Tudom ki vagyunk

32. Contorno

- Álmosak vagytok? - Hallom meg magam mellett a wendigo hangját, és biccentek egyet. - Akkor jobb lenne, ha aludnátok egyet. Még bőven van időtök, mire Firenzébe érünk. - Mondja, amivel eléri, hogy elmosolyodjunk. Egy hálókocsis vonaton utazunk. A wendigo még mindig katona alakjában van, és így fekszik most mellettünk fejét a karján pihentetve.

- Nem szeretek közlekedési eszközön aludni. Az is furcsa volt, hogy a repülőn aludtam. - Motyogom. - Ha alszol, akkor ha valami baj lesz ne... - Hirtelen a számra teszi a mutató ujját.

- Ssss.... - Néz mélyen a szemembe, végigsimít az arcomon, majd közelebb húzódik hozzám és átkarol, hogy a fejem a mellkasán pihenjen, amivel eléri, hogy William befogja a száját, én meg nagyot nyeljek. - Mi vigyázunk rátok. Aludjatok nyugodtan. - Érzek meg egy gyenge érintést a fejem tetején. Veszek egy mély levegőt, a wendigonak pont olyan illata van, mint Hannibalnak. Lehunyom a szemem és halványan elmosolyodok.

"~ Ha a Doktorék vigyáznak ránk, akkor csak nem lesz baj. ~" Hallom meg William álmos hangját.

"Ha ők itt vannak, a világ is a feje tetejére állhat." Jelentem ki magamban, de már nem kapok választ és én is elalszom. Mikor felkelünk már Firenze közelében jár a vonatunk.

- Akartok már ma találkozni velünk? - Jön a kérdés, miközben a reggelimet eszem.

- Jó lenne, de okosabb, ha előbb kicsit megismerjük a helyet. - Szól ki belőlem William. Minden más esetben furcsa lenne, hogy a levegővel beszélgetünk, de mivel senki még csak felénk se néz, így valószínűleg a wendigo azért van katona alakban, hogy mindenki láthassa.

- Körbevezesselek titeket? - Kérdezi felkönyökölve az asztalra. Jobb kezével megtámasztja az állát és kicsit jobbra billenti a fejét, ahogy lehunyja a szemeit és elmosolyodik. Valahogy ez a kifejezés az igazi alakján inkább aranyosnak hat, most azonban...

"~ Will! ~" Szid le állandó társam, én meg veszem egy mély levegőt.

"Tudom, tudom." Válaszolok, majd erőt veszek magamon és megint a wendigora nézek.

- Megtisztelnél minket. - Mondom egy mosoly társaságában.

- Hol szálltok meg? - Kérdezi, mire kihalászom a telefonom a zsebemből, hogy megnézzem Owen legutóbbi e-mailjét.

- Machiavelli Palace. - Olvasom fel a nevet és teszem le a telefont, hogy folytassam a reggelim.

- Elég barokkos hangulata van. - Gondolkodik el, mire kuncogni kezdek.

- Owenre vall. Tudja, hogy nem vagyok oda a puccos dolgokért. - Tüntetem el a rántottám végét.

- Ennél puccosabbat nehezen talál. - Horkan fel a wendigo, én pedig elnevetem magam.

- Pontosan. - Mondom végül, amivel elérem, hogy kitáguljanak a szemei, majd kuncogni kezdjen.

- Furcsa barátaitok vannak. - Rázza meg a fejét.

- Nem mindegyik néz ki olyan jól, mint ti! - Kacsintunk rá, aminek az eredménye egy csinos kis pír az arcán.

Végül olyan kilenc óra magasságában leszálltam a vonatról és a wendigo segítségével hamarabb megtalálom a szállodámat, mint általában szoktam. Miután berendezkedtem pedig kezdetét vette a körbevezetésem a városban.

Két nappal később pedig már szinte az összes legfontosabb látnivalót megcsodáltam és a wendigonak köszönhetően még Hannibalt is sikerült elkerülnöm. Ma viszont eszem ágában sincs elkerülni a férfit, sőt pont ellenkezőleg. Így mikor elérünk ahhoz a bizonyos galériához veszek egy mély levegőt.