- Ezt hogyan? - Pislog ránk a mini Hermész.
- Ez volt a végső cél. Olyan kapcsolatot teremteni a mitikus lény és ember között, ami elszakíthatatlan. - Vonja meg a vállunk William.
- Miért néz ki úgy, mint te? - Hajol előre a lebegő léleklény.
- A szüleinknek jó genetikája volt. - Vigyorodik helyettünk állandó társam, aki most teljesen lesokkolt engem. - Gratulálok mini Hermész, Will most miattad lefagyott.
- Mi az, hogy miattam? - Kapta fel a vizet a kis lebegő alak.
- Te hoztad fel, hogy a nagybátyád vagyok! Ha nem mondod, szerintem az egész életünk úgy éljük le, hogy nem emlékszünk semmire. - Fordítja el a fejünket, közben pedig elmémet megrohamozzák az emlékek ezrei, amitől pislogni kezdek.
- William az istenit, mit csináltál? Megnyitottad a csapot? - Hajolok előre és teszem homlokomra a kezem.
- Ez a csapóajtó volt, tudod a kamrában és nem én voltam. - Kapom meg fennhangon a választ.
- Milyen csapóajtó, milyen kamra? - Kotyog bele az egyetlen lény a szobában, aki még meg mert szólalni.
- Pofa be mini Hermész! - Kapjuk fel a fejünk és kiáltunk rá egyszerre. - Éppen egy katasztrófát állítunk meg és nehéz úgy, ha az egyikünknek kintre kell koncentrálni! - Morogjuk, mire a wendigo mellénk lép és az ölünkbe teszi a kezét, amivel eléri, hogy ránézzünk.
- Segítek William-nek, addig te kinn maradhatsz. Fejezd be a vacsorát, nem akarjuk, hogy a desszert kárba vesszen. - Mosolyog ránk, amit mi halványan viszonozunk.
- Leköteleznél. - Mondjuk egyszerre, ő pedig kuncogni kezd.
- Ugyan, nincs mit! - Rázza meg a fejét, majd alakja teljesen el is tűnik.
- Ez meg mi a fene volt? - Hallatszik egy koppanás, és mikor az irányába fordulok Owen léleklénye a fenekét nyomkodva áll fel az asztalról.
- Okoztál egy kisebb áradást az elmevilágomban és most William és a wendigo megpróbálják elhárítani. - Magyarázom, ahogy magam elé pislogok, mikor is Hannibal a vállamra teszi a kezét. Tekintetében aggodalom csillog, mikor rá nézek.
- Minden rendben, Will? - Kérdezi.
- Most már igen. - Sóhajtok fel. - Szerencsére tudják mit csinálnak. - Hunyom le a szemem.
- Én ezt nem értem. Hogy tud egy másik léleklény a te világodba bekerülni? - Hápogja a mini Hermész, én viszont csak megvonom a vállam.
- Fogalmam sincs. Egyszer csak megjelent odabenn, mikor halálra untuk magunkat Chilton-nál. - Fintorodok el.
- De ez nem lehet, ez lehetetlen! - Kapja fel a vizet a kis istenke, mire Owen elkapja a frakkjánál és az asztal közepéről maga felé húzza.
- Na, jó! Most már legyen vége ennek az egésznek. Eleget hisztiztél ma már! - Mondta titkárom. - Ahelyett, hogy itt rontod a levegőt, inkább menj és tudj meg mindent az angolokról, pontos információkat akarok. Aztán, ha van időd szedj össze mindent a madame-ról és vidd el a kúriába. - Adja ki a feladatait.
- Mit akarsz a madame adataival? - Ráncolja össze a homlokát a kis istenke.
- Interjút adni nekem. - Kotyog bele Freddy.
- Áh, ez esetben a lehető leghamarabb elintézem a dolgot. Császtok! - Int egyet és ezzel el is tűnik.
- Neked mindig ilyen a léleklényed? - Kérdezi Owen-től Walter.
STAI LEGGENDO
Tudom ki vagyunk
Fanfiction"- Minden akkor kezdődött, mikor először találkozott a tekintetünk. Tudtam, hogy ő más. Az a mély tengerkék szempár rengeteg titokról árulkodott. Akkor még csak érdekelt a férfi. Will Graham az FBI különleges ügynöke, egy instabil férfi, akinek az e...