MARVEL oneshots

Clint x reader - Lila és ezüst

@_Angel_1203 kérésére

Remélem tetszik 😘

Első kérésre írt sztorim whaaa

(T/N) = te neved       

(V/N) = vezetékneved                                                                                                                                                        -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Wandaaaa 11:56 van, 4 perc múlva zárnak és még semmit nem találtunk!

-Szerintem én találtam valamit! -bukkant fel Pietro feje a ruhabolt hatalmas vállfatengeréből. -Bár szerintem túl sok, szóval nektek biztos jó lesz... -azzal odarohant hozzám a próbafülkékhez, mégpedig egy ezüstből lila átmenetes taftruhával. Normál esetben nem vagyok oda a liláért, de ezen a ruhán egyszerűen tökéletes volt. Mondjuk Pietro a lehető legnagyobb méretet hozta oda nekem, így beletelt egy pár percbe míg lerángattuk a próbababáról a méretemet. Aztán Pietro megragadott és már suhantunk is a kassza felé. Elképesztő volt, annak ellenére, hogy a fejem zsongott az ezernyi hangtól, és a hajam teljesen összekuszálódott. Wandát is sikerült kihalászni a pláza gigantikus ruhabutikjából, és fizetés után Pietro egyre növekvő morcossága miatt csak egy sminküzletbe mentünk be körülnézni. Nem tudom hogy szabad-e ilyet, de Wanda teljes sminket csinált nekem a teszttermékekkel. 

-Nem sok ez a felhajtás egy picit? -nézett ránk Pietro ahogy kiléptünk a boltból. Vagyis, pontosítok, inkább rám. 

-NEM! -förmedtünk rá egyszerre Wandával. Szerencsétlen... csak azért jött velünk, mert banánchipset akart enni. Meglehetősen gyorsan sétáltunk a plázafolyósón, Wanda izgatottsága miatt kezdtem úgy érezni magam, mintha az esküvőmre készülnék. Amúgy igazából Clinttel ma van a megismerkedésünk első évfordulója. Egy darts-versenyen találkoztunk... és nyert nekem egy nyilas gyűrűt. Amit azóta egyszer sem vettem le.

xxx TIME SKIP xxx

-Uramisten nem leszek késssz! -igen, lehet hogy tényleg túlizgultam a dolgot, de ma nem is láttam Clintet, azt beszéltük meg, hogy este találkozunk a puccos étterem előtt. Izgatottságom átcsapott pánikolásba, ahogy lassan leizzadtam magamról a sminkemet, ezután tört ki a teljes káosz. Véletlen ráültem az ágyamra kiterített ruhámra, de a vasalásakor kiderült, hogy a taft ég. Clint borzasztóan hiányzott, azt kívántam, bárcsak itt lenne, hogy legalább megölelhessem. De ő valószínüleg már útban van az étterem felé. Frankó. Sokadjára is elcsesztem a tusvonalam, nem maradt több sminklemosóm, minden ragadt a körömlakkomtól, a szobám bűzlött az acetontól és az égett pelenkaszagú ruhámtól. Teljesen lemondtam arról, hogy én ma negyed óra múlva egy előkelő étteremben fogok évfordulót ünnepelni egy olyan pasival akit egyszerűen meg sem érdemlek. Arccal az -eddig tiszta- lepedőmre vágtam magam, ott bőgtem, akár egy szerencsétlen, szánalmas és nevetséges gombóc. Aztán az egyetlen ember kopogtatott, aki ki tudott húzni ebből az állapotomból.

-Szívem? ... Minden rendben? -kérdezte, de válaszomat meg sem várva benyitott hozzám. Köhögött egy párat a borzadályos szagkombinációtól, majd az ágyam szélére telepedve végigsimított a hátamon. -Mi a baj (T/N)? 

-Csak nézz rám -térdeltem fel elkenődött sminkű, könnyektől csöpögő arcommal. Ő nem nézhetett volna ki tökéletesebben. Sötétkék zakóban volt, ugyanolyan színű nadrággal, és a cipővel, amit együtt választottunk, úgy fél éve. 

Clint kisimított pár kósza hajtincset, amik odatapadtak az arcomhoz, és lassan megcsókolt. 

-Oh (T/N)... te még így is gyönyörű vagy. És... ha már az étterembe nem jutunk el, kijönnél egy picit az erkélyre? -mosolygott rám.

-Mindjárt, egy pillanat -töröltem le könnyeim nagyrészét a kezemmel, majd ruhámat megragadva belibbentem a fürdőszobámba. Clint addig az erkélyen, nekem háttal ácsorgott. Rekordidő alatt húztam fel magamra a csillogós rucit, Clint jelenléte pár perc alatt elérte, hogy képes legyek mosolyogni. Megcsillant a szeme az éjszakában, ahogy meglátott a Pietro által talált ruhában. Megfogta kezeimet ahogy melléértem.

-Igazából nem csak az évforduló miatt hívtalak meg az étterembe... és meg kell mondjam, már fél éve azon gondolkozom, hogy hogyan kéne ezt csinálnom. -mosolyodott el egy apró nevetés kíséretében. -Igazából semmi értelmesre nem jutottam, szóval azt hiszem, maradok a hagyományoknál. -csendben, de egyre gyorsabb tempóban kalapáló szívvel halgattam szerelmem monológját. Tudat alatt tudtam mire készül, mégis őszintén lepődtem meg a következő mondatát meghallva. Szerintem nem is egy, hanem inkább öt szívverést hagyhatott ki szerencsétlen szívem.

-Mit szólnál hozzá, ha lecserélnénk a gyűrűdet? -mosolygott rám a reakciómat lesve. Aztán letérdelt elém, és felém nyújtotta a gyűrűt tartalmazó ékszerdobozt.

-(T/N) (V/N)... megtisztelsz azzal, hogy jövőbeli menyasszonyom leszel?

-Uramisten igen! -visítottam bele az éjszakába, gondolom fenomenális szomszéd lehetek. Így a nyíl szimbólumú barátnő-gyűrűm helyére egy ezüst, ametiszt ékköves eljegyzési gyűrű került. Hosszú ölelésünk méghosszabb csókba torkollott. Aztán összekulcsoltam ujjaimat inmár vőlegényeméivel, hogy lemenjünk elujságoljuk a hírt a többieknek a toronyban. 

-Hiszed vagy sem, most tettél a világegyetem legboldogabb emberévé. -fordult  felém a liftben állva.

-Meg sem érdemellek. -sóhajtottam a vállára hajtva a fejemet.

Am csak Pietro volt otthon, de ő kifejezetten örült nekünk, már azután, hogy kishíján halálra rémült az arcomat meglátva.

Remélem tetszett 😘