Lángok neveltje

28

Maya ébresztett. Annyira fáradt voltam, hogy nem is igazán értettem, hogy mi történik. Langyos vizet öntött a kádamba és finom illóolajakat öntött a vizembe.

-Mi ez a nagy kapkodás?

Ahogy forgolódott röpködtek a tincsei.

-Megan! Erre nincs időnk! Elő kell készítselek a királyné partijára.

Basszus! El is felejtettem. Kipattantam az ágyból és a fürdőbe siettem, addig Maya a ruhák között matatott. Ledobtam magamról a ruhát és megmártóztam a vízbe. Kellemes virágillat terjengett az egész fürdőben. Az olajos víztől csak puhább és selymesebb lett a bőröm. Lemerültem a víz alá és élveztem, ahogy a hajam benedvesedik és átveszi ezt a selymes virág illatú olajat. Amikor feljöttem hátra fogták a hajam és fésülni kezdték. A levegő se mertem venni. Maya a hajamat matatta.

-Kikészítettem a ruhádat és néhány hajtűt is.

A lábaimat próbáltam a víz alatt rejtegetni, de pont ezért vette észre, amit nem lett volna szabad. Megállt a keze ami fésülte a hajam.

-Megan...az ott lángok?

Gyorsan megfordultam a kádban és megragadtam a kezét. 

-Nem mondhatod el senkinek! Megértetted?!

-Te egy boszorkány vagy!

Maya szemei kikerekedtek és eltátotta a száját.

-Maya!

-Mégis, hogy tudtad ezt eltitkolni?

-Maya!

Döbbent szemekkel hol engem, hol a lábamat nézte, majd egy kicsit megrázta magát és elhatározva nézett szemeimbe.

-Barátok vagyunk. Senkinek sem fogom elmondani.

Szabad kezével megfogta az én vizes kezemet és elmosolyodott.

-Senkinek nem mondom el...jó?

Bólintottam. Innentől fogva csendben voltunk. Gyorsan kifésülte a hajamat, megtörölt és a szobámba kísért. Feladott rám egy  barna ruhát, amit  Sara készített nekem. Világosbarna színe kiemelte alakomat és a fehér gyöngyszegélyek különlegessé tették a ruhát. Egyszerű, de mégis elegáns. Maya begöndörítette és feltűzte a hajamat kicsi hajtűkkel, amiken gyöngyök vannak. Egy kis smink és már kész is voltam. A tükörbe nézve elámultam, a ruha és a kiegészítők nem ferdítettek, ahogy a smink sem. Én voltam, nem pedig egy hazugság.

-Gyönyörű vagy, Megan. 

-Ha tovább időzünk itt, őröket küldenek értem.

-Igaz. Gyere, mutatom az utat.

Maya arra a területre kísért, ahol még nem jártam. Erős virágillat lengte be a folyosókat. Egy díszes ajtó előtt megálltunk.

-Sok sikert.

Maya suttogva próbált bátorítani, majd elsietett. Egyedül maradtam a belső feszültségemtől szenvedve. Végül felemeltem a kezem és kopogtam a sötétbarna ajtón. Annyira halkra sikerült, hogy nem tudtam biztosan hallják e, ezért megkíséreltem még egyszer, de a levegőben lévő kezem nem ütközött az ajtónak, azt ugyanis egy inas nyitotta ki. A férfi harminc körüli lehetett, jóképű és elegánsabb volt, mint a többi inas.

-A királynő meghívott a teapartijára.

A férfi végigmért, majd bólintott és kitárta előttem az ajtót. Rosetta Verity partija egy másik világba vitt.  Madarak repkedtek egyik ágról a másikra szállva. Cserépbe virágzó bokrok és fák. Az inast követtem, aki a beltéri virágos kert közepéhez vezetett. A kert közepén egy kerti asztal volt és kipárnázott székek. A székeket három hölgy foglalta el. Az egyiken a királyné ült, a másik két hölgy velem egykorúak lehettek. Az egyik szőke hajú és kék szemű lány, hercegnős eleganciával társalgott a királynővel. Halványkék ruhája és tökéletes haja irigylésre méltó. A másik lány is gyönyörű, de nem sugárzik róla a tökéletesség. Ruhája sötétbordó volt, ami illett barna hajához. Szeplős arca bájossá tette, de az ujjain lévő hatalmas kövű gyűrűk otrombának tűntek vékony ujjain. Érkezésemre abbamaradt a beszélgetés és mindhárom hölgy rám nézett.  Lehajtott fejjel meghajoltam a királynő előtt.