Az Iroda Poirot-ja (Ranpo x OC)

23. rész: Őrző-Védő

Ekkor, mintha jel lett volna, feltűnt egy fehérhajú, magas férfi, mellette egy fekete hajú nővel. 

-Jó napot! Miben segíthetek Önöknek?- köszönt kedvesen Yumiko, és felállva odalépett hozzájuk.

-Shirokuma Yukino barátai vagyunk...-motyogta a nő, és kezét nyújtotta, míg a férfi ámulattal csillogó szemekkel nézte az Írónőt.- Én Nana Ritsu vagyok, ő pedig itt Mukami Shin. 

-Ö-Örvendek, Írónő! Nagyon szeretem a könyveit!-rázta meg a lány kezét, Sherlock pedig rámorrant.

-Ne haragudjon, nem harap, csak még kölyök...-nevetett zavartan Yumiko, majd rászólt kedvencére.-Sherlock, nem! Foglaljanak helyet, kérem.

A két idegen leült Yumiko-val szemben, a lány pedig meg is kezdte a kihallgatást.

-Lennének szívesek elmondani, mikor találkoztak utoljára az áldozattal?- tette fel első kérdését, mire Ritsu válaszolt.

-Együtt találkoztunk, nagyjából három napja. Megittunk egy kávét, és beszélgettünk.- Shin helyeslően bólintott, közben az Írónőt fürkészve, ki kissé kellemetlenül érezte magát. Miért néz ilyen feltűnően? 

-Értem. Nem tudnak olyan illetőt, akivel rossz viszonya volt? -Shin hirtelen mosolyogva megszólalt.

-Bocsánat, ez nem ide tartozik, de gyönyörű szemei vannak!- Yumiko köpni-nyelni nem tudott. Ez hogy jön egy halotthoz? Aki a barátja?

-Öhm....köszönöm?-nyögte ki válaszát, a fiú pedig mosolyogva bólintott egyet.

-Amúgy, ismerek egyet. Az exe, Dazai. Viszont a haja nagyon puhának tűnik, megengedi, hogy megfogjam? -nyúlt volna érte, Ritsu azonban visszarántotta barátját.

-Sajnálom, Shin nagyon nyitott mindenkivel, és úgy kezel mindent, mintha a legjobb ember lenne az életében!- nevetett zavartan, és kért bocsánatot, a fehérhajú viszont felháborodva nézett a barátjára.

-Ő Kurokawa Yumiko! Ő a legjobb ember! - Yumiko majdnem elájult. Egy rajongó! Kuncogva kezdte el egy ujja körül csavargatni tincsét, és próbálta öntelt vigyorát nem kiültetni arcára. 

-Köszönöm, hogy ezt gondolja. Mindenesetre, Mi van Dazai-val? -jutott eszébe, Shin pedig folytatta.

-Ahogy óhajtja, Írónő! Dazai Osamu a barátja volt! -a lány ekkor kikerekedett szemekkel nézett a tengerkék íriszekbe, melyek kissé fagyosnak, és pszicho-nak hatottak, de nem fordított erre figyelmet. -Megfoghatom a haját?

"Miért akarja megfogni?!"- pislogott nagyokat, majd Ritsu-ra nézett, végül lassan bólintott egy aprót, a fiú pedig kezébe vette egy tincsét, és ujja közé csavarta, majd megszagolta.

-Vanília~- lehelte, az Írónő meg elkezdett gondolkodni, hogy ez szexuális zaklatás-e. Vagy molesztálás. Vagy, Ranpo bejön-e, és véletlenül pont fejbetalálja a tanút valamivel, ami miatt abbahagyja ezt. Rengeteg ideig szemezett a tőle pár centire levő férfival, majd a fekete hajú nő visszarántotta az illetőt. 

-Shin, ne most csajozz! Yukino miatt vagyunk itt! -a fiú bólintott, de még mindig nem vette le szemeit az Írónőről, aki megköszörülve torkát, feljebbtolta szemüvegét.

-Szóval, Dazai Osamu a párja volt? Mikor? És miért vannak rosszban?- Ritsu nevetve váltott át ördögi arckifejezésbe.

-Az az Öngyilkosságmániás férfi megpróbálta rávenni szegényt, hogy kövessen el vele kettős Öngyilkosságot! Majd folyton megkereste, hátha visszafogadja!

"Igen, ez Dazai."-nevetett magában Yumiko, majd figyelt tovább a két tanúra, ők azonban nem mondtak semmit, így feltette utolsó kérdését.-Hol voltak a gyilkosság estéjén?