MARVEL oneshots

Loki x reader 4.0 - Tears and popcorn

(T/N)= te neved (felteszem az eddigiek után nem is gondoltad volna)

A Bosszúállók egyáltalán nem bíznak Lokiban. Szerintem eleve csak azért egyeztek bele abba, hogy New Yorkban maradjon velünk, mert féltek, hogy Thor beleveri őket az épület aljzatába. Amúgy testvére és további bosszúálló társaink éppen elhagyták a főhadiszállást, úgy emlékszem a maradék HYDRA-t mentek kiirtani, és ajándékképpen Lokiért való kiállásomért rám is bízták őt ezen időszakra.

Hát, lehet hogy én vagyok túl óvatlan, vagy a többiek túlságosan is körültekintőek, de ahogy én megfigyeltem, Loki egyáltalán nem vágyakozik afelé, hogy uralja az emberiséget. Az említett amúgy még mindig aludt (rettentő aranyosan, hozzáteszem), tehát nemes indokaim jeléül rontottam be hogy felébresszem az összegömbölyödött asgardit.

-Loki... Loki... Loki... -suttogtam csupán úgy egy centi távolságra a fülétől. Visszahümmögött valamit. -Egyetértek- veregettem meg a vállát, aztán kimentem a konyhába craftolni valami déli reggelit. Kint egy Peter Parkert találtam újságot redditezni.

-Oh hello... Azt hittem ti már elmentetek. -néztem rá továbbra is utam során a kávéfőzőhöz.

-Úgy érted ők. Mert hát én... na tudod.

-Még mindig nem engednek terepre? Na ne már! -megrándította a vállát.

-És mivel úgy sincs semmi dolgom... most az enyém Pepper adminisztrációja... hurrá. -emelte fel a vaskos mappát.

-Pepper velük megy téged meg nem visznek? Ez a sztori egyre furább.

-Ugye? -háborodtunk fel egyszerre.

Aztán egy ideig csöndben ittunk/ettünk amíg ...

-(T/N)... te hogyhogy soha nem szerettél belém? -nézett rám Parker értetlenkedve.

-Hát... egyrészt te vagy a legjobb barátom... másrészt-- Jó reggelt! -köszörültem meg kínosan a torkomat köszöntve a szembejövő pizsamás és hullámos hajú Lokit.

-Ó fogd be -tátogtam az önfeledten vigyorgó Pókembernek.

×

-Gyere (T/N) itt a vacsi. -szólt be Parker az ajtómon pár órával később, megzavarva békés krimiolvasásomat.

-Mit rendeltetek? -tápászkodtam fel.

-Nem nem, a herceged csinált garnélás tésztát. -vigyorgott rám. Egy pillanatig felhúzott szemöldökkel néztem rá, aztán követtem az ebédlőbe.

-Éééés én már mentem is, jó mulatást. -vigyorgott még egyet rám az ajtóból visszahajolva. Na jó, ez most komolyan itt hagy vele? Uramisten annyira kínos lesz... fogtam a homlokomat.

-(T/N)... -hallottam valakit a folyósó felől.

-Hello -készültem egy tök casual hátrafordulásra a torkomban dobogó szívemmel. Ha ezt az estét túlélem az összes fellelhető istenre esküszöm én megfojtom Peter Parkert. -Hh... -hebegtem tovább meglátva őt. Mert ami először a szemembe ötlött, hogy szmokingot viselt. Hanyagul zsebre tette a kezeit, igazi Prada modellnek nézett ki... aztán még jobban tátva maradt a szám.

-Te... levágattad a hajadat? -néztem rá teljes csodálkozással.

-N... nem tetszik? -tört elő az idegessége. Felfelé fordította a fejét, és mintha arany ömlene rá, nemsoká pedig már ott is állt előttem teljes régi, Asgardi valójában.

-Ne, ne, imádom, csak kicsit meglepődtem. -mosolyogtam rá csillogó szemekkel. Lokiról ismét leomlott az álcázat, csaknem ugrándozva kísért az asztalhoz, annyira izgatott volt.

Megettük a vacsorát, el nem tudom hinni, miért titkolta eddig, hogy ilyen jól tud főzni. Aztán, mivel Loki valószínüleg Petertől kért randitppeket, amibe már belegondolva is szétolvad a szívem, úgy döntöttünk filmet nézünk. Na igen, a Titanicot. Soha nem képzeltem volna, hogy látom Lokit könnyezni, bár igazából nem is láttam a saját könnyeimtől. Egymás vállára dőlve szipogtunk. Aztán véget ért minden idők legszomorúbb filmje, felnéztem rá. Felegyenesedtem mellette. Hirtelen jött érzésből megcsókoltuk egymást. Majd ugyanúgy a másikra dőltünk, mint az előbb.Nem érdekelt hogy vége lett már a stáblistának is, csak nyugodtan feküdtünk ott, tovább bőgve. Ott nyomott el minket az álom.

Reggelre a bosszúállók is megérkeztek, először észre sem vették őket. Aztán kezdődött a találgatás, hogy ki az ismeretlen pasi (T/N) mellett. Peter csak mosolygott az ajtófélfában állva, elégedetten konstatálva (jesus christ miért imádom ennyire ezt a szót?), hogy ő hozta össze őket. A csendes, idillikus pillanat akkor ért véget, amikor párom ébredezni kezdett, és Thor a szemszínéből megállapította, hogy a testvére az. Hát ezt nem éppen csendben tette, sőt még fel is kapta fivérét a levegőbe, mintha csak az apja lenne. Loki persze üvöltött mint a fába szorult féreg... hát mit is mondjak, kellemes volt erre kelni. Gyorsan megöleltem Petert, hogy legyen valami szép emléke is, mielőtt ugyebár ígéretemhez hűen elásom.😌