Az Iroda Poirot-ja (Ranpo x OC)

3. rész: az első, tébolyult munka

Talán fél órát tölthetett el újdonsült munkatársaival az Írónő, mikor Tanizaki- kiről kiderült, hogy nem is olyan depressziós, mint amilyennek játszotta magát terroristaként- egy papírt lebegtetve sétált oda társaihoz.

-Yumiko-san, az első munkád rendelkezésedre is áll!- mosolygott rá az újoncra, aki kezébe vette a papírokat, majd Atsushira nézett.

-Gyere, Jinko. Megyünk helyszínelni.-intett neki, és elindult a lift felé.

-H-hé! Te miért hívsz "Tigrisnek"?- éri utol a szürke hajú, és beszáll mellé a liftbe.

-Hozzászoktam, bocsi.-mosolyog rá, Atsushi pedig felvonta szemöldökét.

-Hol szokhattál hozzá? Hisz csak most ismersz! -lepődött meg, Yumiko pedig legyintett.

-Mindegy az. Inkább kövess.- lépett ki a liftből, s nyomában a tigrisemberrel, elindultak a tett színhelyére.

Amint odaértek a kikötőhöz, Atsushi felmutatta az irodában kapott igazolványát, így bejuthattak a tetthelyre. Körülöttük mindent vér borított, középpontban pedig egy fehér lepellel letakart test volt, melynek vére átáztatta a tiszta lepelt. Atsushi elborzadva nézett körbe, s még egy lépésnyire sem akart lemaradni újdonsült tagjától, azzal az indokkal, hogy "Nehogy elhagyjam, hisz még tapasztalatlan", de az igazság az volt, hogy igenis félt. A gyilkos minden bizonnyal valaki olyan volt, kinek elméje eléggé elborult ahhoz, hogy ilyen mocskosan gyilkoljon.

-Ki az áldozat? -lépett oda az Írónő a nyomozóhoz, ki felnézve kék szemeivel jegyzetéből eléggé meglepődött.

-Ranpo-kun hol van? -érdeklődött, Yumiko pedig megrázta a fejét.

-Most mi vagyunk itt. Érje be velünk, kérem, mi is ugyanolyan hasznosak vagyunk, akár Ranpo-san.-Nem értette. "Mégis miért hiányolták ennyire a fiút? Mégiscsak híres lenne? Pedig ő mindenről hallott, kivéve róla. Talán csak nyomozásokban segédkezik. "-gondolta, majd figyelt a fiatal rendőrre, kit az imént megszólított.

-Férfi, ötvenes év körüli, és nagy valószínűséggel a kivégzéséből tudjuk, ki a gyilkos.- magyarázta, Yumiko pedig felkapta fejét a "kivégzés" szóra.

-Kivégzés? Hogy érti?- A férfi nem szólt semmit, csupán odalépett a test mellé, és leguggolva, a leplet lerántotta róla. Az Írónőnek kikerekedtek szemei. Sokkoltan nézte a holttestet, és belül próbálta nyugtatgatni magát.

-Három lövést kapott, és az állkapcsát kitörték. Minden bizonnyal, a Port Maffia műve.- magyarázta a férfi, Yumiko pedig hitetlenül kezdte rázni fejét, és lassan hátrálni kezdett.

-I-Ivan...Dazai..Megvan....fel kell hívnom...Dazait...-kapta elő remegő kezekkel telefonját, és tárcsázni kezdte az említettet, majd az eszközt füléhez emelte. Kisebb csöngetés után egy vidám hang szólt bele a telefonba.

-Moshi-Moshi~? Yumiko-chan, csak nem elakadtál?

-D-dazai....Ivan...Ivan meghalt...-mondta Yumiko rémülten a telefonba, a vonal túlsó végén pedig hosszas csend állt be. Végül Dazai csupán ennyit mondott, de már nem azon a vidám hangon.

-Pár perc és ott vagyok.- majd kinyomta a hívást. A lány kifejezéstelenül nézett maga elé, Atsushi pedig aggódó arccal lépet mellé, és vállára tette kezét.

-Ismerted?-kérdezte együttérzően a tigrisember, és megpróbálta felvenni a szemkontaktust a lánnyal, azonban az csak egy pontot nézett végig.

-Félig-meddig...-motyogta, majd felnézett az égre- Ivan Krodowszky... Az orosz maffia végrehajtója....

Dazai-nak igaza volt: pár perc múlva már lehetett látni alakját, ahogy átlépi a kordonokat, és szélsebesen lépked az irányukba. Arca ezúttal komoly volt, és amint megpillantotta a végrehajtó halott testét, odalépett Yumiko-hoz.