MARVEL oneshots

Peter Parker x reader - Csak miattad

-Igen Bruce, odatalálok Tony kocsijához. Már voltam nálatok, gyalog is odatalálnék a toronyhoz- ... Nem, nem fogok gyalog elindulni jézusom hány évesnek nézel te engem? ... Bruce még a való életben sem vagyok 20! Na szia asszem Ciao bratyesz! -és ezzel letettem a telefont. Esküszöm, Bruce már kezd bátyám helyett anyámként viselkedni. Most szállt le a (Stark Industries) repülőm New Yorkba, tele friss felszerelésekkel a Bosszúállók laborjának számára. Meg hát én is mentem, hogy beköltözzek, nehogy valaki (khm Clint) már akár az első nap rosszul használja a csúcsszuper gépezeteimet. Egy pár perc szerencsétlenkedés után megfogtam gurulós bőröndömet, és Stark kocsija után kutatva megindultam a késődélutáni naplementében. Ez az állapotom nem tartott sokáig, kicsit sem volt nehéz kiszúrni a konkrétan neon narancs cabriot amit az AC/DC energiája vett körül. Amúgy meglepődve vettem észre a tényt, hogy Tony nem egyedül érkezett, egy kb. velem egykorú fiú (szőkésbarna haj, mogyoróbarna szem, cheeklineee🥵)

-Heeeeeey -emeltem fel vigyorogva a karom, ezzel üdvözölve Tonyt.

-Mi tartott ennyi ideig? Már hat csaj próbált bemászni a kocsiba (T/N)

-Ja, durva volt -helyeselt a srác a hátsó ülésről. Miután becincáltam bőröndömet a csomagtartóba, indultam volna az anyósülés felé, de kedves Tony barátom úgy gondolta, az anyósülés a tökéletes hely a gigantikus JBL -ének, és nem úgy tűnt, hogy arrébb szeretné rakni, így a cukorfalat srác mellé kényszerültem ülni.

-Hello, Dr. (T/N) Banner vagyok -nyújtottam felé a kezemet.

-Öhm Pe... Peter Parker -rázott velem kezet. Szerintem amúgy ekkor nézett rám először, és még eléggé a first impressionom alatt volt. Én csöndben lerendeztem a cheekbone fangörcsömet, ezalatt mindetten lefagytunk, úgy, kéz a kézben, egymás szemébe meredve. Aztán Tony rántott egyet a kormányon és jószerivel lefejeltem Peter vállát. Ekkor nem álltam neki bocsánatokat meg elnézéseket kéregetni, mert elgondolásom szerint ezzel csak a helyzet kínosságát fokoztam volna. Így egyből arra a részre ugrottam ahol ráhörmedek Tonyra.

-Jézusom Stark! Te mikor vezettél utoljára? Néztem Tonyra a visszapillantóban. Közben amúgy vörös fejemet próbáltam minnél jobban eltakarni, ami részben a dögmelegnek, részben a mellettem ücsörgő (jelenleg vörös fejjel a felhőkre tekintgető) hottienak volt köszönhető. Szerintem az út további része alatt felváltva gyönyörködhettünk egymásban, inkább semmit sem szóltunk. Aztán Stark magam helyett is elmondta, hogy én miért tartok velük. Ég dícsértesse a nevedet Anthony Edward Stark 🙏

Mikor megérkeztünk, Tony minnél hamarabb igyekezett jó messzire menekülni tőlünk, és a minket körülvevő láthatatlan, kínos - stresszes felhőnktől. De amúgy az előcsarnokban várta Petert és nekem intett, hogy nyugodtan menjek a dolgomra. Csalódással konstatáltam, hogy drágalátos aggódó bátyám nem jött ki elém köszönni.

-Üdvözlöm Dr. Banner -szólt Vízió aki az ebédlőben iszogatott valamit Clinttel enyhén szólva mint a nyugger nagypapák.

-Nem, nem, Vis, Dr. Banner az apám, az anyám, a bátyám, a húgom és a macskánk. Bár őszintén nem értem, hogy Dr. Cirmi Banner mivel érdemelte ki a doktori címet... Én (T/N) vagyok. Az egyedüli és egyetlen. Ja amúgy jut eszembe, hol van Bruce?

-A laborban. -mutattot lefelé Clint. -Dolgozik

-Micsoda egy stréber kukac... -tettem csípőre a kezemet. Aztán Tony és Peter után mentem, tekintve hogy utóbbi egyre hangosabban ámuldozott. Intettem Happy-nek és tisztes távolságból figyeltem frissen megismert Parker haveromat. Tony csinált Peternek egy piros-kék szuperruhát, Peter madártávlatból láthatóan odavolt a szerkóért. Aztán Stark megkérdezte Petert, hogy maradna-e a Bosszúállókkal. A srácnak effelől már voltak kétségei, sőt, első reakciója alapján nemet mondott volna. Számomra halkan hebegett valamit Tony-nak. Összeszorult a szívem. Ő az egyetlen szuperhős képviselője csodás generációnknak. Az első pillanat óta izzot körülöttünk a levegő, pedig csak annyi történt, hogy kezetráztunk. Elkezdett forgolódni, megköszönte Starknak az ajánlatot, indulni készült. Aztán megpillantott engem is. Egy darabig megint egymás szemébe bámultunk. A következő szót viszont tisztán értettem.

-Mr. Stark... mégis maradok. -Tony palástolt boldog arca is priceless, lelkesen irányította Petert leendő szobája felé. De sajnos elkapta Peter utolsó, felém irányuló, mindent eláruló pillantását. Na meg az én, ehhez hasonló válaszpillantásomat. Mi szavak nélkül letárgyaltuk a köztünk lévő dolgot. Csak éppen Tony Stark közvetlen közelében. -_-

-Ohohohohó csak nem szerelmes a pókfiú? -kezdett bele Peter égetésébe, ahogy kicsit távolabb értek. Ez pont azelőtt volt, hogy Peter hasraesett a szőnyeg sarkában, lol