Lángok neveltje

15

A kastélyhoz érve elámultam. Sokkal nagyobbnak tűnt, mint mikor ide jöttünk a szüleimmel. A kapuhoz érve beálltam a sorba, ahol árusok és látogatók akartak bejutni a palota területére. Amikor sorra kerültem a két őr megállított.

-Kicsi lány. Neked semmi keresnivalód nincs itt. Menj haza segíts a szüleidnek.

-Elnézést uraim, de a király már várja az érkezésemet.

-Na persze! Ha tudnád, hogy hányszor hallottunk már ilyet!

-De engem tényleg a király vár!

A kapu másik oldalán egy szemüveges férfi figyelt fel ránk.

-Mi a neved?

-Megan Jones.

A férfi a szemembe  nézett és magához szorította a kezében tartott papírhalmokat.

-Engedjétek be! Ő a király vendége!

Kapu őrei döbbenten néztek hol rám, hol a szemüveges férfira, majd látván, hogy komolyan beszél, kihúzták magukat és beengedtek. Kapva az alkalmon beszaladtam és megálltam az idegen előtt.

-Köszönöm uram.

-Gyere. A király már vár.

Rideg hangjára megütköztem, de bólintottam és mögötte haladva követtem. Barna lófarka csak úgy libegett ahogy ment be a kastélyba. Az idegen a cselédszárnyon keresztül vezetett be. Sötét és nyirkos folyosókon mentünk, majd egy ajtót kinyitott. Egy világos folyosóra értünk, azon végig mentünk majd egy kétszárnyú ajtónál megálltunk.

-Itt várj. A király elfoglalt ember, nem törhetünk csak úgy rá.

-Értem.

A férfi halkan bekopogott. Hangos kopogó léptek szűrődtek ki a szobából, majd résnyire kinyílt az ajtó. Az idegen suttogott valamit, majd az ajtó becsukódott. Ismét lépteket hallottunk, majd csend. Az idegességtől bizsergett a tenyerem, ami annak a jele hogy kezd felmenni bennem a hőmérséklet. Ökölbe szorítottam a kezeimet és vártam. Éreztem, hogy a hőmérséklet kezd felmelegedni, de mire más is érezhette volna a változást, az ajtó kinyílt. A bálon segített idős komornyik nyitott ajtót és meghajolva mutatta az utat.

-Miss Megan. Az uralkodó már várja.

-Köszönöm.

Ideges, szapora léptekkel kerültem ki a szemüveges idegent és a komornyikot. Az öreg inas becsukta mögöttem az ajtót, ezáltal egyedül maradtam a királlyal.

-Foglalj helyet. Ezt még átnézem és beszélhetünk is.

-Igen, felség.

Körbenéztem a szobába, hogy mégis hova ülhetnék le. A szoba egy dolgozó volt, oldalt két kanapé és egy fotel volt. Először oda akartam ülni, de aztán végül az ablakok elé rakott íróasztal előtti két szék egyikére ültem és vártam, hogy a király befejezze a papírmunkáit. A szobában kellemes papír illat volt, ami nem is csoda hiszen kétoldalt a falnál plafonig érő könyves szekrények voltak. Jobban is körbenéztem volna ültemben, de abbamaradt a papírzizegés és visszafordultam az asztal másik felén ülő királyhoz. David Verity hátradőlt a székében és engem nézett.

-Hogy érzed magad Megan?

-Izgatott vagyok felség.

Észre se vettem, hogy a belőlem áradó hő most ismét áramlani kezdett. A király ezt érzékelhette, mert döbbenten nézett rám, majd az asztalon lévő kancsóval öntött egy pohár vizet.

-Tessék. Igyál. Talán ettől megnyugszol.

-Köszönöm.

Elvettem a hideg poharat és inni kezdtem. A hideg víz azonnal lehűtötte a forró testemet. Megnyugodva dőltem a székemnek. Poharamat szorongatva néztem a királyra, aki kíváncsi szemekkel nézte minden mozdulatomat.

-Most biztos az jár a fejedben, hogy miért ülünk itt, miért akarom, hogy hétköznaponként itt legyél a palotába. A válasz bonyolult. Különböző neveltek léteznek. Iris, akinek gyógyító képességei vannak, ért a gyógynövényekhez, de a mérgezőkhöz is, de persze ennél sokkal bonyolultabb képességekkel bír, ahogyan te is és én is.

Az őszinte beismerésre felcsillant a szemem.

-Ezek szerint felséged is....?

-Igen. A városban terjedő pletyka igaz. Tudom, hogy mikor mondanak igazat az emberek, de az is tudom hogy mikor hazudnak. Felmenőim a Tudás neveltnek nevezték magukat. Szeretném, hogy a birodalmamba a hozzánk hasonló neveltek szabadon és bujkálás, félelem nélkül élhetnének. Szeretnélek megtanítani minderre amit tudok és segítek felfedezni a rejtett képességeidet. Mint például a kardforgatás, ahogy a kardok átadásakor tapasztalhattad.

A király monológját hallva megnyugodtam. Egyenlőre senkit sem fog megöletetni.

-Azt értem, hogy menedéket akar adni a nevelteknek...de azt már nem, hogy miért? Amennyit tudok a múltról, hogy a szabadon élő nevelteket megölették, üldözték, mert a gonosz teremtményei és a képességük veszélyt jelent mindenkire.

-Ez így is van. Régen istenítették a különleges képességgel szülötteket, de aztán az emberek áttértek az egy isten hitre, így már maga a létezésünk istenkáromlás, ezért is égették el az embereket mágián, vagy végezték ki őket boszorkányság vádjával. Egykori fényünk mostanra már teljesen elhalványult, de már a boszorkányság is. Úgy gondolom, hogy megérett a világ a józan észre. 

Leraktam az asztalra a meleg poharat.

-És mit fog tenni?

-A tervem az, hogy felszínre hozzunk a képességeidet és bemutatlak a népnek. Veled fog elkezdődni minden. Egy szegény családba született nevelt, akinek az egyik legerősebb elem úrnője.

Az új információ, mely szerint erős képességekkel rendelkezem és ezáltal egy jobb jövő kulcsa...hihetetlen volt.

-Mégis mit kellene tennem?

-Szeretnélek taníttatni, hiszen nem csak a népet kell megnyerned, de a nemesek is, ezért etikettet fogsz tanulni és történelmet. Egy intelligens úri hölgyet fogunk belőled faragni.

-És a képességeim?

-Persze azokkal is fogunk foglalkozni és lesz időd szabadon használni a kovácsműhelyt.

A lehetőségekre felcsillant a szemem. 

-Mikor kezdünk?