MARVEL oneshots

Dr. Strange x reader 2.0 - Christmas shot

Igenigenigen, nekem pont karácsony elmúltával kell posztolnom a karácsonyi sztorimat (btw boldog karácsonyt) de amúgysem hiszem, hogy feszültem a telefon előtt ülve várjátok az én updatemet szóval... Én mi az életért magyarázok? Inkább be is fejezem, ámen reátok, jó szántóvetők.

(T/N) = te neved

-Én is egy bosszúálló társunkat húztam -álltam fel megveregetve a mellettem álló, csaknem a derekamig érő csomagot. -Fogalmam sem volt mire lenne szüksége, mert hát igazából akármit megvehet magának, de azért... gondoltam veszek valami jópofát, ami még neki se jutna az eszébe. ...Boldog karácsonyt Tony! -kezdtem el tolni felé a csomagomat, azért is vigyáztam rá ennyire mert hát elég törékeny. Mosolyogva már indultam is volna vissza a helyemre, de Tony, aki a tojáslikőr hatására hirtelen megszeretett mindenkit, ragaszkodott egy öleléshez. Mert a csókba már nem mentem bele.

A mikulászakóban feszítő vasember gyerekes izgalommal kezdte széttépni a dobozt, amit Nattel úgy 2 órába telt összecsomagolnunk. Aztán csillogó szemmel kiemelte a kartonpapírok és buborékfóliák közül a mémekből már ismert megaXXL borospoharat, (luxifelik👀) amibe akár 3 üveg pia is belefér. De csak ha jó formában van.

 Stark Clintet húzta, és elmondása szerint elképesztő ajándékot vett neki, de azzal a sok eszével Malibuban is hagyta az ajándékát, szóval amíg Happy felettébb boldogan idefurikázik véle, addigis megajándékozta a jó öreg sólyomszemet Bruce Banner használt szalvétájával. Azzal indokolta választását, hogy ehhez már csak egy egészséges petesejtre van szüksége, és otthon is lehet egy saját hulkja. Még mindig előttem van a kép ahogy ők ketten felröhögnek, Pepper és Bruce meg a fejüket fogják... Na miután lecsillapodtak a kedélyek, folytatódhatott is a buli, egészen meglepő fordulatokkal, hogy hozzátegyem.

-Én egyetlen női nemet képviselő tagunkat húztam ki- állt fel Clint kissé imbolyogva. Lesütöttem a szememet, mert én már megkaptam az ajándékom. És nem tudom, de én nemigen mondanám magamat férfinak. Majdnem szemből Stephen empatikusan rámmosolygott. Szinte észre sem vettem.

Clint elindult Natasha felé, aki beharapta alsó ajkát. Egy egész kicsi, laposabb dobozt szorongatott, valószínüleg ékszer lesz benne. De Barton olyan elégedett, tuti hogy nem egy nyaklánc lesz ben-

-Ó, egy nyaklánc!...-végzett a kicsomagolással Nat. -Nagyon tetszik, köszi Clint! -mondta el a nagy valószínűséggel betanult szövegét.

-Nemnemnem, nézd meg közelebbről -mutogatott Clint a csomagolópapírra. 

-Úristen! -kapta hirtelen Natasha a szája elé a kezét. -Ezt hol tudtad-

-Az most mindegy, de tudod mit jelent... -tárta szét a kezét vigyorogva Clint. Nat a spontánságra ment, egy kis fejrázás után fogta magát, felugrott, és megcsókolta. Csak ott álltak, akár egy szoborcsoport, körülvéve a többiek eléggé leesett állaival. Körbenéztem. Tony és Pepper a sarokban simogatják egymást, doktor Cho és Bruce egy másikban sutyorásztak, Steve és Bucky odébb söröztek, Thor Janere vár...

-M... mindjárt jövök, kiszellőztetem a fejemet -nyökögtem kiszáradt torokkal, nem is tudom kinek, majd a sötét étkező felé vettem az irányt. Mostmár ők is... mindenkinek van valakije, akár felesége, vagy esetleg egy egy-két évszázados legjobb barátja, vagy egy újdonsült pasija, aztán itt vagyok én. Még azt se tudják megszokni, hogy én itt vagyok, nemhogy lenne innen valakim is. Ezen így, felnőtt létemre is simán elbőgtem volna magam. Az asztalra telepedtem le egy üveg pezsgővel.

-(T/N), a magány nem teher. -szólalt meg Stephen a konyha felől. Felkapcsoltam a villanyt, persze miután kiijedtem magamból mindent- és megláttam őt, csakugyan egy üveg piával a konyhapadlón ücsörögni.

-Mondta a konyhakőn egyedül iszogató szerelemdoktor -tettem hozzá szarkasztikusan.

-Nem azt mondtam hogy én nem vagyok magányos. -tápászkodott fel halkan. 

-De amúgy nem vagy. Tudod miért? Mert itt van neked ez a csomó ember. Mind a barátaid. Aki ebben az épületben itt van, részben miattad van itt. Miattam? A saját csapattársaim nem biztos tudják a nevemet.

-Hé, te nem vagy egyedül. Miért mondasz ilyeneket? -állt elém.

-Nem tudom észrevetted-e... De minimum tíz perce eljöttem onnan és az égvilágon senki nem jött ide, hogy megkeressen. Észre sem vették hogy nem vagyok ott! Senki! -kezdtek gyülekezni a könnyek a szememben.

-Már nem azért, de szerintem utánam se sűrűn rohangásznak...-tűnődött tenyerét a térdemre rakva.

-Tudod... -váltott komolyabb hangnemre. -Régebben... a balesetem előtt -pillantott a kézfejére. Majd egy torokköszörülés után folytatta. -Mindegy, szóval... olyan voltam, mint Stark, talán rosszabb is. Egy gazdag, aki csak ahhoz ért, hogy felvágjon a tudásával... Csak egy nő volt, aki... aki még úgy is szeretni tudott volna. De én undorítóan bántam vele, eltaszítottam. Azóta... nem engedtem senkit közel magamhoz. Féltem, hogy... hogy csak ugyanazt tenném velük.

-Aw ez olyan szomorú -néztem rá még elkeseredettebben. -Nekem bezzeg az a bajom, hogy senki nem kéri meg a kezem karácsonykor -nevettem rá. Ő is felémmosolygott.

-Te beszélsz? Nem te kaptál gyerek-kémikus szettet Thortól -így beszélgetésünket egyre több részeges röhögcsélés övezte.

-Tényleg, én mit kaptam? Én nem kaptam semmit! -nyílt tágra a szemem.

-De, de igen, én húztalak. Nem is bontottad ki- nézett rám morcosan. Szóval Stephen elkezdett húzni kifelé, ahol megleppetten vettük észre, mindenki eltűnt onnan. De eskü, egy lélek se volt kint, sötét volt, csak a mérhetetlen kupleráj utalt valaha való létezésükre. Stephen még mindig a kezemet fogta, majd kis keresgélés után rábökött a kikandikáló piros csücsökre. Időnként ránézve kibontottam a gondosan becsomagolt dobozt. Ahogy kinyitottam, ezernyi fény reppent ki belőle. Stephen szolidan mosolyogva nézte a reakciómat, én csak kapkodtam a fejemet. Aztán közelebb léptem hozzá, kezembe zárva tenyereit. 

-N... nem kell többé magányosnak lenned. -nyeltem nagyot a szemébe nézve. De végül aztán ő csókolt meg.

-Nem látok itt fagyöngyöt -kezdtek szállingózni lefelé a hiányolt többiek pár percen belül, természetesen Tony vezetésével. Thor csak vigyorogva bólogatott, Pepper pedig a hangokból ítélve alighanem megütötte Tony-t. 

-Oh.-csak ennyit szóltam, továbbra is szorosan Stephen mellett állva. 

-Gyertek srácok lemaradtok a hullócsillagokról! -hajolt le Nat fentről. Szóval kicsit bizonytalanul, de mi is felmentünk a tetőre, a karácsonyi csillagos ég alá. Igaz, a hó nem esett, de nekem ez így volt pont tökéletes.