Az Iroda Poirot-ja (Ranpo x OC)

34. rész: A "RAMHYSR" terv

Nem, nem vertem bele a fejem a billentyűzetbe, van jelentőssége a címnek! :D

Ranpo lassan fordította fejét a hang felé, vele szemben pedig egy maszkos, fekete hajú "férfi" állt. Illetve, a hangjából nem tudta eldönteni, csak a ruházatából. Amint tekintetük találkozott, az ismeretlen meglepett fejet vágott.

-Hisz téged ismerlek! Te vagy az, aki a konyhába szeretne randit intézni Yumiko-sannak! - mutatott a nyomozóra, Ranpo pedig kikerekedett szemekkel bámult vissza rá. 

-Ezt honnan tudod?!- kérdezte kétségbeesetten, majd kikapva szemüvegét, tette zsebre, és felállva, lépett Gin elé. -Semmi baj, úgyis nincs elég pincér-jelölt. 

-Azt hiszed, hajlandó lennék pincérkedni egy Irodásnak? Örülj, hogy nem vágom el a torkod!- csattant fel mérgesen Gin, Ranpo pedig mosolyogva csettintett egyet.

-De a másik fél a vezetőtök! Illetve, ha jól tudom, ő az.- gondolkodott el, Gin pedig megforgatta szemeit. 

-Teljesen hidegen hagy a béna próbálkozásod. Yumiko-sant nem lehet manipulálni! -fanyar tekintetet öltött arca, miután kimondta ezt a mondatot. Nem nagyon gondolta ezt végig. Sóhajtva rázta meg fejét, majd komolyan folytatta.- Ezúttal megúszod, hogy betörtél, és a tervedbe sem szólok bele. Csak annyit kérek, hagyj békén, én nem akarom, hogy engem kirúgjanak vagy megöljenek miattad. 

-Megölnek, ha meglátnak veled?- kerekedtek ki szemei Ranpo-nak. Ezek szerint Kollegina is bajba kerülhet miatta...? Gin gúnyosan felnevetett.

-Yumiko-san a ranglétra második fokán van, neki mondhatni, "elnézik". De ha tovább tétlenkedsz, már neki sem fogják.- Ranpo sietősen indult el az ajtó felé, de még egyszer értetlenül visszafordult.

-És, te mit keresel Kolleginánál? 

-Ottalvós este.- vont vállat a bérgyilkos, Ranpo pedig hitetlenül nézett rá.-Most mi van? 

-Együtt alszik egy pasival aki nem én vagyok?- mondatára egy kés suhant el feje mellett, és egy izzó szempár nézett vissza rá. Jobbnak látta, ha inkább lelép, még mielőtt megöli őt ez az ismeretlen. Gin sóhajtva ült le az ágyra, és levette maszkját, mely arcát takarta. Azért ennyire idióta nem lehet valaki! Elgondolkodva nézett a nyitott fiókra, majd az épp a szobába belépő Yumiko-nak tette fel kérdését.- Mégis mit keresett itt az a Nyomozó? 

-A frászt hozod rám, Gin!- ugrott egyet ijedtében Yumiko, de a nassolnivalókat, melyeket karjaiban tartott, szerencsére nem ejtette el. Letette azokat az asztalra, majd ő is észrevéve a kihúzott fiókot, sóhajtva csukta be, és fordította el a kulcsot a zárjában.- Magammal hoztam véletlen a szemüvegét, ezért bejött azért a vacakért. 

Gin hallgatva a történetet, kuncogni kezdett.

-Szerintem ez csak ürügy volt neki, hogy téged láthasson!- mosolygott, majd eldőlt az ágyon ismételten. Yumiko mosolyogva forgatta meg szemeit, majd összeráncolva szemöldökét, nézett körbe.

-Hol van Sherlock?- kérdezte, Gin pedig legyintett kezével. 

-Chuuya elrabolta, nem kell aggódnod. - Yumiko bólintott, majd a sajtos chipset kibontva, kivéve egy szemet, gondolkodott el. Remélte, hogy minden rendben van velük...

Eközben egy tucat ember gyűlt össze a Lupin bárban. Illetve, nem igazán hasonlított jelenleg egy bárhoz, inkább egy "céges megbeszélés bárpulttal és piával"-ra. Atsushi idegesen malmozva ujjaival nézett a vele szemben ülő Akutagawa felé, ki tekintetével különféle módon gyilkolta le a Tigrisembert. Tanizaki, ki a szürke hajú mellett foglalt helyet, idegesen tekintgetett a falon függő órára, és elmélkedett, hogyan tudna innen megszökni.