intoxicating ~ noren

1.

Csend volt a kávézóban.

Renjun csendesen elüldögélt a pult mögötti széken, élvezve hogy kiszolgálta az összes vendéget, és most szabad éppen. Bár szombat délután ellenére elég kevesen voltak.

Kicsit sem szerette a hangzavart és a nyüzsgést, hiába tudta hogy a kávézó akkor teljesít jobban ha nagyobb a forgalom. Szerencséjére, ő csak a nap azon pillanatában dolgozott, mikor nem voltak annyian. Reggel 6 órától délig egy nap kivételével.

Így utólag rendkívül örült, hogy letudta beszélni a főnökével, hogy reggel dolgozhasson a délután helyett, még akkoris, ha szombatonként- a legmozgalmasabb napon- délután kellett bemennie.

Ugyan nem örült neki hogy pont a legőrültebb napot fogta ki, de teljesen megérte beáldozni a szombat délutánját, hisz így hétfőtől péntekig mindig reggel mehetett be. Vasárnap pedig kipihenhette az előző napi fáradtságokat, hisz azon a napon zárva voltak.

Gondolataiból azonban felrázta egy felettébb ismerős, Renjun számára már-már idegesítő hang.
-Két americanot kérek! - kuncogta a fiú, leülve az idősebbel szemben, a pultnál levő székek egyikéhez.
-Máris Jaemin- forgatta meg a szemeit a kínai, majd feltornázta magát a székéből, és nekiállt elkészíteni a megrendelt kávékat.
-Hogy vagyol ma délután hyungie? - szólalt meg ismét a fiatalabb, egy hatalmas vigyorral az arcán, ahogy a pultra könyökölt két kézzel, és megtámasztotta a fejét a kezeivel.

Renjun nem válaszolt, csak miután elkészítette a kávékat. Legjobb barátjára pillantva egy fáradt mosolyt villantott meg először, amin Jaemin is elvigyorodott.
-Jobban lennék ha nem látnám a ronda képedet- fintorodott el az idősebb, látva ahogy Jaemin eljátsza hogy az előbbi beszólás fájt neki.
-Hogy beszélhetsz így velem?! - kérdezte dramatikusan, elérve hogy az idősebb megforgassa a szemit rajta- Ha nem lennél a legjobb barátom, most nagyon mérges lennék rád!
-Aha, persze- kuncogott Renjun a fejét rázva- Gyerünk dráma királynő, kérsz még valamit? Ha nem, kérlek fogd csak be, egész addig csend volt míg fel nem bukkantál! - morogta az idősebb, majd már majdnem visszahuppant a székére, de a bejárati ajtó csengője megszólalt, jelezve hogy új vendég érkezett.
-Úgy látszik nem hagynak ma békén! - nevetett fel Jaemin, amin a kínai csak gondterhelten felsóhajtott.

Renjun szemei ekkor a betévedt ismeretlen férfi fele pillantott. Öltönyt viselt, és rendkívül gazdagnak nézett ki, ám ránézésre fiatal volt, körülbelül egy korú lehetett Renjun-nal.
-Áh, hol van ilyenkor Donghyuck?! - duzzogta magában Renjun. Ma ő van a pultnál, és Hyuck mászkál, viszont az említett egy jó tíz perce nem mutatott életjelet magáról.
-Biztos nagy dolga van a wcn.... Nyugodj meg, majd én vigyázok a pultodra, míg nem jön vissza! Menj, vedd fel a rendelését- mondta Jaemin, Renjun pedig biccentett egyet
-Kösz Jaems- vette fel a kis papírját és tollát a kínai, majd kiment a pult mögül, és az ismeretlen elé sietett.- Jónapot, mit adhatok? - kérdezte egy kedves mosolyt varázsolva az arcára, amitől még a legkeményebb jégtakarók is elolvadtak volna.

A betévedt idegen is elmosolyodott, megmutatva gyönyörű mosolyát. Renjun szája majdnem távta maradt, ugyanis a vendég szemei is űgy látszottak mintha mosolyogtak volna. Renjun érezte az említett illatát, egyértelműen alfa volt, de a megjelenéséből ítélve semmi hátsószándéka nem lehetett, csak tényleg egy kávéért jött be.

Ugyanis Renjun munkahelye arról volt híres, hogy többnyire maximum omegák és béták fordultak meg benne. A zöld kávézóban ugyanis ritka volt alfát látni, de szerencsére eddig minden alfa aki betévedt normális volt, és nem akart semmi rosszat, csak egy kávét, vagy éppen egy sütit.
-Espresszót kérek - szólalt meg gyengéd hangján tehát az ismeretlen alfa, Renjun pedig felírta az említett kávét.

"Holy moly, beszéltetnem kell még! Hallani akarom a hangját" ~ gondolta az omega

-Mást esetleg?- kérdezte a kínai, de rögtön zavartan elpillantott a másikról, ahogy az rávezette a tekintetét. - Valami sütit?
-Ajánlj nekem valamit. - dőlt hátra a széken az öltönyös, keresztbefonva a karjait a széles mellkasa előtt. Renjun nyelt egyet

"Biztos rendkívül erős...nagynak látszik még így ruhán keresztül is."

-Hát öhm... Mindegyik sütink finom, de én személyesen a 12-est szeretem a legjobban.- rázta meg a fejét, még mielőtt elkalandozik, és gyorsan válaszolt.
-Áfonyás kosár? - hümmögött az idegen, majd felpillantott a kínaira aki biccentett egyet.
-Igen, de ez a desszert kissé édes, szóval nem ajánlom ha nem valami édes szájú.- az alfa felkuncogott a magázódáson, és megrázta halványan a fejét, gondolva "az öltöny teszi, mi?"
-Rendben, akkor kérek egy olyat. - Renjun mosolya szélesedett, és felírta az említett süteményt is, és meghajolva sietett vissza a pult mögé.

...

-Uh hál istennek, még élsz! - forgatta meg a szemeit a kínai, majd a fiatalabb fele fordult- Donghyuck, vidd ki ezt a sütit és espresszót a hatos asztalhoz- szólalt meg Renjun, és az épp visszaérő munkatársa kezébe nyomta a rendelést.
-Oh? - pislogott az alfa egy gürbületet varázsolva az arcára
-Helyes férfi, csekkold le magadnak- vigyorgott Renjun- Én túl félős vagyok kimenni... mégis egy alfa..
-Ahw Injunnie zavarban van! - kuncogott Donghyuck- Hát jó, de ne csodálkozz ha ellopom előled! - kacsintott egyet, majd már el is tűnt.

Renjun csak megrázta a fejét, és mosolyogva ült vissza Jaemin-hez, aki közben befejezte a második kávéját is, de még maradt beszélgetni.

Donghyuck nem sokkal később jött vissza, egy széles mosollyal az arcán, és a kínai kezébe nyomott egy szalvétát.
-Mi ez? - kérdezte az omega egy kiváncsi arckifejezéssel
-A hatos asztalnál ülő férfi küldi neked! Ejnye Injunnie, kifogtál egy udvarlót! - ezt hallva a béta is kiváncsian közelebb hajolt, majd hatalmas vigyorra húzódtak az ajkai, és magába fojtotta a nevetését, meglátva a világ legrosszabb felszedős szövegét.

"Az áfonyás kosár valóban rendkívül édes volt, de nem édesebb nálad!
-Jeno"

-Ennél még az én szövegeim is elfogadhatóbbak! - tört ki a nevetés Jaemin-ből, Donghyuck pedig hevesen együtt értetve rázta a fejét. S míg a két másik ilyen jól szórakozott, Renjun felmordult, és igyekezve elfedni piros arcát, kezdett duzzogni.
-Az idióta annyira a felszedős szövegére koncentrált, hogy még telefonszámot se írt fel rá. - forgatta meg a szemeit, majd begyűrte a szalvéta darabot a zsebébe, hogy majd később kidobja.

...

Renjun tudta hogy gyorsan be kell zárnia a zöld kávézót. Nem is gondolta át rendesen, hogy ő a nagy omega, estefele, ráadásul egyedül, konkrétan kiszolgáltatottan pár részeg alfának, fogja bezárni az említett munkahelyét.

De nem volt mit tennie, ha már így döntött, be is kell fejeznie, nem igaz?

Egy hosszú, és mély sóhajt megejtve lépett el a kulcsrazárt bejárati ajtótól, és kezdett el sétálni a kocsijáig. Nem követte senki, hisz késő volt már, majdnem mindenki hazament lefeküdni, vagy ha nem is aludtak, legalább otthon maradtak.

És megint csend volt a kávézóban.

Túl nagy csend.

..............................
AY AY AY AY AY AY ÚJ KÖNY SAMA MEGÉRKEZETT TT

Mert mért ne? Remélem ezt is tudom folytatni uwu

Update: hétfőnként