MARVEL oneshots

Bucky x reader 2.0 - Egy pillanat

(T/N) = te neved

Hydra. Micsoda egy baromság... de úgy tényleg. A terrigenezisem után kb. egy másfél héttel raboltak el. Nem ellenkeztem, hát istenem, meg voltam rémülve. Ők meg azt mondták segítenek, szóval szó nélkül követtem őket. Embertelenné válásommal annyi változott bennem, hogy inmár el tudtam érni, mire gondoljanak az emberek. Ezáltal hangulatváltoztatást is eredményezhettem náluk. Persze megpróbálták kimosni az agyamat, mint mindenkinek. Csakhogy amint hozzámértek, láttattam velük valami gyengeséget. Szóval, miután a hatodik HYDRA ügynök csuklott össze előttem, jobbnak látták, ha csak simán bezárnak. A képességem jól jött nekik a Tél Katonájánál is. Jamest ismertem, általános feladatom annyi volt, hogy nyugtassam le, miután kiolvasztották a kriofagyasztó kamrából. Most is két, állig felfegyverkezett HYDRA őrült, -vagy szimplán agymosott- fogta közre Jamest, hogy elhozzák hozzám. Ő nem próbált ellenkezni, sőt, valamilyenszinten mosolygott. Régen volt utoljára kimosva az agya, tudta, hogy ki vagyok. 

-Hello James -mosolyogtam rá, amint a vállánál fogva belökték a cellámba. 

-(T/N) -biccentett ő is, aztán leült velem szemben a szőnyegre. 

-Hogy vagy? -ültem fel törökülésbe.

-Mint egy százéves mirelit krumpli. -húzta féloldalas mosolyra a száját a szőnyeg rojtjait birizgálva. Én is elnevettem magam, aztán leemeltem a párkányomról az odakészített, két pohár hideg vizet. Visszaülésemkor kissé megszédültem, majdnem James ölébe estem. A víz természetesen kilöttyent, ezáltal mindketten csuromvizesek lettünk. Aztán átázott pólómról felnéztem Jamesre. Csillogó szemmel nézte az arcomat, úgy, ahogyan már régen nézett rám akárki is. Egy pillanat. Csak ennyi volt. Egy pillanatra megszűnt a távolság. Gyors csók csattant el közöttünk. Egy csók, amelybe minden érzelmünk, bajunk, örömünk, emlékünk bele volt sűrítve. Újra közeledtünk volna egymás arca felé, amikor egy csapat közeledő alakot pillantottam meg a szemem sarkából. James hosszú haja majdnem az arcomhoz ért. 

-James... -próbáltam felhívni a figyelmét a felénk igyekvő ügynökökre. Ő tágra nyitott szemmel állt fel, nem is félelemmel, inkább haraggal. 

,,Töröljék ki megint." hallatszott Pierce hangja az egyik adóvevőből. Az egyik ügynök Igen uram-mal válaszolt neki. Félelemmel néztem Jamesre. Szóval ki fogják mosni az agyát. Felálltam, és tovább néztem a vonásait. 

-Emlékezni fogok rád. -suttogta, aztán megölelt. A vállába fúrtam a fejemet, legszívesebben soha többé nem engedtem volna el. Csak a Hydrát ez nem éppen érdekelte, durván kicibálták Jamest tőlem, elvitték vissza amerről hozták. Pár perccel később az üvöltését hallottam. Nem bírtam tovább tétlenül ülni a cellámban, így olyat próbáltam ki, amit még soha nem tettem. A másik folyósón cigiző ügynök gondolatait próbáltam manipulálni. Ez be is vált, bár lehet hogy kicsit heves voltam, csaknem beletörte a kulcsot a zárba. Újabb üvöltés visszhangzott a rideg épületben. Elrohantam a vérfagyasztó hang irányába. Ahogy helyiség ajtajában a pöffeszkedett, öltönyös Alexander Pierce szembesétált velem, ökölbe szorult a kezem. Jamest közben felállították a kényelmetlen, fogorvosi hatású fekete agymosó-székből. Nem bírtam tovább. Kiengedtem az erőmet. Tíz másodperc teljes koncentráció és minden őr ledobta a fegyverét. Felemeltem a karjaimat, és a HYDRA-sok a fegyvereik példájára borultak a földre. 

-James -rohantam oda hozzá. Már öleltem volna meg, remélve hogy nem késő.

-Maga meg ki a fene? -nézett rám üveges szemekkel. Aztán szabadságának megörülve kifelé indult, csaknem ellökve engem a vállával. Könnybe lábadt szemekkel és résnyire nyitott szájjal néztem a távolodó James Barnes után. 

Semmire sem emlékezett.

További részek az Egy pillanat című könyvemben.