MARVEL oneshots

Tom Holland x reader - Harrizon a matchmaker Part 1

(T/N) = te neved

Harrizon Osterfield a legközelebbi barátom amióta az eszemet tudom. Arra mégis most először került sor hogy mindketten bekerüljünk ugyanabba a filmbe. Nem is tudom,amikor megtudtam, hogy bent vagyok, kb. úgy fél órát csünghettem izgatottan ugrálva Haz nyakán, mint valami túlfűtött hiperaktív kiskutya. Aztán Haz javaslatára elmentünk eddzeni, hogy levezessem a fölös energiámat. Nos ebből az lett, hogy olyan 20 perc futópadozás után kitikkadtam. Szőlőcukrot eszegetve vártam be Harrizont aki könyörgésemre hajlandó volt 1 óra gyúrás után hazamenni. De az ekkori lelkesedésem semmi volt ahhoz képest amikor megtudtam, Tom Holland is szerepel a filmben. Akkor, mellesleg reggel (vagy inkább hajnali) 5 órakor rontottam be az alvó Harrizonhoz. Illetve már nem aludt, amikor konkrétan feltörtem a szobaajtaját.

-Mi a szar... (T/N)? Te ... hány óra van? -hunyorgott rám mikor felkapcsoltam a villanyt.

-Pontosaaan... öt óra 17 perc -vigyorogtam rá. -Amúgy miért nem mondtad, hogy Tom is a filmben van?? Most teljesen ki vagyok borulva Haz ez csak a te hibád, nem kellett volna jelentkeznem a filmre, le is mondom most megyek telefonálnom kell...

-Hé hé nyugi (T/N). Amúgy miért is akarsz kilépni most? Végre lesz egy közös filmünk!

-De ott lesz Tom Holland... ez így nem megy. -ráztam a fejem és már mentem is volna, csakhogy Haz megfogta a csuklómat. Kérdő pillantására leültem mellé az ágy szélére. A helyzet Tommal tipikusan olyan 'Hosszú sztori' volt, ami nem is hosszú.

-Hát igazából Tom volt konkrétan az első celebrity crushom ésss... lehet hogy még mindig az. 12 éves koromban még fanoldalt is nyitottam neki. Szerintem elájulnék ha ott állnék mellette.

-Semmi baj nem lesz, én is ott leszek. Ja tényleg holnap bevigyelek? -kászálódott fel a papucsát keresve.

-Mi van? Holnap kezdjük a forgatást???!

-Igen. Komolyan elfelejtetted? Ez fáj -röhögött ki szolidan Haz aztán elindult a konyha felé.-Kérsz teát?

-Ahha az jól esne...-motyogtam hirtelen elerőtlenedve. Eléggé stresszelős típus voltam, így túl sok volt nekem egyszerre ennyi információ.

-Ó basszus... -hallottam Hazt. A következő pillanatban már ketten bámultuk a forgatás végzetes napjának időpontját. Történetesen a mai dátumot. Na meg a zuhogó jégesőt odakint.

-Igazad van Haz...ó basszus. Így nem tudok hazamenni a ruhámért, így is necces hogy másfél óra alatt beérjünk a belvárosba ha levonom a készülődési időt.

-Gyere, én lehet hogy tudok ruhát adniii... -kerülgettük Haz öltönyeit a gardróbban. -Hát igazából ezek a tesóm ruhái, de szerintem felveheted őket... -és ezzel bevezetett a Szentélybe. Olyan ruhák és cipők körül járkáltam amikben akár Oszkár-gálára is mehettem volna. Kb 20 (vagy inkább 40) perccel ezután lettem kész, bár nem igazán tudtam dönteni, na meg a legtöbb ruha nagyon sokat mutatott, így végül Haz választott nekem outfitet. Szóval végülis egy epervörös egyberuhában, magassarkúban, és Haz egyik zakójában léptem ki a lakásból.

-Már tutira nem érünk be időre -pillantottam elegánsan felöltözött barátomra aki a járdán ácsorgott.

-Kocsival biztos nem... de mi lenne, ha nem kocsival mennénk?

-Mit forgatsz a fejedben Harrizon? -de ekkorra a garázsajtó már meg is adta a választ kérdésemre. -Hű te mióta motorozol?

-Csak egy hobbi -lépett be gyorsan a garázsba és felém nyújtott egy bukósisakot. -Jó (T/N) annyi a lényeg, hogy belém kapaszkodsz, mint a filmekben és semmiképpen sem rakod le a lábadat. Mehetünk?

-Menjünk-bólintottam rá elszántan. Az út meglehetősen gyors és kényelmes volt, nyolcra bent is voltunk a stúdióban. Igaz, mi érkeztünk utolsónak, de nem késtünk el.Haz és Tom úgy ölelték meg egymást mint két barát, akik már régen találkoztak. Mondjuk azért, mert barátok voltak, és nem, nem tudom mikor találkoztak utoljára. Én addig kezet ráztam a rendezőknek, meg odaköszöntem Tomnak is, lehet túlságosan tettetve azt, hogy hidegen hagy. A díszletesek közben bejöttek közölni, hogy a jég tönkrevágta a szabadtéri helyszínt, meg kell várni a kezdéssel amíg megszárad. De jó. Hazzal és Tommal leültünk az egyik sarokba, Harrizonnak az a magasságos ötlete támadt, hogy felelsz vagy merszezzünk. Belementem, annak ellenére hogy már tiniként is gyűlöltem a játékot. Egy darabig fogjuk rá, hogy normálisan telt a játék, Tom 6 percig volt hajlandó kézenállni a játék kedvéért. Ekkor történt az, hogy Haz fogta magát és otthagyott minket Tommal kb. két percre hogy szerezzen magának teát. És én a felelést választottam. Én hülye.

-Öööhm... Ki tetszik neked? -tette fel Tom a kérdést ami a végemet jelentette. Nem mondhattam volna azt hogy te, Tom, szeretlek mert az irtó kínos lett volna. Szóval válaszoltam. Mégpedig az első névvel ami az eszembe jutott.

-... Harrizon.

További részek a Love is complicated könyvemben