Tudom ki vagyunk

27. Mizumono

Hannibal POV

A Hobbs házban történtek után Will börtönbe került, nekem pedig nem volt más választásom, minthogy egy morcos léleklény társaságában kivárjam a férfi tárgyalását, amire hamarosan sor is került.

- Mr. Graham! Hol az ügyvédje? - Kérdezi a bíró.

"~ Mi lesz, ha nem jön meg időben? Komolyan hagyni akarjuk, hogy örökre bezárják? ~" Hallom meg a fejemben a léleklényem hangját.

"Nem fogjuk hagyni, hogy örökre benn maradjon." Jelentem ki.

- Már itt kellene lennie. - Jegyzi meg Will, én pedig meglepetten nézek rá. Szóval mégiscsak van ügyvédje?

- De uram! Oda nem mehet be! - Hallatszik az ajtón kívülről az egyik őr hangja.

- Badarság! - Jön egy újabb hang, mire kinyílik a nagy faajtó és egy fiatal vörös hajú férfi lép be rajta.

- Ez lehetetlen!

- Ez tényleg ő?

- Ez! Ez Walter Krishman?! - Sustorognak körülöttem az emberek, én meg alig hiszek a szememnek. Ez az ember valóban a New York-i ördög ügyvédje.

- Elnézést kérek a késésért, a gépem turbulenciába került. - Mondja a férfi kedvesen mosolyogva.

- Uram, szerintem rossz helyen van. - Válaszol kitágult szemekkel a bíró, mire a férfi oldalra biccenti a fejét és összehúzza a szemöldökét.

- Nem, Will Graham tárgyalása van éppen? - Kérdezi meglepetten.

- De igen az van. - Biccent a bíró.

- Na, akkor jó helyen vagyok. - Itt hirtelen Will felé fordul. - Szia, Will, furcsa veled ilyen körülmények között találkozni! - A férfi pedig, aki a gondolataimat manapság foglalkoztatja csak biccent egyet. - Valery kedves kipakolnád az irataim? - Fordul a lányhoz, aki már ki is pakolt. - Bíró úr folytathatjuk. - Alig, hogy ezeket kimondta a tárgyalás valóban kezdetét is veszi. Kíváncsian figyelem hogy mennek a dolgok, végül pedig miután lement a tárgyalás lelkesen közelítem meg az ügyvédet, aki úgy tűnik kifejezetten sokat tud Will-ről, vagy ha nem meglepően közel vannak egymáshoz.

"A kelleténél sokkal közelebb." Morgom magamban.

"~ Nem hiszem, hogy veszélyes lenne ránk, de nem szeretjük az idegeneket a dolgaink körül. ~" Jegyzi meg a wendigom.

- Hannibal Lecter. - Nyújtok neki kezet.

- Walter Krishman. - Viszonozza a gesztust mosolyogva.

- Jó látni, hogy van aki kiáll Will mellett. Jó lenne minél hamarabb pontot tenni az ügy végére és kihozni onnan. - Magyarázom és kivételesen minden amit kimondtam igaz volt.

- Ezen leszek. - Biccent egyet.

- Esetleg meghívhatom magamhoz vacsorára önt és a hölgyet? - Kérdezem, ő viszont meglepetten néz rám.

- Hölgyet? - Pislog párat, mintha nem értené miről van szó.

- A titkárnőjét. - Amint ezt kimondom elneveti magát és megjelenik mellette a hölgyike is.

- Bocsásson meg. - Mondja. - Mindig elfelejtem, hogy azt hiszik hogy kígyóm van. - Legyint egyet. - Ő a léleklényem. - Jelenti ki. - Valery, elmenjünk egy vacsorára az úrhoz?

- Egy kis iszogatás a legtöbb, ami belefér, ne feledd el, hogy megvagyunk hívva vacsorára, nem akarunk a képviselő úr rossz oldalára kerülni. - Mondja komolyan, a férfi pedig bólogatni kezd.