Az Iroda Poirot-ja (Ranpo x OC)

32. rész: A felmentő sereg

Chuuya nem tudott mást tenni, helyet foglalt asztalánál, és unottan várta, hogy teljen az idő. Nem tudta, pontosan mikor fog érkezni a lány, csak annyit, hogy biztosan fel fog bukkanni. Ritka, hogy valami miatt ennyire kiborul. Kék szemeivel a feketehajú nyomozó felé tekintett, aki épp a főnök szobájából sétált ki a másik két- Chuuya véleménye szerint- "Barommal" az oldalán. Talán miatta rezelt be ennyire az Irányító? "Nem tudok sokat a gyökérről"-gondolta a vöröshajú, ujjai között egy tollat pörgetve.-"Yumiko viszont vele dolgozott együtt, sőt, lakott is. Jobb, ha az ösztöneire hagyatkozom..." 

Az óra mutatója mintha csigatempóban haladt volna, a maffiás pedig unalmában egy fehér papírra kezdett rajzolgatni...persze, a legtöbb valamilyen alkoholhoz kapcsolódott. Egyszercsak egy árny tűnt fel az asztala mellett, és magasodott felé. 

-Mi jót csinál vörös maffiás barátunk?- kérdezte szórakozottan Ranpo csípőre tett kezekkel, az említett pedig cöccögött egyet. 

-Fogd be, vagy a te seggedet is szétrúgom, mint a Kötésesét...-morogta, a Nyomozó pedig nevetve tartotta maga elé kezeit.

-Jajj, de megijedtem! Ments meg, Istenem! -gúnyolódott, mire egy gyűlölködő tekintetet kapott.- Nagyon félelmetes! 

-Még félelmetesebb lesz, ha Yumiko-t lefizetem, hogy meggyilkoljon álmodban. -mosolygott vissza ördögien az idegesítő félre, ki ekkor meglepett arckifejezést vágott. 1-1. 

-N-nem tenné meg..-motyogta félrenézve, Chuuya pedig vállatvont. 

-Lehet, hogy ismered, de nem annyira, mint én. Elvégre, egy hét éves ismeretséget nem lehet űberelni. 

-Hét éve ismered Kolleginát? -kérdezte Ranpo tátott szájjal, a maffiás pedig büszkén kihúzta magát. 

-Mindent tudok róla! Kedvenc sorozata, kedvenc könyve, ha öngyilkossági rohamai vannak, hol kell keresni, miket szed....miket szed...- arca elkomorodott, és egyik kezével megtámasztotta állát.- Szedi még....ugye? 

-Miről beszélsz, kalapos? Úgy tűnik, mégsem ismered annyira, mint én! -nevetett a Nyomozó zsebretett kezekkel.- Kollegina nem szed semmiféle gyógyszert. 

-Persze, hogy nem! Hisz egy idióta...- cöccögött Chuuya, és megrázta rosszallóan fejét. - Lehet, hogy megakad a torkán, és öklendezik, de attól még kötelessége lenne beszedni azokat a szaros gyógyszereket...

A gyógyszer szóra felelevenedett Ranpo-ban egy közös emlékük. Mielőtt, még megkezdődött volna a bonyodalom, Yumiko betegeskedett. Az ő arca is elkomolyodott, majd saját kérdését tette fel Chuuya-nak. 

-Miért tettetek Kolleginába bombát? -a vöröshajú meglepődve nézett fel a Nyomozóra, majd sóhajtva elővett egy másik lapot.

-Elmagyarázom, de csak egyszer! Tsch, retardált. -morogta, majd lerajzolt egy pálcikaembert, hosszú hajjal, szoknyával, és egy kis "borral" a kezében.- Ő itt Yumiko. Most öt évvel ezelőtt járunk, mikor drága Ügyvezetőnk 19 éves volt. És mielőtt kérdezed, Igen, tudom, hogy idősebb nálam, én sem hiszem el..- tette hozzá, majd elkezdett más embereket rajzolni.- Ekkor volt egy kisebb lázadás a Maffián belül, ami miatt rengetegen árultak el minket, aki pedig minket elárul, az halállal lakozik.- elkezdte áthúzni a figurákat, majd rajzolt egy villanykörtét "Yumiko" felé. -Yumiko ekkor elkezdett agyalni, hogyan tudja garantálni, hogy ez ne történjen meg mégegyszer. Ekkor pedig összeált Motojiro-val, a béna robbantgató Citromfejjel...

Lerajzolt a lapra egy újabb karaktert, citrommal a kezében, majd folytatta. - Yumiko tudta, hogy a fiú ért a bombákhoz, jómaga pedig ért az emberi testhez. Így összeálltak, és megalkottak egy kisebb- még nem tökéletes- bombát, melyet a nyakba lehet beültetni, hogy hova, azt nem tudom, nem vagyok zseni. -tisztázta le a maffiás, majd folytatta.- Mivel Yumiko egy idióta, felajánlotta magát, hogy ő legyen az első tesztalany. Azonban, mikor távozott, a "Hűség"-program elfelejtődött teljesen, így mondhatni, csak az Ügyvezető kapott egy csinos kis bombát a nyakába. Azonban, ha jól tudom, mikor drága barátom feltűnt, Motojiro épp a felesleges eszközeit szelektálta...