MARVEL oneshots

Bucky x reader- The soul world

(T/N)= te neved

(B/N)= barátod neve

(K/É/N )= kedvenc ételed neve

(B/N)-nel olyan 3 hónapja vagyunk együtt. Boldogan töltött el az érzés, hogy hazaérek közös lakásunkba, sőt, előtte még a boltba is beugrottam, hogy megvalósítsam elhatározásomat, és életemben először (K/É/N)-t készítsek. De egyből leolvadt a boldogság a lelkemből, ahogy megláttam (B/N)-et a nappaliban ácsorogni egy bőrönd mellett, a pólója ujját gyűrögetve.

-Mi a baj, szivi?- léptem beljebb gyanakodva, bár igazából nem tudtam mire is gyanakodtam. Én a konyhába mentem lepakolni a tojástartókat.

-Kiköltözöm.-mondta (B/N) röviden és tömören.

-Hogy mit csinálsz?! De hát miért?-borultam ki totálisan (B/N)-re meredve.

-Mert az ég világon semmit nem csinálunk! Olyan mintha nyomorult szobatársak lennénk! És akkor már szívesebben élek egyedül. - kiabálta, azzal fogta a cuccait és kiviharzott az utcára.

Én a konyhapadlót bámulva próbáltam feldolgozni, mi a fene történt. Aztán egyre jobban pánikolva húztam ki a fagyasztóból a fagyisdobozt. Mint kiderült, vadasszósz volt benne. Bőgve vágtam a földhöz, nem törődve azzal, hogy ki fog folyni az egész. Mérgesen mégis szomorúan trappoltam a szobám, pontosabban a szobánk felé. Ahogy megláttam a franciaágyat, becsaptam az ajtót, és véglegesen ott, a folyósó szőnyegén nyugodtam meg annyira, hogy normális levegőhöz jussak. Magzatpózba görnyedve sírtam a padlón, mint valami nevetséges és szánalmas patkány. Aztán elkezdett zsibbadni a testem. Mindenhol. Felemeltem az egyik karomat. Elkezdtem lebomlani.

-Mi a fene...-motyogtam a sírástól még kómásan. Aztán megszűntem létezni. Vagyis hát a testem.

-Be kéne vinnünk valahová melegebb helyre... Az ott jó lesz!- hallottam elmosódott hangokat körülem. A szememet még nem tudtam, nem is akartam kinyitni.

-Oké Sam, emeled?- hallottam meg még egy, érettebb hangot. -Majd ott gondját viselem.

Kinyitottam a szemem amint valami stabilat éreztem a hátam alatt. Egy férfi, feltehetőleg aki idehozott, teát töltögetett csészékbe.

-Hello -dörgöltem a még mindig nedves arcomat.

-Nem fázol? -nyújtott felém egy plédet aggodalmas arccal... Bucky Barnes?

-Hol vagyunk? Itt van a többi bosszúálló is? Vagy most meghaltam?-néztem ijedten a hosszú hajú férfira. Aki erre elmosolyodott.

-Nem vagyok bosszúálló.

-De, szerintem igen. És bocs, de most nem fogok veled veszekedni, mert eléggé le vagyok strapálva...- és akkor megint eszembe jutott. A tenyerembe temettem az arcomat és csendesen szipogni kezdtem. Nagyon kínosan éreztem magam, hogy nekiállok egy bosszúálló előtt bőgni.

-Én sajnálom, csak... -próbáltam nyökögni valamit, hogy kevésbé érezzem magam nyomurultul. Ő pedig a vállamra tette jobb kezét, és leült mellém.

-Akármi is a bajod, biztos rendben lesz.- simogatta a hátamat megnyugtatólag. Valahonnan elindult a Come and get your love. Bucky felállt mellőlem, megállt előttem. Én felnéztem rá könnyáztatta arcommal. -Most pedig... Szabad egy táncra kedves...

-(T/N).- tettem a tenyerem az ő tenyerébe.

-És nem vagy lestrapálva. Nálad gyönyörűbb nőt ezen a világon nem találnék.

-Hű... Köszönöm.-mosolyogtam rá. Egyre jobban kezdett elszállni a rosszkedvem, ahogy ott táncoltunk, ahogy a karjával átfogta a derekamat. Aztán a számnak vége lett, ő pedig átölelt. Karjaiban elengedtem minden feszültségemet.

-Nem tudom mi volt ez a zene, de akik megírták, értettek ahhoz amit csinálnak.-suttogta a hajamba.

(Peter Quill:-KI AZ AZ ELMEROGGYANT AKI NEM ISMERI A COME AND GET YOUR LOVET???? MOST MENTEM LEGYILKOLNI A KÉT KEZEMMEL!-) XD ne szólj bele, ez kellett a végére

Na jó gyerekek én egyre hosszabb oneshotokat írok. Bár nem tudom hogy inkább 400 vagy 200 szavas sztorikat kellene ide rittyentenem. Ebben a segítségeteket kérném. Most pedig egy kis önpromó, ajánlanám figyelmedbe a Titok, öltönyben c. SHIELD ügynökei fanfictionomat.

:3 Niki