Lángok neveltje

9

Iris kisegített a fürdőből, köntösbe bújtatott és elkezdte a hajamat kifésülni.

-Most mi lesz velem?

-Pontosan nem tudom, hogy a király mit tervez veled, ez majd idővel úgy is ki fog derülni, de nem kell aggódnod. Most csak annyit kell tenned, hogy élvezed a kényeztetéseket és a pompát. Megcsinálom a hajad és a sminked. Nézünk neked egy szép ruhát és lábbelit, majd várunk a bálig. 

Nagyot nyeltem és tűrtem, hogy kifésülje a hajamat, majd krémeket kent az arcomra és utána kisminkelt. A tükörből visszanéző szép nőtől elámultam. Rózsaszín ajkak és pofim lett. A szemeimet világos barnával lett kifestve, amitől csak még nagyobbnak tűnnek a szemeim.

-Na hogy tetszik?

-Csodálatos! Egy varázsló vagy!

Az ámulatomra csak nevetett.

-Gyere te lány. Nézzünk neked valami göncöt. 

A szobába visszaérve az ágyra négy ruhát terítettek ki. 

-Jobb ha sietünk kiválasztani a megfelelő ruhát. Hamarosan jön a varrónő és a segédje. Nem lenne jó ha ők is kiakadnának a lábad látványára.

Iris az állát dörzsölte miközben a ruhákat nézte. Számomra annyira sok volt a történtek, hogy könnyek szöktek a szemeimbe.

-Ennyire...ennyire förtelmesek a lábaim?

-Jaj, dehogy drágám! A minták a lábadon gyönyörűek, de sokan félnek a hozzánk hasonlóaktól, ezért jobb ha nem hozzuk a frászt mindenkire.

Könnyeimet visszanyelve bólogattam, mint egy kislány. A ruhaügyi választásom egy narancssárgára esett, fehér fodrokkal. Iris nem szólt többet hozzám. Segített belebújni. Amint készen voltunk, az ajtó nyílt és egy fura színkavalkádú ruhát hordó hölgy jött be.

-Oh micsoda alak!

-Megan, ő itt a varrónő Sara Howard.

-Üdvözlöm.

-Mégis honnan szalajtottak, te lány?! A karod tiszta izom, de az alakod csodálatos.

Sara megtapogatta a karjaimat és a ruhám alá is benyúlt és megnyomkodta a lábaimat.

-Fura egy szerzett vagy.

-Már elnézést hölgyem, de ön se tűnik normálisnak.

A két hasonlókorú nő hangosan felnevettek. Kócos és vörös hajú Sara mellkason bökött.

-Bírlak kislány. Na de elég volt a csevejből. Rád kell szabnom ezt a ruhát és az időnk vészesen kevés.

Iris és Sara szorgoskodtak körülöttem, míg én mozdulatlanul álldogáltam. Még sosem álltam ilyen sokáig mozdulatlanul. Minden izmom kiáltozott tehetetlenségükben. A végére azt hittem, hogy összerogyok, de aztán Sara és Iris elhátráltak tőlem és megcsodálták alkotásukat.

-Ez igazán jól sikerült.

-Ahogy mondod.

Egymásra mosolyogtak és nagy megdöbbenésemre összepacsiztak. 

-Mit szólsz egy teához?

-Remek ötlet,Iris! Eléggé elfáradtam ma, de végül is ha az ember varrónő nem csoda.

Tátott szájjal néztem, ahogy a két nő az ajtóm felé megy, míg én továbbra is szoborszerűen állok a szoba közepén

-Khm! Hálás vagyok, hogy segítettetek az előkészülődésekben, de tudnátok esetleg abban is segíteni, hogy hogyan éljem túl a ma esti partit?

A két nő egymásra néztek és ismét elnevették magukat.

-Persze gyermekem. Na már most az alkotásom csodálatos lett, de nagyon kell vigyáznod kell rá nehogy szétessen. A lépéseid legyenek határozottak, ne legyenek túl hosszúak, de ne is rövidek.

-A topogás senkinek se áll jól. Mindig húzd ki magad, bár gondolom ezt már te is tudod. És a legfontosabb,hogy senkibe se bíz.

-Persze rajtunk kívül. 

-Na meg a királyban. Bármit is akar tőled Davidben bízhatsz.

-Bár a hercegekkel kapcsolatban nem lennék olyan biztos. 

-Tény és való, hogy nem árt az óvatosság. Ne igyál alkoholt és ne egyetek túl sokat.

-De ennek ellenére legyen a kezedben agy ital, így a férfiak nem fognak felkérni táncolni.

-Ez egy hasznos tanács köszönöm Sara. Őszintén szólva azt se tudom, hogy ezekben a cipőkben hogyan jutok le a bálteremig.

Ismét összenevettek segítőim, majd kézen fogtak.

-Majd csak menni fog, főleg a te lábaiddal. Iiiszonyatosan izmosak, szóval simán kibírod.

-Ha te mondod.

Bizalmatlanul érettem vele együtt, majd hárman kézen fogva elhagytuk a szobát. Ahogy egyre többet mentünk kezdtem ráérezni a magassarkúban való járásra. A harmadik folyosó végén megláttam a családomat ünnepi öltözékben. Apám és nagyapám fekete nadrágot és öltönyt viseltek, fehér inggel. Anyámat világoskék ruhába öltöztették, vöröses barnás haját feltűzték, így a nyaka kivillant.

-Csodásan néztek ki!

-Ahogy te is drágám!

Elengedtem Iris és Sara kezét és anyám kitárt karjaiba sétáltam.