intoxicating ~ noren

25.

URAMISTEN URAMISTEN URAMISTEN!!MINDIG ELFELEJTEK UPDATELNI ISTG--

Komolyan időzítőt állítok vasárnapra TT

...

-Megjöttem! - engedett el egy fáradt sóhajt Renjun, ahogy belépett az alfa szobájának ajtaján.

Az említett fiatalabb az ágyán feküdt, szemei be voltak hunyva, de nem aludt, csak pihent, és az omega érkezésére amúgy is ülésbe tornázta magát.
-Hol jártál ilyen sokáig? - kérdezte Jeno az ágy szélére kúszva, hogy az ölelésébe vonja Renjun-t, aki épp leült oda. Ez mosolygásra késztette az idősebbet, ahogy halkan válaszolt.
-Hazaugrottam, meglátogatni Sicheng gege-t. Rég nem voltam otthon így gondoltam beszélgetek egy kicsit az ottlevő személyzettel, ha már anyuék sokáig dolgoznak. De ők is kivételesen otthon voltak szóval elhúzódott az idő, és ezért értem ide ilyen későn- magyarázta meg a kínai, ám nem mintha a másik nagyon figyelt volna rá.

Az alfát őszintén csak annyira érdekelte a dolog, hogy Renjun nem sérült-e meg, vagy került-e bajba. De mivel nem ez történt, így megnyugodott.
-Te hogy bírod?- kérdezte az idősebb, érezve ahogy Jeno válasz helyett a nyakához hajolva a bőrébe temeti az arcát.- Nagyon fárasztó? - szólalt meg ezúttal halkabban
-....Lehetne rosszabb is- mormogta Jeno egy idő után
-Sajnálom- motyogta az omega. Rosszul érezte magát amiért mindent a jegyesére hagyott. És bár alapból az alfa ötlete volt, hogy a kínai visszamenjen dolgozni, az utóbbi mégsem tudott nem elszomorodni a dolgon.
-Ne sajnálj, hisz csak elfáradtam. - mosolyodott el halványan a fiatalabb, megfordítva a másikat az ölében, hogy így a szemeibe tudjon nézni- Mellesleg azért csinálom egyedül, hogy neked ne kelljen stresszelned. Sokkal rosszabban bírod a nyomást, pláne az utóbbi időben, én pedig már hozzászoktam. - vette kezeibe az omega arcát, és közelebb hajolt hozzá- Szóval kérlek ne aggódj annyira értem! - Renjun aprót biccentett, és összedöntötte a homlokaikat.- Viszont egy dolgot szeretnék kérni tőled, ami jól esne..
-Természetesen! Ha bármiben tudok segíteni, nyugodtan mondjad- suttogta a kínai, komoly hanglejtésével megmosolyogtatva az alfáját.
-Ne kelljen miattad aggódnom, mint például ma, rendben? Ha van valami, írj rám, vagy hívj fel. Nem akarom hogy bármi baj történjen, de annyira sok a dolgom hogy nemtudok melletted lenni, és már ez is épp eléggé kifáraszt. - sóhajtott egy kisebbet Jeno, az omega pedig ismét bólintott.
-Kisujjeskü! - mutatta a kisujját az idősebb, ezzel kissé meglepve a másikat, ám látva hogy Renjun komolyan gondolta a dolgot, csak beadta neki a derekát, és "kisujjat ráztak". - Egyébként... Apád még mindig nem szállt be a dologba? - kérdezte Renjun
-De, hálistennek... Bár szerintem csak azért tette, mert megijesztettem- kuncogta fáradtan az alfa.
-Mi történt?
-Áh semmi különös, csak mikor meglátott halál fáradtan, elkezdte a tipikus szövegét, és annyira elegem lett, hogy rámordultam az alfa hangommal...-motyogta Jeno.
-Nono! - csapta meg a kisebb a szerelmét, ott ahol a legközelebb érte.
-Sajnálom, de nem gondolkodtam. Sose használtam rajtuk a hangomat, mert amúgy se használt volna, de szerintem apám rájött hogy igazam van, vagy valami. Mármint kurva egyedül dolgozni, és még azt is megkapni az apádtól hogy egy semmirekellő vagy mert a húsz feladatból egyet nem csináltál meg.. Mindenesetre beszerveztem őt is. És anyum is besegít, de ő majd veled megy ruhát nézni.. Tudod hogy én nem láthatlak abban a ruhában addig a napig- mosolygott egy hosszú cuppanós puszit nyomva a kínai arcára.
-Ah, most hogy mondod, teljesen izgatott lettem- mormogta Renjun
-Mhm, kéne is hogy az légy. Én is az lennék ha nem lennék ennyire fáradt... De komolyan, nem tudnánk nézni valami filmet, hogy közben bealudhassak a mellkasadon? - mormogta a fiatalabb, ezzel megnevettetve Renjun-t.
-Oh? Jobb ötletem van. Maradj itt, és várj míg átöltözök és fogat mosok. Aztán összebújunk, és mesélek neked, mitszólsz? - mosolyogta az omega
-Te tényleg a legaranyosabb vagy, tudod? Nah akkor menj, és kérlek siess vissza! Fürdeni majd elmegyünk holnap reggel közösen.
-Mhm. Be ne aludj míg vissza nem jövök! - kuncogott Renjun, kimászva a fiatalabb öleléséből, és amennyire csak tudott, sietve elkészült az esti dolgaival.

...

"december 30"

Yukhei pedig még mindig nem tudja, hogyan vagy kivel töltse a szilveszterét.

A barátai Kínában vannak, az exének van jobb dolga, Chenle-t pedig nem akarja zaklatni. Az utóbbi időkben így is nagyon sokat volt a közelében, és bár jelenleg is rendkívül benne van a lábában a bugi hogy csak felpattanjon és megkeresse a fiatalabb omegát, inkább nem tenné.

Viszont valamivel el kell foglalnia magát már ha kiadták szabadnapnak a 30-át is. Így még egy nappal szilveszter előtt bizonyos boltok még nyitva vannak, csak kevesebb ideig. Ha most elindul, betud nézni a városközpontba esetleg.

Ezzel a fejében vette rá magát hogy elmenjen átöltözni, és valami kicsit melegebbet magára kapva el is indult.

...

Alig hogy odaért, már elkezdett szürkülni az ég, ami kissé sötétebbé tette a a hangulatot, de ez őt, egy magas és erős alfát nem nagyon zavart.

Körbenézve, csak pár ember volt egyedül az utcán, abból is az omegáknak ott voltak az alfáik. Ez gondolatait a kis omegára terelte, aki neki annyira hiányzott.
-Remélem nincs idekint egyedül- motyogta halkan Yukhei, ahogy elsétált egy sikátor előtt.

Ám a sikátorból rémes hangokat hallott, és a legijesztőbb a helyzetben az volt, hogy a rémült hangok Chenle-hez tartoztak.

Nem is habozva besietett a sikátorba, és meglátta mi is történt. Chenle egyedül, kis omegaként egy Yukhei számára ismeretlen alfa karjaiban, és nagyon nem tetszett a dolog a kínainak.
-Hey!? - kiabált rá az alfára Yukhei, amire a másik kettő felkapta a fejét, Chenle pedigmajdnem hogy felsírt örömében, látva az alfáját.

Abban az állapotban még az sem érdekelte, hogy ő elvileg nem kéne hogy így viselkedjen, hisz kicsit sincs jóban az alfával, de nem is ő uralkodott a testén, hanem az omegája.
-Nyugi ember, te is kapsz belőle! - vigyorgott az alfa kissé idegesen, látva Yukhei kemény, erős vörös szemeit. Nem akart harcolni vele, hisz jóval erősebbnek tűnt, de Yukhei ezt nem így gondolta.

Odalépve az alfához, erősen ráfogott annak egyik karjára, és az alfa hangján sziszegni kezdett.
-Addig engedd el míg szépen mondom! - hangja mélyebb volt az eredeti mély hangjánál, ez pedig még Chenle-t is megijesztette, nem hogy az ismeretlen alfát, így Yukhei hamar kiszabadította az omegát.

Mikor az alfa elrohant, Yukhei visszavezette a tekintetét a karjaiban levő kisebbre, és aggódóan a kezeibe vette Chenle arcát, hogy megnézze nem esett-e akkora baja. Szerencsére nem érezte nagyon a másik alfa szagát rajta, így valószínüleg nem volt elég ideje annak, hogy bemocskolja Chenle-t. Ettől a magasabb elengedett egy szusszantást, és nyugodtabban szólalt meg.
-Rendben vagy? Sajnálom hogy nem voltam itt időben, sose gondoltam volna hogy itt talállak... - mondta halkan Yukhei, Chenle kerek szemeibe bámulva, ám a fiatalabbat nem érdekelte a dolog. Számára csak az számított hogy az alfája megmentette őt, és ezért nagyon boldog volt.

Válaszul szimplán Yukhei karjaiba vetette magát, halkan szipogva a megkönnyebbüléstől.