. - Ikrek elég a játékból, nem cirkuszban vagytok. - Az ikrek pedig egyszerre emelik fel a kezüket az asztal fölé. - Zane tedd le azt a telefont, a végén azt hiszi az ember, hogy valami kétes ügyletekbe keveredsz.