Lángok neveltje

16

A kitanításom abban a pillanatban meg is kezdődött. Három vastag könyvet tett  elém, míg ő intézte a papírmunkáit. Mivel nem voltam elég tanult ember az olvasás lassan ment, így mire végeztem az első könyvvel már lemenőbe volt a nap. Remegő kezekkel csuktam be a könyvet és kiszáradt számat benyálazva néztem az asztal másik oldalára. David Verity összehúzott homlokkal olvasott egy papírt. Megérezhette, hogy nézem, mert felnézett rám és a mellette lévő tányért elém rakta. Sokféle felvágottat szeleteltek és volt ott néhány paprika szelet is. Több se kellett nekem, leraktam az asztalra a nehéz könyvet és magamhoz vettem a tényért, aminek a tartalmát elkezdtem habzsolni.

-Mit gondolsz az olvasottakról?

Felvágottal a számba válaszoltam az uralkodónak.

-Érdekes történeteket ír le. Elképesztő, hogy egykor olyan világban éltünk, ahol az olyanok mint mi istenekként éltünk az emberek között.

-Nem vágysz ilyen bánásmódra?

Az utolsó falatokat már lassabban ettem és a lemenő nap fényeit néztem miközben gondolkoztam a kérdésén.

-Nem vagyok isten és nem is akarok az lenni. Egyszerűen úgy akarok élni mint a többi ember.

Válaszomat átgondolva helyesnek gondoltam és a király szemeibe nézve bólintottam.

-Ez egy igazán bölcs gondolat, Megan.

David Verity büszkén figyelte, ahogy a tányéron lévő étel utolsó morzsáit is elpusztítom.

-Mára mér végeztem a papírmunkával és úgy gondolom, hogy  neked is elég az olvasásból, majd holnap folytatod. Esetleg van valami kérdésed?

-Ami azt illeti igen. 

Haboztam a kérdést illetően, viszont a király fáradt, de mégis kíváncsi szemeit látva, feltettem a kérdést.

-Mi az ön képessége?

-Mint ahogy már te is sejthetted, tudom, ha valaki hazudik, érzem hogy mikor mondanak igazat, vagy hogy titkolnak valamit. Mint ahogy minden képességnek, az enyém is több részből áll és még a mai napig nem fedeztem fel a lehetőségeket. Az már biztos, hogy képes vagyok arra, hogy akivel beszélek csak is az igazat mondja.

-Még akkor is ha nem akarja?

-Igen. 

Nem tudtam elképzelni, hogy mégis hogyan lehetséges ez.

-Kiszeretnéd próbálni?

Izgatott bólogatással egyeztem bele a próbába.

-Mit gondolsz lennél valamelyik fiam felesége?

A kérdés könnyű volt, hiszen már ezt megbeszéltük a királlyal, így tudja az igazságot, éppen ezért egy beleegyező hazugságot mondtam.

-Sosem lennék egy olyan hercegecske felesége, akit nem is szeretek. 

Szemtelen válaszomra a számra tapasztottam kezeimet. Kétségbeesésemre hangos nevetésbe kezdett az uralkodó.

-Ne érezd magad kellemetlenül. Életedben először most tapasztaltál ilyet és tudtál is róla. Mások, akiknek fogalmuk sincs az egészről észre se veszik, hogy nem azt mondják, amit nem akarnak.

-Bámulatos.

David Verity képességei hihetetlenek. El se tudom képzelni, hogy az én képességeimmel mégis mire lehetek képes. Egy óra kattogó hangját hallva, az uralkodó felállt a székéből.

-Gyere körbevezetlek. 

Mosolyogva bólintottam és követtem a királyt. Már alig várom, hogy láthassam a kovácsműhelyt.