Lángok neveltje

19

Két nap után nyöszörögve, sajgó lábakkal és zsongó fejjel ébredtem és feküdtem. A negyedik napomon elegem volt Lady Hóhérból. Az idős asszony a nap minden percét, minden pillanatát tanítással töltötte. Amikor étkeztünk, megtanította, hogy hogyan kell helyesen ülni, hogyan kell csevegni az asztaltársaimmal, melyik evőeszközt használjam az ételfogásoknál. Akikkel találkoztam, mind kíváncsi tekintettel bámult a távolból, de Lady Margaretet cseppet se zavarta, sőt, még keményebben tanított és adta az utasításokat. Kiterülve az ágyon feküdtem és vártam az idős hölgyet, hogy felébresszen és felsorolja a mai tanmenetet. Teltek a percek, de az ajtó nem nyílt ki. Idő után már annyira gyanús volt, hogy felültem és a fedetlen lábamat a puha szőnyegre tettem. Persze pont ekkor nyílt az ajtó. Már takartam volna el a rózsaszínes piros lábaimat a hálóruhámmal, amikor megláttam Iris vigyorgó arcát. Felsóhajtva elengedtem az anyagot és az ágyra dőltem. Annyira fáradt vagyok.

-Szép jó reggelt!

-Neked is.

Fáradt hangomra csak nevetni tudott.

-Hát nem is vagy kíváncsi, hogy miért én jöttem és nem Lady Margaret?!

A fejemet oldalra döntöttem és álmos szemekkel vártam a válaszát.

-Khm. A Lady-nek sürgős elintéznie valója van, ezért el kellett utaznia és csak jövőhéten tér vissza.

-Ha nem lennék ennyire fáradt, akkor biztos az ágyon ugrálva sikongatnék örömömben.

Iris ismét elnevette magát, de ezúttal már mellölem.

-De persze ez nem azt jelenti, hogy nincs mára feladatod.

Nyöszörögve kúsztam vissza az ágy közepére és lassú mozdulatokkal betakaróztam.

-Meeegaaan.

-Aludni akarok.

Néma csend, majd az ágy újra kisimult, ami azt jelentette, hogy a gyógyító felállt.

-Hát jó, legyen ahogy szeretnéd. Pedig annyira vártam, hogy lássalak kovácsolni.

Kitakartam magam a takaróval és Iris távolodó hátát nézve felkiáltottam.

-Iris!

Visszafordult és a ravaszan csillogó zöld szemeit látva teljesen éberré váltam.

-Kovácsolni? Vagyis kovácsolhatok?

-Igen, kovácsolhatsz.

Több se kellett, kipattantam az ágyból és már szaladtam is az ajtóhoz. Mielőtt még kinyitottam volna az ajtót, Iris nevetve fogta meg a karom, hogy megállítson.

-Örülök, hogy ennyire energikus lettél, de ez még nem jelenti azt, hogy illene végigmasíroznod az egész épületen mezítláb és hálóingben.

Végignéztem magamon, végül elpirulva bólintottam és most már nyugodtabban sétáltam el a ruhásszekrényemhez. Egy egyszerű barna ruhát választottam. Gyorsan levettem a hálóruhám, felkaptam egy alsó ruházatot és utána a barnát kaptam fel. A hajamat gyorsan kifésültem, majd Iris előtt megpördültem.

-Így jó lesz?

Iris nevetve rázta a fejét majd elmentünk reggelizni a konyhára ami után indultunk is a kovácsműhelyhez. A palota másik oldalán egy lovardát és egy műhelyt alakítottak ki. Célállomásunkat két fegyveres katona állta el. Iris a zsebeiben kotorászott, majd kivett onnan valamit, amit az idősebb őrnek megmutatott. Az őrök már nem voltak olyan feszültek, mint amikor megláttak minket. Bólintva engedtek tovább. A műhelyet elzáró ajtó hatalmas sötétbarna lécekből készítettek. Ahogy betoltuk az ajtót lassan és mély morgó hanggal nyílt ki.A terembe érve izzasztó meleg fuvallat söpört végig rajtunk. A levegőben fa és izzó fém szag terjengett. Mély lélegzetet vettem. Úgy éreztem, hogy végre haza értem. Tekintetemmel körbe jártam a termet. Tíz férfi sürgött és forgott, hol az asztaloknál, hol a tűznél. Szuggeráltam a kovácsokat hátha látok legalább egy velem korú tanoncot, de csalódnom kellett, hogy a legfiatalabbnak kinéző inkább Bem korú. A kovácsok legidősebbike vett minket észre.