MARVEL oneshots

Steve x reader - academy - You belong with me

(T/N) = te neved (ha esetleg elfelejtetted volna)

(BFF/N) = legjobb barátod/barátnőd neve

 Irtó idegesítő műröhögés és magassarkúkopogás. Sharon az a tipik "menő diák" *khm bitch* a suliban, aki minden srácnak tetszik, és ő ezt maximálisan ki is használja. Azt láncolja magához akit csak szeretne, az "áldozatainak" eljátssza a szerelmes kamaszt, és totálisan beszippantja őket (per pillanat Steve barátnője). Na jó befejeztem, öklendeznem kell.

 Én szerény személyemmel fogalmam sincs mikor estem bele Stevebe, már biztos jó régen történt. És ebből az állapotomból való kievickélést az sem segítette hogy barátok lettünk, ráadásul szomszédok is, a szobájából pont az enyémet látja ha kinéz az ablakon. Mennyiszer, de tényleg mennyiszer hallgattam már végig ahogy Sharonnal beszélget a ház előtt este, ezek a bájcsevegések teljes ellentétben álltak telefonálásaikkal. Most is egy ilyet hallgattam végig önkénytelenül, nem fogok csak azért kiköltözni a konyhába hogy ne halljam őket. Na.

 Rogers a sziluettjéből ítélve ledobta a telefonját, aztán a függönyéhez indult. Kicsit megigazgattam a hajamat, és magamhoz vettem a vázlatfüzetemet. Mi általában így kommunikáltunk, ez így megmaradt. Már egy csomószor készültem rá, hogy bevallom neki érzéseimet, de rettenetesen féltem ettől, szóval soha nem tettem. Steve intett, én pedig körmölni kezdtem.

'Fárasztó a dráma?' -mutattam fel egy én megmondtam fejjel. Erre ő csak megforgatta a szemét. Sokszor elecseteltem már neki az elméleteimet barátnője ördögi hárpiaságáról, soha nem hitt nekem. 

'Sajnállak' -írtam megint én egy meglehetősen retardáltra sikeredett szomorú smiley társaságában. Egyszerűen elképzelni sem tudtam, hogy Steve hogy járhat egy ilyen emberrel. Bleh. Erre leírta hogy holnap után Sharonnal mennek a sulis bálra, és hogy mennyire várja. És én pontosan emiatt semmi pénzért nem mentem volna oda.

×

Másnap. Tigrisek kontra Bulldogok. A szezon utolsó rögbimérkőzése. Sok szerencsét kívántam Stevenek és szaladtam is volna átöltözni a sulibanda egyenruhámba, ebben egyedül a random földből kiálló gyökér akadályozott meg. Én a gimnasztikai skillemnek köszönhetően nagyjából a talpamon maradtam, Steve egyből sietett megtámogatásomra, csakhogy az a bizonyos fadarab még mindig ott volt. Legjobb barátom félig rajtam ülve seggelt le a tűleveles-poros talajra. Egyből fel is segített, mint az én Prince Charmingom. Ennek következtében olyan közel álltunk egymáshoz, hogy megszámlálhattam volna az arca minden hibáját. Már ha lett volna akár egyetlen is. Csak álltam ott enyhén tátott szájjal, akár egy idióta hal. Aztán Sharon meg is szakította érdekes pillanatunkat, szivinek nevezve Stevet. Még egy gyors pillantással emlékezetembe véstem Steve szemének minden négyzetmiliméterét aztán odébbálltam felszedni a könyveimet. Steve vigyorogva sétált oda barátnőjéhez, aki cabriojával érkezett flexelni. Sharon kész makeout sessiont folytatott le csak azért mert én ott álltam, aztán egy utolsó, gyilkos pillantással elhajtott. Nyeltem egy nagyot, és szaladtam készülődni. Ha másmilyen lenne a stílusom, és a sulis gitár nem lenne totál leamortizálva, egész jól festenék vele. Sharon a pompomlánykapitányruhájában még basicebben nézett ki mint egyébként. Aztán olyasmi történt, amire senki sem számított. Vesztettünk. És ki gondolta volna, a bitch már a nyertes csapat, azaz elvileg az ellenfeleink egzotikus csatárjával flörtölészett. És mindezt Steve közvetlen közelében. Az említett sisakja a földön koppant, gazdája ki is viharzott a stadionból. Én rögtön utánaeredtem, mert én egy jó barát vagyok. Rogerst a stadion előtti padkán találtam, a tenyerébe temette az arcát. Semmit sem szóltam, csak csendben odaültem mellé, és átöleltem. Ez így volt egy darabig, majd ő is visszaölelt, még erősebben mint ahogy én tettem. 

×

-Ezt a ruhát egyáltalán így kell hordani? -mutattam meg magam a tükörben. Csillogós fehér ruha volt rajtam, teljesen nyugodtan megmondhatom, hogy nem sűrűn viselek ilyeneket, ezért is facetime-oltam az általános sulis legjobb barátnőmet. 

-Nem még a válladnak is kint kell lennie! -szerencsétlen már lassan idegbajt kapott az idiótaságomon, ezen nem is csodálkoztam btw.

-Jó és akkor ezt hova rakjam? -emeltem fel egy random lebernyeget, ami eddig a vállamra volt téve.

-Csak dobd hátra! -gesztikulált (BFF/N) a fejét fogva. Mindegy, végül agysejteinket összevetve sikerült valahogy rendeltetésszerűen felvenni a ruhát időben, hogy aztán váratlanul és drámaian betoppanhassak a bálra. E nemes cél érdekében hagytam ott sieve a hearthbroken Stevet, még írt valamit, mikor elköszöntem. Megfogtam a fekete kistáskát, amit a nővéremtől csórtam el úgy ezer éve, és elraktam a múlt heti 'Szeretlek' üzenetet író papiromat, amit még Stevenek üzentem, de végül túl beszari voltam megmutatni. Gondoltam, majd ma a kezébe nyomom, az sokkal egyszerűbb mint kész beszédet mondani. Sminkben elég furán éreztem magam, de ez pillanatnyilag teljesen hidegen hagyott. Be is értem a basszustól dübörgő terembe, Steve az ajtó közelében állt, gondolom Sharont és új párját figyelte tisztes távolságból. Aztán meglátott engem, és mintha a zene is elhallgatott volna egy pillanatra. Engem ekkor szúrt ki Sharon, és már ment is volna Rogersért, hogy még előttem érjen oda hozzá. De Steve rá sem hederített, csak elővett a zsebéből egy papírt, le sem véve rólam a tekintetét. A vázlatfüzetből kitépett oldalon a 'Szeretlek' szó virított. Ahogy az enyémen is. Kapkodva széthajtogattam a sajátomat is, és kinda egyszerre elvigyorodtunk. Egymás karjaiba rohantunk.

@Csak_egy_multifan , szeretnék bocsánatot kérni, hogy még nem hoztam a kért oneshotot, csak az a helyzet, hogy semmi épkézláb ötletem nincs a sztorival kapcsolatban, so ha bárki innen tudna nekem segíteni vele, akkor azt nagyon megköszönném, természetesen taggelném a segítő oldalakat, előre is köszi és még egyszer bocsi💞💞💞