Tudom ki vagyunk

18. Takiawase

Walter POV

Miután sikerült szereznünk magunknak egy szállást ittlétünk idejére, Valeryvel berendezkedtünk és elintéztük, hogy az elkövetkező pár hétben minden más munkánk le legyen mondva. Végül pedig este pontban ötkor kopogok be Hannibal Lecter ajtaján, aki pár másodperc várakozás után ki is nyitja nekem az ajtót és beinvitál. Én pedig a szokásos mosolyommal az arcomon fogadom, ahogy bevezet az ebédlőbe.

- Remélem nem sértődik meg egy kis ajándék. - Nyújtom felé a borosüveget, amit egészen eddig a kezemben tartottam.

- Oh dehogy. Gondolom ezt szeretné inni. - Néz rám kérdőn, én meg biccentek egyet.

- Megtisztelne. - Mondom komolyan, mire a férfi biccent egyet és kimegy a konyhába, majd két pohárral és egy tányér keksszel tér vissza.

- Egy kis harapnivaló a bor mellé. - Mosolyog rám a férfi, amit én viszonozok is.

- Remélem nem sértem meg, de nem fogadhatom el. - Jelentem ki.

- Nem értem miért nem. Nem mintha megmérgeztem volna. - Szólal meg a férfi teljesen nyugodt hangon, ahogy hellyel kínál, amit én el is fogadok.

- Elővigyázatosság. - Jelentem ki megemelve a poharam az irányában.

- Mivel kapcsolatban? - Jön a kérdés, én pedig elmosolyodok, amíg ő is helyet foglal.

- Egyszerű. Gondolom nem kell magának bemutatnom a munkásságom. - Billentem oldalra a fejem.

- Nincs rá szükség. - Biccent egyet.

- Szóval amióta van egy kannibál ügyfelem, azóta nem fogadok el idegenektől ételt. - Mondom nemes egyszerűséggel.

- Ez esetben érthető az elővigyázatossága. - Ért velem egyet. - Pusztán kíváncsiságból, ki ez az ügyfél.

- Sajnálom, meg van kötve a kezem, erről nem beszélhetek. - Emelem meg a kezeim.

- Megértem. - Jön a válasz. - És honnan jött rá, hogy az?

- Elém állt és közölte velem, aztán azt mondta, hogy ha még így is az ügyvédje akarok lenni, akkor maradhatok. - Vonom meg a vállam.

- Maga akart az ügyvédje lenni? - Erre a kérdésre elmosolyodom.

- Tartozás volt. - Mondom egyszerűen és felemelem az ajkaimhoz a borospoharat, mikor is megcsörren a telefonom, amit azonnal elő is veszek és megnézem ki keres. "Lélektörő" villog a képernyőn a felirat. - Bocsásson meg ezt fel kell vennem. - Nézek sajnálkozón a férfire, aki csak biccent egyet. - Igen, mit szeretnél?

- Csak gondoltam szólok, hogy italt se fogadj el tőle! - Kuncog a hang a fülembe, én pedig megforgatom a szemem.

- Nem mondod, tényleg? Köszönöm. Mikor beszélünk legközelebb? - Kérdezem, mire ő elneveti magát.

- Nála vagy, mi? A hétvégén találkozhatnánk, mielőtt az FBI-osok megkörnyékeznek. - Ajánlja.

- Rendben, akkor viszont hallásra. - Köszönök el és várom meg, hogy letegye a telefont.

- Ki volt, ha szabad kérdeznem. - Billenti oldalra a fejét Dr. Lecter.

- A kannibál ügyfelem. - Legyintek egyet.

- Nem is lepi meg, hogy kereste? - Tudakolja, én meg elmosolyodok.

- Dehogy, havonta egyszer felhív csak azért, hogy közölje, hogy mit lehet emberből készíteni, csak hogy három napig ne legyen kedvem olyat enni. Múltkor a cukorka volt, ma a bor. - Mondom nemes egyszerűséggel.