MARVEL oneshots

Tony Stark x reader 2.0 - Part 2

-Har, te is ott voltál! -járkálam karbatett kézzel egyre idegesebben. A nappaliban ültünk, már Happy, Tony asszem páncélt szerelt a műhelyben, nemrég vittem neki pizzát. Már két nap telt el a múltkori zavarodott csókja óta, azóta úgy istenigazából semmi sem történt. És éppen ez aggasztott. Nem, nem ez a megfelelő szó, inkább... teljesen összezavart. Akárhányszor kerezteztük egymás útját valahol a gigaluxiházban, rámmosolygott, és ennyi. So fogalmam sem volt mit kéne tennem, hagyjam a francba az egészet és tapossam el az érzéseimet, vagy mondjam el őket neki, vagy mi a szomorúnyárfalevelet csináljak. Ezzel a problémámmal fordultam unokatesómhoz, bár kezdtem bánni döntésemet. Nagyon is úgy látszott, hogy Happy magyarázatom első pillanatainak valamelyikében elvesztette a fonalat, nem is tudom mit vártam tőle. 

 -Akkor most mi is a bajod igazából? -kérdezte úgy hatodjára, bal kezével támasztva a fejét. 

-Pfuuu uramatyám. -vettem egy nagy levegőt. -Az a bajom, hogy Tony Stark megcsókolt, és erre egyszerűen nem tudom hogy hogyan kéne reagálnom. Mert azt mondta hogy szeret és én is szeretem, de most tökre úgy érzem magam mint eddig, mintha semmit nem jelentett volna az egész, mintha... úgy érzem magam mintha csak egy csókot jelentenék neki. Mert én nem tudom hogy ő mit érez, és ez kiborít. Nekem meg fogalmam sincs hogy hogyan álljak hozzá ehhez, mert nem vagyunk együtt, vagy igen? 

-... paradicsomszószos az orrod. -jegyezte meg Happy. Erre már nem tudtam mit tenni, megfogtam az utolsó szelet pizzát és elmentem a szobámba. 

×

Reggel az általános vakító és fülledt időjárásra számítottam, mint amilyen itt általában van nyáron. Ez segített is volna az átszellemülésben, de elég nagy meglepetésemre egy seregnyi sötét esőfelhő takarta el az általában világos, nyári égboltot. Megfogtam az előre megírt napirendet, mosolyt erőltettem az arcomra, és lementem Tonyhoz a műhelybe. Ahogy gondoltam, pont ugyanúgy ült ott a székében görnyedve egy csavarhúzóval babrálva.

-Jó reggelt -nyitottam be az üvegajtón.

-Nenenenenenenene! -pattant fel Tony meglehetősebben éberen mint számítottam. A hátamnál fogva szépen kitessékelt az ajtón, és velem tartott a felfelé vezető lépcsőn. -Igen? -nézett rám miután elvette reggeli kávéját a pillanatnyilag asszem Lükének keresztelt géptől. 

-Öhmm okké - néztem a kezemben tartott mappaszerűségre. Szóval délután kell majd találkoznod a S.H.I.E.L.D -del a felszereléseid ügyében, gondolom ezt megint beszélhetem át Phillel máskorra...

-Te miért hívod őt Philnek? -szakított félbe értetlenkedve.

-Miért, talán zavar? -néztem vissza rá szúrósan vigyorogva. Erre felteszem nem tudta hogyan reagáljon, inkább tovább itta Chocolate Frappuchinoját. -Aztááán... semmi egészen 10 óráig, mert akkor mész az expódra, elvileg +1 fővel. Szerintem jobban teszed ha valaki érdekes embert viszel, az egész internet ettől visszhangzik. Ja amúgy ennyi. -eközben elértem a konyhát és csináltam magamnak müzlit. -Tony akkor mikorra szeretnéd áttenni a SHIELD-et? Mert szerintem Philt max. szeptemberre tudom rábeszélni.

-Nem kell. Elmegyek. Te pedig pihend ki magad, jó? Ja és (T/N) felkeltenéd Happyt a nevemben? Köszi.

Én csak ott ültem az asztalnál, az említett asztalt bámulva. Vagy Tony viselkedik egyre furcsábban, vagy én kattanok be lassanként. Mindegy is, hát akkor lets chill

 ×

Kicsit sötét az ég, ahhoz képest hogy 9 óra van. Talán azért, mert odakint szakad az eső. Én Tony kérésének eleget téve pihentem, sütit sütöttem meg festettem egy csooodás önarcképet. Most újra lementem a földszintre, J.A.R.V.I.S szólt, hogy Tonynak szüksége van rám. Gondolom hogy megnézzem az öltönyét, vagy valami ilyesmi. 

-Hát ez egy komplett idióta... -suttogtam ahogy megláttam. Mert Tony Stark, kérlek szépen, ott ácsorgott kint a szakadó esőben, kezében az előkészített fehér virágcsokorral. Meglátott engem, és integetett. 

-Te mi az istent csinálsz kint az esőben? Nem tudom hogy észrevetted-e, Tony, de ott szarrá fogsz ázni.

-(T/N) gyere ki te is! -emelte fel a csokrot.

-Most komolyan? Egyszer esik az eső nyáron és te még így is találsz módot hogy megázzunk? -parkouroztam ki az esőbe Tonyhoz. -Azt a csokrot amúgy ne nagyon ejtsd le, az a kísérődé.

-Ja igen tessék. -nyomta a kezembe a rózsaköteget. Én eléggé furcsán néztem rá, majd a kezemben tarott csokorra.

-Ahj ne már hogy nem esik le! Bocsánat (T/N) most nem fogok letérdelni, de azért... lennél a kísérője és hivatalos partnere a rosszhírű és szívtelen Tony Starknak? -húzott elő egy világító kék köves gyűrűt a zsebéből. 

-Igen? -mondtam kicsit összezavarodva.

-Akkor jó! -vigyorodott el Tony és az ujjamra húzta a gyűrűt. -Na mostmár... együtt is vagyunk és azt is tudod, hogy érzek. -nézett rám.

-Te... hallottad?

-Hát tudod... JARVIS szeret árulkodni. 

-Uuff uram atyám. Most már csak arra kell válaszolnod,hogy ezért miért kellett bőrig áznunk.

-Most nem mondhatod, hogy nem volt romantikus. És úgyis megszárad. -vonta meg a vállát. 

-Ja, úgy holnap reggelre, nekem meg ez az egy egyberuhám van.

-Majd ez megszárítja. -fogta meg a gyűrűt az ujjamon, és lejjebb tolta az ékkövet. A fém beborította a tenyeremet, mejd lassacskán páncél simult az egész testemre.

-Aztaaa -néztem a sok szemem előtt lebegő funkciót. 

-Na drága (T/N), indulhatunk? 

-Mehet a menet. -csattant le előttem a páncél arany sisakfedele.