Tudom ki vagyunk

22. Su-zakana

- Ez komoly? - Kérdezem otthon a levegőbe és kezdek el hangosan röhögni. - Ezt nem hiszem el! - Törlöm meg a szemem a nevetéstől. - Bekasznizták! Bekasznizták azt az őrültet! - Nevetek tovább.

- De be ám! Pedig mondtuk neki, hogy jobb, ha vigyáz a Dokival, de hallgatott ránk? Nem! Így járt a hülye kaméleon. - Csatlakozik be William is. Igen nem rég kaptuk meg a jelentést a hasfelmetsző ügyről, aminek a hivatalos vége az, hogy Dr. Chilton volt a hasfelmetsző, legalábbis a szemtanú vallomása, akarom mondani fegyverlövése alapján.

- Tudtam, hogy Hannibal kreatív, de hogy ennyire. - Rázom meg a fejem.

- Hát látod, hogy ennyire. Mondjuk annál az őrültnél keresve se talált volna jobb bűnbakot. - Helyesel William, mikor is csörögni kezd a telefonunk.

- Igen, tessék? Will Graham beszél. - Mondom meg se nézve ki hívott.

- Will, a segítséged kellene. - Amikor meghallom a hangot lefagy a vigyor az arcomról.

- Még rehabilitáción vagyok Jack. - Csapom le a telefont és állok fel, hogy szerezzek magamnak egy pohár vizet, mikor kopognak az ajtómon. Így fintorogva felveszem a kabátom és az ajtóhoz megyek, majd kinyitom azt. - Ha nem lenne jó kedvem holnap már a seggedre küldeném Waltert! - Mondom fel se nézve Jack Crawfordra és elsietve mellette, majd beülve az autójába. - Na most mi történt? - Kérdezem, mikor beszáll mellém.

- Remélem, amit az előbb mondtál azt nem gondoltad komolyan. - Mondja a férfi kezembe nyomva egy aktát, majd vezetni kezd. Én lassan kinyitom a dossziét és olvasni kezdem.

- Megnyugodhatsz Jack, teljesen komolyan gondoltam. - Jelentem ki, de már nem is figyelek az ügynökre, csak Williamre, aki lelkesen kommentálja a képeken látható gyilkosságot. Ilyen fagyos hangulatban jutunk el egy bizonyos istállóhoz, ahol meglátogathatom a már kitisztított tetthelyet. - Meg tennéd, hogy pár percig magamra hagysz? - Kérdezem Jacket, aki azonnal sarkon is fordul és elmegy.

- Hát a vadászgörénybe mi ütött? Sokkal együttműködőbb, mint szokott lenni. - Pislog a férfi után William, majd megfordul és megvonja a vállunk. - Mindegy, dogunk van! Nézzük meg hogy ment ez a gyilkosság! - Mondja lelkesen, majd lehunyjuk a szemünk. A szokásos rekonstrukció azonnal el is indul. Látom magunkat, ahogy mindent előkészítünk az istállóban. A nő holttestébe belevarrunk egy madarat, a nőt pedig a ló testébe. - Ezt nevezem halmozott élvezeteknek! - Ráz ki minket a hideg, mikor visszatérünk.

- Mint valami borzalmas középkori sült disznó recept. - Fintorodok el. - Bár van egy olyan érzésem, hogy Hannibal még azt is jól tudná csinálni. Főleg a múltkori vacsorából kiindulva. Láttad Jack arcát? Pedig tényleg halat ettünk. - Kuncogom.

- Tipikus, itt vagyunk egy gyilkosság helyszínén és kajáról beszélünk. - Kuncog William is. - Most már csak az a kérdés ki volt a nő gyilkosa? - Ülünk le a földre.

- Az a furcsa, hogy a lovat is megölték, de nem látok léleklényt. - Vakarom meg a fejem.

- Akkor nem is volt léleklénye, de ő ölte-e meg a nőt? - Gondolkodik tovább William és hunyja le a szemünket. - Nézzünk körbe. - Tanácsolja és most a rekonstrukcióban nem a tettekre figyelünk, hanem a környezetre.

- Láttad? - Pattannak fel a szemeim.

- Az egy hiéna volt. Gratulálok Will megvan a gyilkosunk. - Vigyorodik el.

- De meg ám, na avassuk be Jacket, mielőtt idegbajt kap. - Sóhajtok egyet és állok fel, majd megyek ki az istállóból és állok meg a férfi mellett.

- Mire jutottál? - Jön a kérdés, én pedig a távolba nézve válaszolok.

- Amit találtatok az nem egy gyilkosság volt, hanem gyász. Aki azt csinálta, az olyan, mint én.