MARVEL oneshots

Bucky x reader 3.0 - Lonely girl

Ez a kis szösszenet @VivienSimon1 kérése alapján készült, remélem tetszeni fog meg minden, és nagyon bocsi hogy ilyen ritkán hozok le részeket :c

Viszoooont ez a rész kiicsit fuckedup, mert a 40's Buckot raktam a jelenbe, úgy éreztem, hozzá jobban passzol a sztori

(T/N) = Te neved

-Nem-nem Nat, kicsit sem vagyok magányos. -készítettem el az elvileg reggeliként funkcionáló müzlimet dél előtt fél mindössze órával. A pizsamámban voltam, kisírt szemmel és kócos hajjal válaszolgattam nővérem kérdéseire. Ezekből lekövetkeztethető tény az, hogy igenis magányos vagyok. De ezt a világért se vallanám be annak, aki ezt feltételezi. Natasha szokásává vált nemrég, hogy kötelességeként felhívjon minden egyes nap, hogy rendben vagyok-e. Persze nem voltam, de hogyha az ember egy életen át a boldogság álarcát tartja maga elé, igazán nem esik nehezére kibújni néhány őszinte szó alól a telefonban.

-Azt mondod jól vagy, (T/N)? Okés, békén hagylak. Csak még egy kérdés.-hallottam a vonal másik végéről. Aztán le is tette. Ezt nem tudtan nagyon mire vélni, még a telefonomra meredtem, amikor berúgták az albérletem ajtaját.

-Akkor miért nézel ki úgy mint egy rakás szemét? -nézett rám számonkérően Natasha az ajtóból.

-A betörés törvényellenes -sandítottam oldalra, majd a tálkámmal leültem az asztalhoz.

-Öltözz fel, megyünk valahová. -jelentette ki, és én nem is álltam le vele vitatkozni. 

×

-Ők itt sorban Steve, Bucky, Tony, Stephen, Clint, Bruce, Pietro, Vízió, és Wanda. -mutatott körbe Natasha, miközben én még a torony előcsarnokának boltíveit csodáltam. -Srácok, ő (T/N), holnap fog beköltözni. -veregette meg a vállamat.

-Hogy mit csinálok?

Úgy kb. mindenki csak egy 'okés'-t vagy éppen egy 'helló'-t eldünnyögve indultak is a dolgaikra. Szóval én -persze teljesen normális és épeszű reakcióként- újra a gótikus mennyezeti boltívet kezdtem csodálni. És bele is ütköztem valakibe, mégpedig a frissen megismert Bucky-ba. Mégpedig olyan ámmal, hogy a seggreesés szélén kapaszkodást keresve fogtam a derekát, és jószerivel magamrarántottam. Ő csak elnevette magát, ahogy alkartámasz-helyzetben feküdt fölöttem, én is mosolyogtam egyet imádnivaló kuncogásán. Egyszerre mértük végig egymás mosolygó arcát, a haja az arcomba lógott. Aztán felsegített a földről és elköszönt. Kíváncsian néztem utána.

×

Másnap, amikor mentem volna be az épületbe a cuccaimmal, az utcán Bucky mellettem elbotlott és véletlenül megölelt, aztán délután egy baleset következtében kishíján megharaptam a kulcscsontját. Szóval úgy az egész napom egy merő bocsánatkérés, elpirulás, ajakharapdálás és kínos nevetés volt Buckyval. És amikor már azt gondolnám, hogy a napnak ez a végpontja, ma már minden nyugis lesz... hehehe... -én erre is képtelen vagyok. Mert éjszaka kimentem inni. Már visszafelé indultam volna a lépcsőn, amikor valaki szembejött velem. 

-Oh hello (T/N) -mondta Bucky miután ismét belémütközött. Orraink összeértek, még a sötétben is láttam szeme csillogását. Aztán csókolózásba kezdtünk. Úgy öt perc múlva kivörösödött fejjel mentem is vissza a konyhába-- egyrészt elfelejtettem hogy már az előbb ittam, másrészt szükségem is volt rá ezek után. 

×

Ebédnél próbáltam lesütött szemmel enni, de tekinteteink egyszer így is keresztezték egymást. Bucky rámnézett, aztán kiment az ebédlőből. Én is elnézést kértem, és követtem. Az épület előtt hosszú csókot váltottunk. Aztán elmentünk sétálni. Csak olyan 9 után tértünk vissza a toronyba, azt az ürügyet használva, hogy koncerten voltunk. 

×

Már úgy másfél hete tartjuk titokban hirtelenjött románcunkat, (ah jézus milyen költői vagyok💅) úgy gondoltuk ez így jobb lesz. Sokszor ücsörögtünk már a parkban a naplementét nézve, én mégis pont olyan csodálatosnak láttam, mint a legelső alkalommal. A színátmenet tükröződését Bucky szemében, sok idő óta --talán a legelső is - egy ember, akinek a vállára hajthatom a fejemet. Aki, ha megcsókolom, kétszer csókol vissza. Aki nemhogy annyira szeret, amennyire én őt, hanem valahogy ezerszeresen szeretjük egymást. Aki mellett végre nem vagyok olyan lonely.

Utóirat:  Aznap hazaérve kisebb kupaktanácsot találtunk összegyűlve a földszinten. Ahogy beléptünk, minden szem ránk szegeződött, meglehetősen furcsán vizslattak minket. Már kezdtem volna bele a magyarázkodásba, miszerint csak gyrosozni voltunk, de Nat leintett. 

-(T/N)... láttunk titeket csókolózni a parkban. 

-Meeeeg az eligazítás előtt. Khm -tette hozzá Tony.

-Éés múltkor ebéd után. -emelte ásványvizét Pietro.

-Nagyon örülök nektek -habozott a nővérem, hogy megöleljen-e , végül én húztam magamhoz egy ölelésre.

×××

Jajjjj srácok a végére naggyon költőire vettem a figurát, és bár a sztorinak szerintem úgy semmi köze Buckyhoz, valszeg nem is hoztam a színvonalamat... De azért szavazz ha tetszett, kommentben megírhatod, hogy szerinted melyik twoshotomnak a folytatását kéne előbb megírnom😜

 A kéréseket kérlek még mindig mellőzzétek, most tényleg a saját ötleteimet szeretném leírni, köszönöm, hogy elolvastad