intoxicating ~ noren

4.

-Nem tudnád abbahagyni?! - morogta halkan Renjun, hisz érezte hogy az alfa követi őt hazafele is
-Csak nem akarom hogy bajod legyen! Hyuck rám bízott-motyogta halkan Jeno, és a kínai mellé lépkedett, hogy egy tempóban tudjanak sétálni.
-Nem. Hyuck azt kérte, hogy maradj velem ott, amíg be nem zárok! Azt nem mondta hogy kövess hazáig mint valami kibaszott fejvadász! - sziszegte Renjun idegesen.

A szülei találkozni akartak vele sürgősen így most sietnie kellett haza, de ez a nagy alfa nem hagyta őt békén. Egy ideig még tűrte hogy sétál vele, de kezdett nagyon az agyára menni a dolog.
-Mifaszom- morogta Renjun, és befutott egy sikátorba. Jeno persze oda is követte, bár kissé értetlenül.

Ott Renjun a falnak dőlt, és megvárta míg az alfa odaér hozzá.
-Mit keresünk itt? - motyogta Jeno halkan.
-Ha hagyom hogy kielégítsd magad velem, akkor lekopsz végre? - sziszegte Renjun.

Hogy honnan vette, azt ne kérdezzétek. Talán pár rossz emlékből egy bizonyos alfával kapcsolatban..

Kettő...

Három..

Négy...

Renjun már nem is számolta hány olyan alfával találkozott, aki egész addig édes volt vele, míg meg nem engedte hogy megfektessék. Az aktusok többé kevésbé kellemesek voltak, egészen a legutóbbiig- ezért Renjun megigérte magának hogy befejezi ezt. Nem kutat alfa után többé.

Nem akart közel kerülni Jeno-hoz. Ő is egy alfa, és honnan tudhatná hogy melyik fajta alfa?

Az amelyik otthagyja.

Vagy az amelyik marad vele.

Jeno a másik oldalon értetlenül nézett az omegára, akinek láthatóan semmi kedve nem volt a dologhoz.
-Hogy érted ezt, kicsi omega? - motyogta Jeno halkan, egy aggódóbb hangszínnel, amitől a kínai nyelt egyet.
-N-ne próbálj édeskedni, mindenki ezt akarja... - motyogta Renjun.

Jeno érezte hogy az előtte álló omega nem feltétlenül érezte jól magát. Így mikor közelebb lépett, először hagyta hogy az omega megszokja a közelségét.

Eszében sem volt azt tenni vele. Ő nem akarta megfektetni, ő megismerni akarta. De a benne levő alfa úgy reagált mint mindenki másé.

"Ha nem lehet az enyém, én meg fogok őrülni"

Jeno közel hajolt az omega füleihez, és halkan elsuttogta magát
-Még ha akarnád se- ezen szavakra Renjun szemei kipattantak, pedig észre se vette hogy eddig összeszorította őket.

Az alfa minden helyett megölelte. Akármit tehetett volna vele, a választási lehetőségek száma hosszú volt, de ő inkább megölelte az omegát.
-Szégyen, hogy alfaként valakinek nincsen annyi önuralma, hogy ne használjon ki egy olyan gyémántot mint te- susogta Jeno halkan, majd elengedte Renjun-t, és egy apró mosolyt küldött felé.

Renjun megremegett, így a falnak döntötte a hátát, hogy állva maradhasson.
-Úgy érted nem arra kellenék neked hogy....? - motyogta idegesen a kínai- Annyira se lennék már jó? - suttogta magának, ám Jeno meghallotta
-Én nem ezt mo-

Renjun viszont még végig se hallgatta a neki szánt magyarázatot, és elfutott. Az alfa nem akart utána futni, hisz félt, hogy csak jobban elijesztené a fiút.

Ám ezen nem is tudott sokáig gondolkodni, ugyanis elkezdett csörögni a telefonja.
-Igen?
-"Megbeszéltünk egy időpontot mára az omegáddal, most azonnal gyere vissza!?!"

Jeno sóhajtva bontotta a vonalat válaszolás nélkül, és megindult haza, azzal a gondolattal, hogy lehet hogy soha többet nem láthatja többé Renjun-t.

...
...

-Rendben- sóhajtott egyet Renjun halkan, amivel láthatóan eléggé meglepte a szüleit.
-Biztosan beleegyezel a kényszerházasságba? - kérdezte az anyukája halkan, kissé aggódóan is, ám az omega csak egy aprót mosolygott.
-Láthatóan nem tudok rendes alfát választani magamnak- vonta meg a vállait. - Meglátjuk hogy ti kit szántatok nekem... Ha mások nem, barátok lehetünk vele, és... Azon kívül még a munkátokban is tudok segíteni. Jó ez így anya.. Minden rendben lesz- mondta halkan Renjun
-De akkor mért érzem úgy, hogy nem akarod...
-Rosszul érzed - rázta meg a fejét Renjun- Csak nem vagyok jó hangulatomban anya, minden rendben lesz- mosolyogta

...
...

Egy újabb csattanás.
-Hogy mersz így elrohanni hah?! - ordította a férfi, és a nő hiába könyörgött neki, hogy hagyja abba, az előbbi nem hallgatott rá.
-Én csak kint voltam egy kávéért.. - suttogta el Jeno, és válaszul csak egy újabb pofont kapott.
-Alfa kérlek ne bántsd Jeno-t! - sírta a nő, bevetve az omega hangját, és egy ijedt illatot árasztott magából, amitől a férfi abbahagyta a verést.
-Amúgy se kéne jobban szétszedni az arcod ha már a vőlegényedet fogod meglátogatni- sziszegte a férfi, és elvéve egy smokingot az egyik szolgálótól, a fiának dobta a ruhát. - Öltözz. Légy lent fél óra múlva.

Ezzel mindenki egyedül hagyta az alfát a szobájában. Felállt remegő lábakkal, és a tükréhez lépett.

"Basszus"

Jeno arcán egyértelműen látszódott hol csapták meg. A pofonok még istenesen néztek ki, de a szemöldöke és a szája felrepedt.

Egy kisebbet sóhajtott, felkapva a ruhákat amiket az apja neki vágott, és átöltözött.

...
...

Renjun megigazította a nyakkendőjét, és igyekezett elmosolyodni. De a tükörképét látva nem tudott nem visszaemlékezni Jeno szavaira, és tekintetére, mikor elfutott előle.

Renjun tudta hogy Jeno nem úgy értette a szavait, de az omegájának lekellett nyugodnia. Abban a pillanatban a benne levő omega menekült, nem ő. Sebezhető volt, ennyi.

Gondolataiból egy halk kopogás ébresztette fel.
-Huang úrfi, itt van az alfa fiatalember- szólt be az egyik szolgáló, Renjun pedig az ajtóhoz sétált, felvéve egy kisebb mosolyt, és kilépett rajta.
-Jövök- mondta halkan, és követte a szolgálót egészen a nappalijukig.

Ott már ott voltak a felnőttek; az ő és a jövendőbelije szülei.
-Ő lenne az omega? - kérdezte az ismeretlen férfi, Renjun pedig meghajolt, és bemutatlozott a két felnőttnek.
-Igen, ő a mi egyetlen fiúnk. Rendkívül engedelmes, szóval szerintem tökéletes lesz a fiuk számára. - magyarázta Mr. Huang
-Kapcsolata volt már más alfákkal? - kérdezte Mr. Lee az omegára vezetve a tekintetét
-Nem. Egy sem. - válaszolt a férfi ismét, mire Renjun szemei elkerekedtek, és közbeszólt
-De Xu-
-Renjun szivem- lépett az ideges omegához Mrs. Huang- Tudnak Xuxi-ról- ezt a mondatot direkt kínaiul ejtette meg, halkabban is, míg a férje beszélt a másik két felnőttel- Ne aggódj, tudják, és nem fognak megvetni érte.

Renjun lehajtotta a fejét.
-A vőlegényem is tudja? - suttogta kínaiul. Mrs. Huang látván hogy a fia mennyire ideges, megsimította a hátát, és nyomott egy puszit a hajába
-Tudja. De mint mondtam, teljesen megérti a helyzetet, és meg fog védeni, bármikor hasonló helyzetbe keveredsz.

Renjun egy kicsit nyugodtabban szuszogva pillantott fel az anyjára, aki egy bíztató mosollyal nézett rá.
-Nos akkor.. Behívhatjuk őt? - kérdezte Mrs. Lee, a felnőttek pedig bólintottak.

Az ajtók nyílásával Renjun végre megláthatta azt, akit a szülei neki szántak. Először nem mert ránézni, így meghajolva bemutatkozott neki is.
-Huang Renjun, és te lennél- pillantott fel a magas alfára, akinek szemei kerekebbek voltak mint addig bármikor.

- Jeno?

-Renjun?!?!