Lángok neveltje

27

Ethan

Megan ablakán kimásztam és a párkányokon egyensúlyozva átugrottam egy faágra, majd földet értem. Forrtam a dühtől. Nem vagyok hülye, hogy ne jöjjek rá. A király, aki az apám forradalmat készül kirobbantania és ezt a lányt akarja felhasználni. Nem is tudom pontosan hogy apámra haragszom, aki nem árulta el a tervet vagy a lányra aki öngyilkosságot követ el. Bátyám ablakánál halovány fény játszott. Nem törődtem, hogy megláthatnak, felmásztam az ablakához és azon keresztül bementem a szobába. Bátyám társalkodószobája kupis volt. A szoba félhomályában kitudtam venni egy női ruhát és Don kabátját. Az asztalon két már kiürült pohár hevert. Most nekem is jól esne egy pohár. Az asztalról kézbe vettem a félig üres rumot és jól meghúztam. A harmadik kortynál már oldódott bennem a feszültség. Hátravetettem a fejemet és elkiáltottam magam.

-DOOONAAALD!

A hálószobából halk káromkodás és motoszkálás hallgatódzódott. Csak pár másodperc telt el és már ki is nyílt a szobája ajtaja. Bátyám kócos hajjal és egy szál köntösben jött ki.

-Mi az istenit keresel itt?! Te ittál?!

Haragos tekintete egyből átváltott aggódóvá, amint meglátta a kezemben az üveget. Nem is csoda, hiszen nagyon ritkán iszok...általában akkor ha harcból jövök haza.

-Ethan beszélj már!

-Te tudtál róla?

Hangom rideg volt, az arcomról nem lehetett leolvasni semmit.

-Miről? Beszélj már érthetően!

-Tudtál róla, hogy Megan egy nevelt és hogy apánk egy forradalmat akar kirobbantani vele?

Don leült a velem szemben lévő kanapéra és megdörzsölte az arcát, hogy felébredjen.

-Honnan tudod?

-Tehát te is tudsz róla? Mióta?

-Már az elejétől. Ő kovácsolta a kardjainkat és apánk hirtelen úgy döntött, hogy valamelyikünk felesége lesz. Drága testvérem elég sok tény mutatja, hogy a lány nem hétköznapi. De én arra lennék kíváncsi, hogy te mégis honnan tudod?

Mégis hogy lehettem ennyire vak, hogy nem láttam?! Ostobaságom miatt korholtam magam, de amint meghallottam bátyám kérdését zavart szorongás feszítette testem.

-Láttam...láttam rajta a jelet.

Donald csak nézett, szemei csillogtak, majd szép lassan elmosolyodott.

-Én még nem láttam Megan jelét, pedig alaposan felmértem, ami azt jelenti, hogy a jele a ruhája alatt van. 

-Ne gondolj semmi olyanra!

Fejemmel a hálója felé biccentettem, ahol a szeretője fetrengett az ágyba. 

-Éppen a fürdőből jött ki, amikor megláttam a lábait.

-A lábait?

-Igen. Mindkét lábán lángnyelvek vannak.

-Ez érdekes. Akkor már biztosra vehetjük, hogy a képessége nem a kardokhoz van köze, hanem a tűzhöz. Szép munka testvérem.

Don felemelte a poharát és kérőn nyújtotta felém. Félig töltöttem a poharat, a maradékot lehúztam.

-Miért kell egy kislányt felhasználni arra, hogy felszabaduljanak a neveltek?!

-Megan már nem kislány. Csak pár év van köztünk, de igazad van. Kellett volna lennie más megoldásnak, de nem jutott eszembe semmi más, ezért se tudtam lebeszélni apánkat tervéről.

Csendben meredtünk magunk elé.

-Azon gondolkodom, hogy miért zaklat fel ennyire a dolog... talán csak nem tetszik?

A kérdése jogos volt. Ezen már én is gondolkodtam, de hamar elvetettem a gondolatot. Nem éreztem szerelmet, de közelebb kerültünk egymáshoz...mondhatni barátok lettünk.

-Ne gondolj ilyesmire, bátyám.

-Hmm. Tudod, ha bemennél a városba biztosan találnál magadnak partnert az estére és letudnád vezetni a felgyülemlett feszültségedet. 

Bátyám tanácsára ismét fellobbant bennem a feszültség. A nőket erre használni nem tartom jó ötletnek. Persze már én is bedőltem az efféle csábításoknak, de sosem tudtam teljesen elengedni magam, nem úgy mint a bátyám, aki nagy örömmel élvezte a női test társaságát, főleg egy bizonyos szolgálólányét.

-Én nem vagyok olyan mint te bátyám.

-Ez fájt.

Felkeltem a kanapéról és az üveggel együtt távoztam a szobájából, de ezúttal az ajtón át. A szobámba érve rideg ürességet éreztem. A szoba nem tartalmazott sok személyes tárgyat, ami nem is csoda hiszen nem sok dolog van ami számomra fontos. Lecsatoltam a kardomat és a nagyhoz tettem, amit Megan kovácsolt. Még most is hihetetlen, hogy ezt a nehéz kardot az a törékeny lány csinálta. Kigomboltam az ingem és bedőltem az ágyba. Csak idő kérdése és apám lépni fog. A forradalom hamarosan elkezdődik és az életünk gyökeresen megváltozik.