MARVEL oneshots

Peter Parker x reader 2.0 - Életem szerelme

Idegesen nyomkodtam egy már rég kilyukadt buborékfóliát a nappaliban. Peter már másfél órája ment el a toronyból, küldetésre Clinttel. Az állapotomból megállapítható hogy nagyon aggódtam érte, mert akármennyire tettettem lazának mellette magamat, szerettem Pókembert. Nem akartam hogy baja essen, senki sem akarta. Pete csak nemrég vált Bosszúállóvá, ez talán úgy a második éles bevetése lehet. Tony ezért is semmi szín alatt nem engedte volna  be Parkert egyedül a mellettünk elterülő Sokovia város szívébe harcolni a halálbandával. A queensi 15 éves fiú az eddig együtt töltött idő alatt Stark fiává avanzsálódott, úgy látszik kettőjükön kívül ez mindenki észrevette. Sokoviába azért jöttünk a csapattal, hogy felkeressük a forrásaink szerint ott tartózkodó Von Strucker HYDRA-bárót. A többiek éppen ezt is tették. Ekkor kezdtek Zemoék randalírozni a belvárosban.

 Az előttem lévő számítógépen Clint kommunikátora apró sípolásokkal jelezte a helyreállt kapcsolatot. Stresszlevezető fóliámat a földre hajítva rohantam a géphez. Csak az asztal óvott meg attól, hogy a forgószéket magammalrántva pofáraessek a parkettán. Tony hosszakat lépve sietett a konyhából meghallgatni az üzenetet.

-Srácok egy csaj felgyújtotta az épületet, én kint vagyok de Pet..t..  -az adóvevő itt valószínüleg leeshetett, Clint nem reagált az ideges-könnyes óbégatásomra. Steve és Nat már készülődtek a mentéshez, én is felkaptam egy pár pisztolyt hogy csatlakozzak.

-Ők meglesznek(T/N), te maradj itt. -szólt Stark az ajtófélfából ahogy a mentőcsapat motorral közelítette meg a helyszínt.

-Lehet hogy ez számodra ismeretlen érzés, de -néztem rá könnyes szemekkel - nem fogok itt ülni, azt várva hogy életem szerelme hamuvá égjen a közelemben hogyha tehetek ezellen valamit -nyeltem egyet. 

Aztán hevesen dobogó szívvel és adrenalinnal telve kirohantam a garázsba, tövig tapostam a gázt a motoron, kissé bele is csapódtam a lángoló épülettömbbe. Onnan besprinteltem az addigra tömény füstöt árasztó létesítménybe Peter nevét kiáltozva.

×

Nat és Steve odaérkezésed előtt pár perccel szedték össze Petert, és az épület előtt eszméletlenül fekvő Sólyomszemet. Tony a bázisról hívta őket, abban  hitben, hogy társai megkapják az üzenetet, hogy (T/N) is ott van. Megvárták amíg kiérnek a mentők aztán indultak vissza. (T/N) ekkorra már elájult az oxigénhiánytól. 

-Hol van (T/N)? -szaladt ki Tony látva a visszaérkezőket. Azok csak értetlenkedve néztek rá, mármint Clintet kivéve, aki ugye még mindig eszméletlen volt.

-Én a nappaliban láttam utoljára. -bicegett be Peter hogy ellássa a sebeit.

-Nem nem. -rázta a fejét Stark -Üzentem. Elment utánatok!

-De minek? -állt fel Steve is.

-Azt mondta nem hagyja halálra égni élete szerelmét és elrohant. Istenem még mindig ott van -Tony már a páncéljában repült (T/N)-ért. Peter csak tátott szájjal állt az ajtóban.

×

Valószínüleg kórházban ébredtem. Az orrom még mindig meg volt telve a borzalmas füstszaggal. Kicsit még kótyagosan kinyújtóztattam zsibbadó csuklóimat, és az ablakhoz sétáltam örömmel konstatálva, ismét kapok levegőt. Aztán Nat fékezéstől csikorgó sportkocsijára lettem figyelmes az épület előtt. Na meg Tonyra aki már a járdán várt rájuk. Én visszasprinteltem az ágyamba, tudván hogy ha nem teszem, akkor Natasha boxol be oda, és erre per pillanat nem nagyon vágytam. Már hallottam Peter -a többiekéhez képest szinte nőies- hangját a folyósóról. Összeszorítottam a szememet. Tony biztos hogy elmondja neki. Ez százhúsz százalék biztos. Halál gyere rám. Rest in peace me, bye mindenki. Résnyire nyitott szemmel figyeltem őket, ahogy Tony megveregeti a szomorú? Peter vállát. Nekik háttal felültem, hogy igyak egy kis vizet, de idáig nem jutottam el. Egy sprintelő izé, avagy Peter Parker ölelésében találtam magam, valamiért mindketten elkeseredettek voltunk. Nekem megvolt az okom a szomorkodásra, ezzel szemben Petert fogalmam sincs miért kerülgette a sírás. 

-Na, hogy van életed szerelme? -nyújtotta oda nekem vigyorogva a vizespoharat. Nem figyeltem oda, hogy eközben a szoba eléggé eldugott sarkába lefektetett Clintre pillantott. Ezzel a megszólalással kaptam indokot arra hogy megfolytsam Tony Starkot. Én egy korty víz után a padlót kémlelve kérdéssel válaszoltam. 

-Nem tudom, hogy vagy? -vigyorogtam vissza rá kicsit nyeglén. Ő csak tátott szájjal nézett rám, komolyan kezdtem gondolkozni azon, hogy mi baja lehet.

-Hogy... hogy én? -kérdezte remegő hanggal.

-Oh basszus azt hittem Tony elmondta... -vágtam magam hanyatt.

-Mr. Stark... mr. Stark azt mondta Clintet mentél megmenteni és-

-Mindegy, akkor mostmár tudod. Menj, egyedül szeretnék lenni. -nyeltem egy nagyot elfordulva. 

-De én nem szeretnék. -jelentette ki elég határozottan. 

-Szerintem nem egészen érted, netán elecseteljem neked a mai napom borzadalmait?-

-Szerintem meg te nem érted. -nézett rám hátrafordulva. Csak most vettem észre vörösre sírt szemeit. -Veled szeretnék lenni. Tudod milyen szomorú voltam amikor a többiek azt mondták hogy őt szereted? Én--egy öleléssel hallgattattam el.

-Oh... ez-

-Szeretlek- suttogtam, beleszólva a motyogásába.

-Én is szeretlek