Lángok neveltje

7

A király szemei megrémisztenek, olyan mintha belém látna, mintha a féltve őrzött titkaimat látná. Félek... félek, hogy  ha leleplez megölnek boszorkányság vádjával. 

-Te ott! Add neki a kardod!

Az egyik őrre mutatott, aki bár habozva felém nyújtotta kardját, amit remegő kézzel vettem el. A fegyver nehéz volt, amire nem készültem fel ezért hangos csörömpöléssel ütközött a földnek a penge hegye. David Verity hátrált és rám szegezte a kardját.

-Most pedig harcolj!

Az életemnek vége, maga a király kardja által fogok meghalni. Könnyek folytak le az arcomon és ráztam a fejem. Csak tompán hallottam anyám sírástól akadozó könnyeit, apám és a nagyapám szintén kérlelték a királyt, de számára mintha nem is lett volna senki, csak én . A penge egyre közelebb és közelebb jött felém, majd a nyakamnál megállt.

-Ha nem harcolsz...meg fogsz sérülni. Szóval Megan...védekezz és támadj vissza. Mindenki hátra!

Mindenem remegett, a kezem fájt. Két kézzel fogtam a kard nyelét. Terpeszbe álltam és a király felé emeltem a kardot. Újra támadt. Visszaemlékeztem Nick egyik edzésére, amit titokba lestem el, ott a fiú egy védekező mozdulatsort gyakorolt. Leakartam utánozni, ezért emeltem a lábam, hogy oldalra lépve kikerüljem a csapást, de a tenyeremtől egy bizsergető, húzó érő előre léptetett. A király kardjának pengéjét épp hogy kikerülve. Még felfogni se volt időm, de a testem már mozgott is tovább. Újra szemtől szembe voltam az országunk uralkodójával. Csapásai egyre bátrabbak és gyorsabbak lettek. Idővel a kezem engedelmeskedett a kardomnak és kivédtem David Verity minden támadását. Mozdulataimban nem volt feleslegesek. Kerültem, hárítottam. A testem kezdett ismét felforrósodni. Eddig csak a tűz közelében volt ilyen érzésem, de most hogy egyre többet tartom a kardot a kezembe érzem a belőle áradó hőt, ami képtelenség...de úgy érzem mintha most vettem volna ki a tűzből, mintha végignéztem volna hogy a kovácsa kalapálja, formázza. Mindent újra éltem. A katona kardja mindent megmutatott...születése...harc a gazdájával...életek amiket  kiontott. Nem tudom, hogy meddig harcoltunk a királlyal, de a testem kezdett túlforrósodni és az sosem jó. Kardjaink egymásnak feszültek. David Verity lihegett már, míg én szuszogva vettem a levegőt. Annyira koncentráltam, hogy az összeszorított szám oldalain kiengedtem a magamba tartott levegőt, ami fehér párafelhőként távozott. Ellenfelem látván a gőzt elégedetten elmosolyodott és elhátrált.

-Megan Jones. Te egy különleges lány vagy...tele vagy titkokkal és rejtélyekkel, ez a két dolog a gyengém. Szeretném, hogy ha családoddal részt vennétek a ma este megrendezett bálon.

Eltompultam, mintha a víz alatt lettem volna. A király hangja tompa volt. Csak a kezem lüktetését éreztem. Ahogy lenéztem elszörnyedtem. Kötésem kibomlott és minden tiszta vér volt. A katona kinyújtott karral kérte vissza a kardját, de én csak görcsösen markoltam, végül anyám hideg kezével lefejtette róla az ujjaimat és visszaadta a fegyvert. Most, hogy nem volt nálam a forró kard fáztam. Lázas zsibbadtság uralta a testemet. Remegtem és lihegtem. Nem tudtam a királyra és a körülöttem lévőkre figyelni. A nagyapám rám terítette a köpenyem és megölelt.

-Minden rendben lesz.

Halk suttogó hangja a fülembe ellazított. Reszkető testemet átölelve követtem a családomat, akik egy cselédet követtek. A hölgy mindenkinek megmutatott egy szobát, végül már csak én maradtam.

-Hölgyem. Ez az ön szobája, a többi cseléd már várják, hogy megfürdethessék és előkészítsék ön az esti bálra. 

A hangja annyira távoli volt, hogy zavartan néztünk egymásra, míg fel nem fogtam, hogy mégis mit mondott. Végül lassú léptekkel mentem a szobába. Hatalmas kétszemélyes ágy volt a szoba közepén. Finom illat terjengett a levegőbe. Az ablakon besütött a kora délutáni napfény. Frissen vágott virágok voltak díszes vázakban, amik a hófehér komódokon voltak. A mennyországba  voltam...vagy talán csak a láztól gondolom így. Egy ajtó kinyílt, ahonnét egy újabb cseléd jelent meg.

-Üdvözlöm hölgyem. Elkészítettük a fürdőjét. 

-Köszönöm.

A testemet terhelő láztól fáradt léptekkel mentem a hölgy után. Annyira zsibbadt voltam, hogy meg se tudtam nézni a hölgyet. Fürdőszobába érve meleg gőz és illóolajok dermesztettek meg. Ezek az intenzív dolgok teljesen elgyengítettek. Az ott lévők nem törődtek az állapotommal, helyette a munkájukat végezve elkezdtek levetkőztetni. Amint lekerült rólam minden ruhanemű a készséges nők hangosan sikítottak. Fülsértő hangjukra kijózanodva zavartan néztem körebe.