Ma egy éve, hogy elköltöztünk Szöulba. Anyám férjhez ment a főnökéhez aki egy céget vezet és most Szöulban kell laknom. Mikor ide költöztünk rátaláltam egy igaz barátra az interneten Baek-re aki mint kiderült az osztálytársam. Ő vele hamar össze barátkoztam és elválaszthatatlanok lettünk. Az egész nyarat együtt töltöttük. Anyáékat se zavarta, hogy ott aludt majdnem minden második nap nálunk vagy én náluk. Mostoha apám jóban volt Baek szüleivel ismerte őket már nagyon régről. Mivel mostoha apám gazdag így gazdag suliba írattak be. A suli igazgatója nagy haverja mostoha apámnak, így szünetekben van mikor felhív magához az irodába, mert adni akar valamit vagy pedig csak szimplán beszélgetni akar. Jó fej az öreg jól kijöttünk egymással. Olyan mintha a nagyapám lenne. Most épp a teremben ülünk várva a matek tanárt aki még nem érkezett meg.Barátom épp meséli, hogy milyen volt tegnap a nagymamájánál és mire hozzá fűznék valamit addigra a tanár is megérkezik. -Kim Hyorin! Az igazgató hívat az irodájába!-mondja is a tanár az üzenetet miszerint az igazgatóiba kell menjek. -Mégis mit csináltál?-suttogja oda Baek. -Ez az, hogy magam sem tudom.-mondtam. Azzal ki léptem az osztályból és az utamat az igazgató felé vettem. Tisztességen bekopogtam majd benyitottam. -Áááh Hyorin! Isten hozott. Kérlek gyere és foglalj helyet.-mondta az igazgató úr és leültem az asztala előtti székben.-gondolom nem tudod, hogy miért hívattalak ide. -Öhm..nem igazán.Tán csináltam valamit?-kérdeztem.