Lángok neveltje

25

Nagyon hamar eljött a hétfő. Álmosan zötykölődtem a királyi hintóba, ami hajnalban értem jött, hogy elvigyen a palotába. A hétvége arra jó volt, hogy besegítsek a szüleimnek a hétvégi rendelésekben és, hogy meglátogassam Sarat. Persze a barátnőm már értesült arról, hogy sok időd töltök a palotában, hála kedves Maya barátnőmnek. Amint Sara anyja megtudta, hogy hova készülök legalább öt ruhát és egyéb csipkés dolgot csomagolt nekem az útra. Ami azt illeti most is az egyik szerzeményét viselem. Sara megsúgta, hogy a tervezés és a színválasztás az ő ötlete volt. Az egyszerű gesztenyeszínű ruha illett a hajamhoz és roppant kényelmes is volt, így örömmel vettem fel. Amint megérkeztünk kipattantam a kocsiból és felsétáltam a lépcsőn. Két inas kinyitották előttem az ajtót. Legszívesebben hátat fordítottam volna és hazaszaladtam volna, mert az előtér közepén a Lady állt csípőre tett kézzel.

-Késtél.

-Önnek is szép jó reggelt, Lady.

Megcsíptem a szoknyarészem és pukedliztem ahogy tanította. 

-Ne feleselj! Egy királynő késhet, egy hercegnő késhet, de te...te nem késhetsz! Köves, már így öt percet elvesztegettünk!

Sóhajtva néztem a távolodó alakját. Miért....miért most kínoz ez a nő?! Szaporán szedtem a lábaimat, hogy utolérjem a koros asszonyt. Lady Margaret a könyvtárba állt meg és csillogó szemekkel rakott egy vastag könyvet az asztalra.

-A hangos olvasást fogjuk gyakorolni és a helyes kiejtést.

Kínzót nyögés hagyta el a számat amire a tanító felhúzott szemöldökkel nézett. Nem szóltam hát semmit. Engedelmesen leültem és magamhoz vettem a könyvet, míg a Lady leült velem szembe és teát iszogatott. Az eltöltött órák felértek egy kínzással, mire a könyv felénél jártam a szám kiszáradt és összemosódtak a betűk.

-Jól van, ennyi elég is volt. A végére egészen belejöttél. Ideje ebédelni, gyere. Most vegyük át újra, hogy hogyan kell megfelelően étkezni az asztalnál.

Legszívesebben elszaladtam volna meg se állva a házunkig. A hét további részében ehhez hasonló bánásmódban részesültem. A Lady teljesen átnevelt. Mire észbe kaptam már két hónap is eltelt. 

-Úgy vélem, hogy már mindent megtanítottam nekem, most már minden rajtad múlik.

Egy társalkodószobában teáztunk, amikor tanórám utolsó napja volt.

-Különböző rendezvényeken részt vehetsz, de ügyelj mindig hogy mit teszel. Ne tűnj ki a tömegből. Olvadj be és kerüld a királynőt amennyire csak lehet.

-A királynőt csak távolról láttam. Igazán gyönyörű egy nő. Mégis miért lenne fenyegetés számomra?

Lady Margaret szája előtt megállt a csésze. Idős szemei rám villantak.

-Te leszel a forradalom jelképe és valamelyik herceg felesége, ezért is van rá oka, hogy eltüntessen a színről.

Döbbenten néztem az idős hölgyre.

-Mégis honnan tudja ezt?!

-Édes gyermekem. Öreg vagyok, de nem ostoba. Láttam a lábaidon a jelet...

Izzadni kezdett a hátam és a rettegés szorította a belsőmet.

-igazán gyönyörűek.

-Akkor mégis miért segített, ha tudja hogy mi is vagyok?!

-Tudod mindenkinek meg van a sötét folt az életében, ahogyan nekem is. Kíváncsi vagy az enyémre?

Kicsit haboztam, de végül bólintottam.

-Igen Lady Margaret.

-Ez elég gyors volt.

-Maga a pokol volt az önnel való idő, de valami oknál fogva hiányozni fog.

Lady Margaret elkuncogta magát, ami igen ritka látvány volt.

-Kedvellek Megan, ezért is mesélem el az én kis történetemet. Mikor még fiatal voltam és házas a szomszédos királyságban éltem. Ahogyan elvárható egy fiatal feleségtől teherbe estem és egy gyönyörű lánynak adtam életet. Olyan volt mint te. Kicsi csillagok jelentek meg az arcán. Igazán elbűvölően állt neki és esélytelen volt eltakarni őket. Csak két éves volt, amikor az egyik szolgáló elárult minket és szólt a királynak. Fáklyákkal közeledtek a birtokunkra. A hűséges szolgálóink felkészítettek minket a menekülésre. Egy kocsiba pakoltuk minden vagyonunkat. A férjem nem tartott velünk...csak én és a kislányunk. Később tudtam meg, hogy feláldozta az életét csak hogy mi elmenekülhessünk, de mind hiába. Az egyik útbeeső elágazásnál vártak már minket. Betörték az ajtót és kirántották a lányom  a kocsiból engem pedig bezártak és elvittek. Nem kellett tudnom a történtekről. A lányomat megölték, a férjemet megölték az otthonomat felégették.

A Lady szemeiből könnyek folytak, nem nézett rám.

-Hogyan menekült meg?

-Sehogyan. Az elrablóm leütötte a kocsisomat és az erdő mélyére vitt, hogy ott megöljön. Sosem felejtem el, amikor megálltunk és a nyitott ajtóból nézett be. A szemeim égtek a sírástól a hangom elment a zokogástól. Nem könyörögtem az életemért, hiszen mi értelme lett volna. Mint láthatod nem ölt meg, elhozott ide és feleségül vett. Mindent megtett, hogy megbocsátsak neki.

-És megbocsátott neki?

-A halálos ágyán...igen.

Annyi fájdalom volt a nőben, annyi kínt élt át. Felálltam és letérdeltem előtte. Fejemet az ölébe raktam és átöleltem a lábait.

-Sajnálom, ami a családoddal történt.

A  Lady nem szólt semmit. Mikor már úgy éreztem, hogy illetlenséget tettem, megéreztem hűvös kezét a fejemen. Gyengéd érintéssel simogatta a hajamat. Annyira hűvösnek éreztem a testét, enyhíteni akartam ezt a hidegséget, ezért a bennem élő kis szikra melegségéből egy kicsit felé küldtem. Lady mélyet sóhajtott a megkönnyebbüléstől. Ezúttal kellemes melegség járta át.