Lángok neveltje

22

A sírástól teljesen kiszáradt a szemem, ezért az ágyam melletti komódról öntöttem egy pohár vizet. Annyira fáradt voltam, hogy már nem volt energiám lefürdeni vagy csak hálóruhába öltözni, ezért csak levettem magamról a ruhám és alsó ruházatba bemásztam az ágyamba, majd begubózva elaludtam. Az álmomba úgy éreztem, hogy figyelnek. Sötét árny rejtőzött a szobámba csak rám várva. Tudtam, hogy értem jött. Egy kard volt nála. A kivont kardon megcsillant a hold fénye, bámulatos penge volt. A halálos penge dalolva közeledett felém. Áldozatainak vérének szagát éreztem és a hallottam fájdalmuk sikolyait. A benne élő tűz reagált rám. Nem akart bántani, sőt éppen ellenkezőleg megakart menteni. Ekkor jöttem rá, hogy amit most látok azt nem álmodom. Kinyúltam a penge felé és kapcsolódtam vele. A bennünket éltető szikrákat felizzítottam. A kardot fogó árny fájdalmasan felkiáltott, ugyanis a penge annyira felhevült, hogy megégette az árny kezét. Hangos hang kiáltására és a penge földet érő hangjára kinyitottam a szemem. A szobámba hirtelen meggyulladtak a gyertyák így félhomályba borult a szoba. Megdöbbenésemre az  engem fenyegető kard a földön volt és akit árnynak hittem az álmomba, most itt áll előttem emberi formában. Az ijedségtől lihegve ültem fel és a kezét szorongató férfira meredtem.

-Felség...mégis mi a fenét keres itt a szobámba?!

-Ezt, mégis hogy csináltad?!

Ethan Verity értetlenül nézett a kezére, a szobában égő gyertyákra és rám.

-Inkább én kérdeznék. Mégis miért akar megölni?

-Tudod te jól!

Kiszálltam az ágyamból, felvettem a kardot és felé szegeztem a pengét. A fém még meleg volt, de számomra kellemes melegséget sugárzott.

-Attól tartok nem, szóval  lekötelezne felség, hogy ha elárulná miért van itt és miért akar megölni?!

Elegem volt a hercegekből, ma már éppen eleget kaptam. Az istenért, csak egy nyugodt éjszakát akartam! 

-Láttad Donald titkát. Veszélyt jelentesz.

Ethan dühös arca megnevettetett.

-Hahaha! Csak ezért?! Csak ezért akarsz megölni?!

Ethan értetlenül nézett rám, ugyanis a kardot már nem szegeztem rá. Visszasétáltam az ágyhoz. Leültem és az ölembe tettem a kardot. Ujjaimmal szórakozottan cirógattam a pengét, majd a hercegre néztem.

-Teljesen fölösleges emiatt megölnie. A férfiaknak vannak szükségleteik, amit ki kell elégíteni. Nem fogom senkinek se elmondani, nem mintha hinnének nekem, meg amúgy se nyernék semmit ha elárulnám.

-De zsarolhatnál minket.

-Miért is? Pénzért? Nincs szükségem rá. Sosem érdekeltek az anyagi javak. A családom szegénynek tűnik, de valójában igen gazdag. A király azt akarja, hogy hozzámenjek valamelyikükhöz. Mint ahogy önök is én is felháborodottam az ötletért. Számomra a palotába élés egyenlő a börtönnel.

Abbahagytam a kard babusgatását és minden figyelmemet a második hercegre összpontosítottam.

-Csodálatos kardja van herceg. Halálos fegyver, de mégis melegséget sugároz. A penge számtalan harcban küzdött az ön oldalán, ez látszik is rajta, de az is, hogy ön annyira szereti fegyverét, hogy saját maga tisztogatja és élezi.

Kétkézbe fogtam a fegyvert és a herceg felé nyújtottam.

-Szóval remélem, hogy ebben a börtönben szövetségesek leszünk.

Ethan átvette a kardot. A szemei gyanakvóak voltak, de nem mondott semmit. Szó nélkül elhagyta a szobámat.

-Remélem most már nem lesz hívatlan látogatóm.