MARVEL oneshots

Venom x reader - Nothing without you

VivienGerencser kérésére,,, remélem még nem adtad fellll xdd sorryyyyyy<33
(T/N) = Te neved

Teljesen megpakolva rohantam hazafelé az utcán. Már jó régen besötétedett, és abban a szent pillanatban, mikor kitettem a lábam a mappáimmal munkahelyemről, csaknem leszakadt felettem az ég. Szóval kapucni fel, fej le, iratok átölelve és futáááss
Egészen úgy öt-hat percig tarthattam ezt a taktikát, amikor ki gondolta volna, de a hazafelé, vagy legalábbis fedett hely felé igyekvő emberekkel tömött utcán egyenesen belerohantam valakibe. Slow motionben éltem meg a pillanatot ahogy összeakadt a vállunk és az idegenek pillantásával hideg szemkontaktust váltottunk, majd minden visszatért a rohanó világ ritmusába.
-Bocsánat-bocsánat! -hangzott az őszinte bocsánatkérés a férfitól olyan kiskutyahangon, amit valóban nem képzeltem el egy hozzá hasonló borostás fekete kapucnis pulcsis embertől. Fél kézzel ő is tartotta a mappáimat, nehogy a lendülettől leessenek a nedves aszfaltra, és sötétbarna szemeivel tágult pupillával fürkészett tovább.
-Jaj, semmi baj semmi baj--szabadkoztam felocsúdásomból. Elköszöntem volna, mentem volna haza és elfelejtettem volna az egészet, satöbbi satöbbi... na ja ez nem így megy. (főleg nem egy wattpad sztoriban) Nem is tudom mire számítottam. Ugyanis a következő pillanatban Agony lilás, majdnem fekete nyúlvány nyelvét kidugva a számból odahúzott az ismeretlenhez, és konkrétan lesmároltam. Mármint nem én, hanem a szimbiótám. Ja hogy nem mondtam volna hogy szimbióta gazdateste vagyok? Oh haha rossz szokásom elfelejteni.
Na igen, szóval egy kis sztori time. Édesapám egy neves kutatóintézet tisztelt dolgozója volt, mikor megszületett a lánya. Nos, a lánya történetesen én voltam, és négy éves koromig anyám tudta nélkül gyógyszerezett és konkrétan kísérletezett rajtam. Funny ugye? Szóval ezekből az időkből maradhatott bennem a szimbióta, aki majdhogynem velem együtt nőtt fel. Legalábbis látta amit láttam, érezte amit éreztem. Minimum annyit tanultam tőle, mint ő tőlem. Agony néven ismertette velem magát, én meg jó szülői döntésként elhatároztam, hogy nem fogom agyon-kontrollálni, ahogy ő is engem, úgy én őt is hagyom kiteljesedni. Tehát igen, ez abban teljesedett ki először, hogy álmomban átváltozva a tizennyolcadik születésnapom éjszakáján Agony megfojtotta az alvó apámat. Na öö.. Anyámmal megbeszéltük hogy ezt soha nem hozzuk szóba. Elég érdekes önéletrajzom lenne, most hogy így elnézem damn
Szóval vissza a jelenbe, az esőben és villámlásban az utcán váltott csókcsatámmal végezve persze rögtön magyarázkodni kezdtem - mert épészből ki smárol le egy szimpla szembejövőt az utcán, de miután rájöttem, hogy minden szavam elnyomja az eső, egyszerűen és némán elszaladtam. Mégpedig okosan arra amerről érkeztem, a labor felé. Az ég megint hatalmasat morajlott.
Majd alszok bent.. gondoltam egy inner fáradt sóhajjal, amíg a szívem még mindig a nyakamban dobogott Agony miatt. HOGY TESSÉK?? Mégis mi a feanc volt ez??? förmedtem föl Agony-nek címezve a gondolataim. Ő pedig a sajátos, szinte búgó, mély hangján válaszolt. Mmmmmmm... ízlett. Nekem már a lájtos morgásától is futkorászott a hideg a hátamon, de gondoltam nem állok le veszekedni egy szerelmetes szimbiótával, csak szert tettem egy pohár szénsavmentes ásványvízre, aztán mentem is az irodámba aludni. Amihez nyilván nem nyúltam le a főnököm kispárnáját. Miért gondolnál ilyeneket rólam?? fura...

×××

A reptéren ébredtem. Namármost elképzelheted, hogy ezt egyrészt milyenszintű ijedtséggel konstatáltam, de amúgy meg mennyi időbe tellett rájönnöm hol vagyok. Hála életnek nem otthonról jöttem el, itt ácsorognék pizsamában! Azon voltam éppen, hogy minél hamarabb elhagyjam az épületet a lehető legnormálisabb módon, mikor...
Nem,... nem.. NEM..!!! -Agony belülről mardosott a dühével, és próbált visszahúzni a helyre ahol ébredtem, foggal körömmel belegyökerezve a padlóba, de bárhogyan próbálkozott, erősebb voltam nála. Vagyis azt hittem. Egy fekete nyálkagombóc rohant vadul és egyre jobban üvöltve, mégpedig egyenesen felém. Vagyis, na, felénk.
Az egy másik szimbióta?? Ajjaj...
Az óriásira nőtt, csápos, vicsorgó lény szemébe néztem, és ekkor éreztem, hogy Agony átveszi a kontrollt. Körülöttünk futott-rohant orrba szájba mindenki, és ez az utolsó dolog amire emlékszem.

×××

Megint idegen helyen ébredtem. Fuuuhh..
A kicsi, áporodott szagú és besötétedett apartman ágya mindenesetre elég kényelmes volt, mindenképpen jobb, mint az irodai parkettám. Mocorogtam kicsit, a másik oldalamra fordultam, és ekkor három dolgot konstatáltam a következő sorrendben:
1. uuuu franciaágy!!
2. uramisten. teljesen meztelen vagyok a takaró alatt.
3. ez egy másik ember mellettem?? Csak nem... De. Az ismeretlen csávó az utcáról.
... Nos,gyerekek, erre mondják, hogy vannak bajok.
Miután egymást, na meg a helyzetet (körülbelül) felismerve sikítottunk egyet egymásra nézve, majd miután kaptam ruhákat és felöltöztem, elkezdtük megbeszélni alighanem kínos helyzetünket. A következőképpen folyt a beszélgetés az én kezdeményezésemmel:
-Szimbióta?
-Jjap...Venom.
-Same, Agony
-De amúgy Eddie, újságíró
-(T/N) és laboráns 👉👉

Mondanám, hogy ennyivel megtárgyaltuk, de miután frissen és végre ténylegesen megismert Eddie lerakta a két bögre feketekávét a kisasztalra, megint történt egysmás.
Venom, ha jól hallottam a nevét, Eddie  bal füléből kikapaszkodva végig "nyalta" az arcomat. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni Agony egyre publikálhatatlanabb boldog sóhajait, szóval inkább beszélni kezdtem.
-Öö és akkor ez azt jelenti, hogy a szimbiótáink így... járnak? - ejtettem ki a szavakat furán gesztikulálva.
-Hát a hangokból nem úgy tűnik, hogy egy éjszakás kaland lett volna... -kortyolt bele Eddie a kávéjába oldalra nézve. Nekem is hirtelen a padlót támadt kedvem jobban figyelemre venni, nem azt hogy konkrétan én feküdtem le egy vadidegennel, ami már magában is éppen elég kínos volt.

Hát, végül valahogyan túléltem, összecimbiztem Eddievel, már amennyire egy ilyen khm esemény után bármi módon meg lehetne ezt tenni, és végre hazamentem. Hétvége volt, csak hátradőltem, pihentem, vettem egy hidegguhanyt, átgondoltam az élettani döntéseim... Minden jó volt. Na lol

Kinda post credit scene:
Pár héttel ezután megint összefutottam Eddievel, ezúttal egy szupermarketben. Még meg sem láttam, Agony megérezte, és olyan ámmal húzott neki az embernek, hogy a mosószeres polc beremegett tőle. Olyan makeout sessiont lenyomott a gyerek, hogy már nem kaptam levegőt, majd az erősebb tag lévén Eddie tolta el magát tőlem. Megbeszéltük, hogy ebből mindkettőnknek elege van, a szimbióták nyelves csókkánál csak a másik hiányában előlépő hősszerelmes depressziója az irritálóbb, szóval keresünk egy albérletet és lakótársak leszünk. (Éjjel zárni fogom az ajtóimat ha Agony folytatja a full random felindulásait, de inkább azt remélem, hogy addig esetleg megtanulom kezelni)
We'll see how this will turn out...
Amúgy imádom Eddiet, én csak röhögni tudok rajta milyen chill végig az egész szituációval kapcsolatban. Like "oh a szimbiótám lefeküdt egy másik szimbiótával és most van egy idegen nő a házamban? No problem gyere bro költözz be szimpi vagy amúgy" Egyszerűen imádom xdd