Lángok neveltje

14

Fáradtan értünk haza. Mind a négyen a konyhában voltunk. Papa egy kanapén ült, amit még apunak raktunk ki, hogy ha túl fáradt sütés után letudjon pihenni. Én, anya és apa a pultnál telepedtünk le egy-egy rozoga széken ülve. A pult még lisztes volt a tegnapi sütés miatt, de ez már nem is zavart. Frusztráló volt a csend a pékségben, végül én vetettem neki véget.

-Nos? Mit gondoltok a ma estéről?

A szüleim fáradt szemekkel bámultak.

-Szerintem egész jól ment. Kiderült, hogy a király nem akar minket megölni, annak ellenére, hogy más vagyok minta többi ember. Azt is tudom, hogy az olyanokat, mint én Nevelteknek neveznek.

-Ezt mégis honnan tudod?

Apám tudatlanságára felélénkültem.

-Amikor bekísértek a fürdőbe, egy gyógyítót küldtek hozzám. Iris mondta, hogy az olyanokat mint mi, a király nagy becsben tart és hogy nyugodtan bízhatok benne.

-Ki azaz Iris?

-Iris is olyan mint én, ő kezelte le a kezemet.

Jaj, de bolond vagyok! A kezeimen lévő kötést elkezdtem kibontani. Ámulva csodáltam a végeredményt. Sehol egy hólyag, sehol egy vágás.  A szüleim is követték a példámat és ők is döbbenten nézték a gyógyult kezemet.

-Azaz érzésem, hogy a királynak is titkolt képessége van.

-Lányom! Ne mondj ilyeneket, még a végén bajba kerülünk!

-Hagyd beszélni a lányt, Olga. Nem ő az első aki erre gyanakszik. A városban vannak pletykák az uralkodóról és most, hogy ennyi időt töltöttünk vele én is úgy hiszem, hogy ő is egy azok közül, akiknek különleges képességgel bírnak.

-Akkor most mégis mi legyen? Hagyjuk, hogy a király játékszere legyen? Az oroszlán barlangjába engedjük egy szem lányunkat?!

Anya könnyes szemeit tenyerébe temette. A mindig erős anyám most összeomlott. Pánik kaparta a testemet, ahogy néztem, hogy apám átöleli a zokogó anyámat.

-Mást nem tehetünk lányom. Ha ellent mondunk a királynak kivégeztet minket. Úgy kell cselekednünk, ahogy a király parancsol.

-Talán... ebből az egészből jól is kijöhetünk.

Gyermeki naivságomra rám néztek a szüleim.

-Remélem így van lányom. Szeretünk és a legjobbat akarjuk neked. Ugye tudod?

-Persze apa. De itt az ideje, hogy mindenki nyugovóra térjen. Majd holnap minden kiderül... csak kérlek, ne aggódjatok.

Jó éjt puszit  adtam a szüleim arcára és a papám öreg arcára, majd felmentem a szobámba. Becsuktam a szobám ajtaját, majd bedőltem az ágyamba. Sárga lepedőm hűvös érzete megnyugtatta zsibbadt fejemet. Nyöszörögve átfordultam a hátamra és a plafonom fagerendáját bámultam. A király azt akarta, hogy legyek valamelyik fia felesége...hogy legyek egy hercegnő....a királysága hercegnője. Ismét nevetnem kellett. David Verity bolond vagy őrült, vagy mindkettő. Az biztos, hogy megfogom égetni magam, ami még soha az életemben nem történt meg. Számomra ez az új veszélyes lehetőség csak felbátorított. Mégis, hogy fogok így aludni?! A válasz az, hogy sehogy. Egész éjjel forgolódtam és persze mire elaludtam volna, már fent volt a nap és a szüleim dübörögve gyúrták a tésztákat. Égő szemekkel néztem a falécekből készült plafonomat. Nem akartam kikelni a kényelmes ágyamból, de két okom is volt, hogy ezt nem tehetem meg. Az egyik az, hogy nem sérthetem meg a királyt azzal, hogy már az első napon elkések, a másik okom pedig az, hogy nagyon kell pisilnem. Szóval kimásztam az ágyamból, elvégeztem ügyes bájos dolgaimat, felvettem a második csinos ruhámat, ami egy sötétbarna, fehér szegély ruha volt, majd alaposan kifésültem rézvörös hajamat. A tükörbe bámulva csak sóhajtottam egyet, majd leszaladtam a konyhába. Kis asztalunkon egy kevéske vaj és zsömle várt, egy pohár vízzel. Szüleim akkor jöttek be, amikor már majdnem végzetem a reggelimmel.

-Jó reggelt. 

Vigyorogva néztem rájuk, amint megláttam apám borzas haját és anyám lisztes arcát.

-Merészek vagytok, hogy ezekben a kétes időkben új gyermeket nemzetek.

Anya vörös arcát legyezte, míg apám hatalmas vigyorral kacsintott rám, majd puszit nyomott a fejemre.

-Ne légy féltékeny lányom.

Mosolyogva vettem a számba az utolsó falatott, majd a számat megtörölve a hátsó bejárat ajtajába visszanéztem rájuk.

-Soha. Jó munkát...majd jövök.