Az Iroda Poirot-ja (Ranpo x OC)

19. rész: De nem menekülhetsz!

Ranpo-nak egyáltalán nem jött álom szemeire. Csak feküdt futonjában, és a mennyezetet kémlelte. Nem titkolta, várta, hogy az ajtaja kinyíljon, és a lány lépjen be rajta mosolyogva, azonban nem történt semmi. Párszor, megreccsent a padló, olyankor felpattanva tárta szét ajtaját, azonban csak a hőelváltozás miatt keletkezett a hang. Csalódottan feküdt vissza, tekintete pedig az Írónő könyveire terelődtek, melyek már egy kupacot alkottak. Talán, ha olvas, talál valamit. Keresgélni kezdett, melyiket olvassa újra, mikor ölébe esett egy. Kezeibe vette, azonban ismeretlennek tűnt. "Ezt nem is olvastam.."-gondolkodott, majd kinyitotta a könyvet, hogy lássa, mi a címe. Meglepetten vonta fel szemeit. Ez nem is egy normális könyv! 

-Ez az Ő kézírása! -kerekedtek ki szemei, majd olvasni kezdte. "Tudod, hol vagyok?"-volt a címe. 

"-Ön szerint, merre van a gyilkos, Rintarou-san? -kérdezte Tanagi, a Nyomozó pedig beleszívott pipájába.

-Mindent logikusan kell néznünk. Megölt három embert, nemde? -kezdte Rintarou nyomozó nyugodtan magyarázni, fekete hajába beletúrt, majd barna nyomozósapkáját visszahelyezte fejére.- Önök hova mennének, ha meggyilkoltak volna három személyt?

-El az országból!-nevetett Kou, a nyomozó azonban gúnyosan kuncogott.

-Csakugyan, ez lenne az egyik legjobb megoldás. Azonban tudja, hogy figyeljük az állomásokat. Így a megfelelő búvóhelyet megtalálva rejtőzött el.- odalépett a kandallón elhelyezkedő órához, majd megpöccintette azt. Figyelte, ahogy a mutatók mechanikusan mozognak, majd a társaság felé fordult vissza. 

- Vegyük számba. Elsőnek Azumane Úr hunyt el, mérgezés által. Másodjára Wataki Asszony, kit minden bizonnyal megfojtottak, egy párnával. Engem azonban csak a harmadik halálesetnél értesítettek, Fundaki Úr halálakor. Miért? -minden jelenlévő összenézett, majd értetlenül a férfira.

-Rintarou-san, az érkezése kész csoda volt számunkra! Azonban...nem mi hívtuk magát.-mondta hebegve az özvegy Fundaki asszony, Rintarou pedig összeráncolta szemöldökét. 

-Nem Ön? Pedig esküdni mertem volna, hogy egy női hangot hallottam a telefonban...-gondolkodott el a Nyomozó, majd a fagyos, hófördte tájat kezdte kémlelni az ablakon keresztül, elmélkedve.- Minden bizonnyal a gyilkosnak bűntudata volt, ezért hagyott nyomot nekünk. Azonban ezt a nyomot kevesen veszik észre.

-Mégis, milyen nyomot?-értetlenkedett Kou, Rintarou pedig az óra felé mutatott. 

-Ebben a szobában találták meg Fundaki Úr testét, nemigaz, Asszonyom?

-Persze, Rintarou-san! Itt találtuk meg megboldogult férjem holttestét...-vette elő kendőjét, és szemeit kezdte szomorúan törölgetni. 

-Tanagi-san, kérem, nézze meg, mi van az órában.-mondta nyugodtan, a szőke hajú férfi azonban értetlenül nézett rá.

-Mi lenne? Alkatrészek, Nyomozó!- nevetett, Rintarou azonban nyugodtan szívott bele pipájába.

-Azért nyissa csak ki, hadd győződjünk meg róla.-Tanagi furcsálva bár, de az óra elé lépett, és pár perc után sikeresen kinyitotta azt, azonban az óra kiesett kezéből, és a földön landolva egy töltényhüvely esett ki belőle. Mindenkiben megfagyott a vér, Tanagi-san pedig remegő kezekkel mutatott a Nyomozó felé.

-Ez mágia! Honnan tudta, hogy ez van benne?- Rintarou sejtelmesen elmosolyodott.

-Mikor megkocogtattam az órát, tudtam, hogy más hangja van. - az Asszony megsimította remegő kezeivel a fiatal férfi karját, és reménnyel csillogó szemekkel rebegve kérdezte.