Tudom ki vagyunk

39. The Number of the Beast is 666

- Ezt hogyan? - Pislog ránk a mini Hermész.

- Ez volt a végső cél. Olyan kapcsolatot teremteni a mitikus lény és ember között, ami elszakíthatatlan. - Vonja meg a vállunk William.

- Miért néz ki úgy, mint te? - Hajol előre a lebegő léleklény.

- A szüleinknek jó genetikája volt. - Vigyorodik helyettünk állandó társam, aki most teljesen lesokkolt engem. - Gratulálok mini Hermész, Will most miattad lefagyott.

- Mi az, hogy miattam? - Kapta fel a vizet a kis lebegő alak.

- Te hoztad fel, hogy a nagybátyád vagyok! Ha nem mondod, szerintem az egész életünk úgy éljük le, hogy nem emlékszünk semmire. - Fordítja el a fejünket, közben pedig elmémet megrohamozzák az emlékek ezrei, amitől pislogni kezdek.

- William az istenit, mit csináltál? Megnyitottad a csapot? - Hajolok előre és teszem homlokomra a kezem.

- Ez a csapóajtó volt, tudod a kamrában és nem én voltam. - Kapom meg fennhangon a választ.

- Milyen csapóajtó, milyen kamra? - Kotyog bele az egyetlen lény a szobában, aki még meg mert szólalni.

- Pofa be mini Hermész! - Kapjuk fel a fejünk és kiáltunk rá egyszerre. - Éppen egy katasztrófát állítunk meg és nehéz úgy, ha az egyikünknek kintre kell koncentrálni! - Morogjuk, mire a wendigo mellénk lép és az ölünkbe teszi a kezét, amivel eléri, hogy ránézzünk.

- Segítek William-nek, addig te kinn maradhatsz. Fejezd be a vacsorát, nem akarjuk, hogy a desszert kárba vesszen. - Mosolyog ránk, amit mi halványan viszonozunk.

- Leköteleznél. - Mondjuk egyszerre, ő pedig kuncogni kezd.

- Ugyan, nincs mit! - Rázza meg a fejét, majd alakja teljesen el is tűnik.

- Ez meg mi a fene volt? - Hallatszik egy koppanás, és mikor az irányába fordulok Owen léleklénye a fenekét nyomkodva áll fel az asztalról.

- Okoztál egy kisebb áradást az elmevilágomban és most William és a wendigo megpróbálják elhárítani. - Magyarázom, ahogy magam elé pislogok, mikor is Hannibal a vállamra teszi a kezét. Tekintetében aggodalom csillog, mikor rá nézek.

- Minden rendben, Will? - Kérdezi.

- Most már igen. - Sóhajtok fel. - Szerencsére tudják mit csinálnak. - Hunyom le a szemem.

- Én ezt nem értem. Hogy tud egy másik léleklény a te világodba bekerülni? - Hápogja a mini Hermész, én viszont csak megvonom a vállam.

- Fogalmam sincs. Egyszer csak megjelent odabenn, mikor halálra untuk magunkat Chilton-nál. - Fintorodok el.

- De ez nem lehet, ez lehetetlen! - Kapja fel a vizet a kis istenke, mire Owen elkapja a frakkjánál és az asztal közepéről maga felé húzza.

- Na, jó! Most már legyen vége ennek az egésznek. Eleget hisztiztél ma már! - Mondta titkárom. - Ahelyett, hogy itt rontod a levegőt, inkább menj és tudj meg mindent az angolokról, pontos információkat akarok. Aztán, ha van időd szedj össze mindent a madame-ról és vidd el a kúriába. - Adja ki a feladatait.

- Mit akarsz a madame adataival? - Ráncolja össze a homlokát a kis istenke.

- Interjút adni nekem. - Kotyog bele Freddy.

- Áh, ez esetben a lehető leghamarabb elintézem a dolgot. Császtok! - Int egyet és ezzel el is tűnik.

- Neked mindig ilyen a léleklényed? - Kérdezi Owen-től Walter.