Az Iroda Poirot-ja (Ranpo x OC)

12. rész: ,,Viszlát,..."

Ennek a fejezetnek egyik főbb szereplője dühömnek áldozata lett! Nézzétek el nekem kérlek <3 !

Már egy hete, hogy Yumiko újonnan kiderült képességével élt. Mondhatni, gyorsan hozzászokott, hisz egyedül él, és nem kell senkinek sem felolvasnia könyveit. Igaz, párszor Ranpo elfelejtvén a tiltott képességet, megkérte, olvassa fel a könyvének egy-egy részét, azonban nemet mondott szinte mindig. Jelenleg a jól ismert irodában foglaltak helyet az említettek, és dolgoztak, mint minden felnőtt.

Már ha a kártyázás annak számít.

-Nem hiszem el, hogy mindig te nyersz!- fújta fel az Írónő duzzogva arcát, és karbatéve kezeit, a fiúnak háttal fordult.

-Pedig, Kollegina, én mindig nyerek!-húzta ki magát büszkén, majd elkezdett az"érett 26 éves férfihoz méltóan"nyafogni.- Naaaaa Kollegina fordulj vissza!

-Tuti, hogy csalsz! -fordította fejét a fekete hajú felé, és szemeivel végigszkennelte egész testét, hátha megtalálja a csalás jelét, azonban csalódnia kellett. Ranpo nem csalt. 

-Úgy nézek én ki, mint aki csal? -kapott drámaian szívéhez a nyomozófiú, és -mint akit meglőttek- székére borult.- Szavaid késként hatoltak szomorú magenta szívembe....

-A szív nem magenta színű....

-Sssh Olyan jól hangzott mondatom!-tette mutatóujját Yumiko ajkaira, és élvezte még pár percig költői mondatának hangzatosságát, majd megunva kibontott egy tábla csokoládét.

-Ranpo, mit mondtam múltkor?-sóhajtott az Írónő, a majszoló fiú pedig orra elé dugta a csomagolást.

-Ez étcsokoládé! Ez egészséges! Látod, figyelek!-kocogtatta meg halántékát a fiú, és beleharapott volna szent édességébe, mikor az ajtón berontott szemüveges kollégájuk, Kunikida, minden információ hozója.

-Bonjour, Kedvenc informátorom, Kunikida!-kezdett hízelegni neki mosolyogva Yumiko.-Annyira imádom a szemüveged, úgy keretezi az arco-

-Mentek a Maffia után kutatni.-jelentette ki az informátor mindenféle köntörfalazás nélkül, Ranpo pedig félrenyelte csokoládéját.

-... Essen csak le a kis nyomi szemüveged a földre...-változtatta meg véleményét az Írónő, és megveregette társa hátát, nehogy ott fulladjon meg.

-A maffia mostanában semmi rosszat nem követett el, és a főnök szerint terveznek valamit. A ti feladatotok az, hogy kiderítsétek, mik a szándékaik.-avatta be őket a tervbe Kunikida, Ranpo pedig amint levegőhöz jutott, első dolga volt, hogy ellenkezzen.

-Kolleginával a képességünk nem erre van kiképezve! Mi ügyeket oldunk meg, nem kémkedünk!-Yumiko fejét csóválva sóhajtott, és felnézve szőke hajú informátorukra, bólintott egyet.

-Benne vagyunk.- jelentette ki, zöld szemű kollégája pedig hitetlenkedve kapta felé fejét.

-Megőrültél? Mind meghalunk, ha odamegyünk fegyver nélkül! Emellett te nő vagy!-az utolsó mondatánál kapott egy hatalmas pofont Ranpo, melynek csattanásába még maga Yumiko is belerezzent. 

-Felejtsd már el az ellenkező nem elítélését és lenézését! Képzeld el, a nők csinálnak mindent! Emellett ki mondta, hogy fegyver nélkül megyünk?-Ranpo nem hitt füleinek. Számított rá, hogy fellázad tüzes társa, azonban ilyen érvekre nem. Mindenesetre, ha ennyi eltökéltség van ebben a nőszemélyben, talán kisülhet valami jó is az ügyből. Elszámolt magában lassan háromig, majd jómaga is rábólintott az ügyre.