intoxicating ~ noren

45. *extra*

-Jaejae, készen vagy? Megyünk a mamáékhoz!
-Igen apu! -hallotta meg Renjun a kisfia hangját egy kicsivel később az emeletről, és percekkel később valaki lerobogott az emeletről. A fiú majdnem elbotlott a saját lábában, amit sikeresen elkerült, és bár egy pillanatra lefagyott, a szíve hevesen verdesett, de gyorsan túltette magát az előbbi halál-félelmén.

Végignézve a jelenetet Jeno csak kuncogva lépett a férje mellé, egyik karját annak hátára vezetve. A kínai hitetlenül csóválta a fejét, míg Jaemin eléjük nem lépett egy hatalmas vigyorral az arcán.
-Apa, apu, Haejin is ott lesz? - kérdezte nagy kerek szemekkel a hétéves kölyök, felnézve a szüleire.
-Haejin? Természetesen! Hisz a te szülinapod, biztosan szívesen eljön. - mosolygott Renjun, megsimogatva a fiú fejét.
-De a múltkor összevesztünk... - biggyesztette le a száját. Renjun összemosolygott a párjával, és elment a kulcsokért és hasonlókért, hogy elindulhassanak.
-Igen? És mi történt?- kérdezte Jeno, letérdelve, hogy egy szintben lehessen a gyerekkel.
-Apunak már mondtam- motyogta a fiú- Társasoztunk, és láttam hogy csalt, szóval rászóltam hogy ne csaljon, de ő mérges lett, és nem szólt hozzám utána..
-Oh Jaejae, nem tettél semmi rosszat, akkor miért vagy szomorú?
-Mert nem akarok rosszban lenni Haejin-nel- hajtotta le a fejét a kisfiú, és kicsit el is fordult. Jeno látta, hogy a fiát tényleg nagyon bántja a dolog, így magához húzta őt, és megölelte.
-Semmi baj, biztos kibékülsz majd vele! Ha egyedül nem megy, majd én segítek, jó? - simított a kisfiú hátára Jeno.
-Mhnm!
-Jólvan fiúk, mehetünk? Én vezetek! - jelent meg mellettük Renjun, egy széles mosollyal az arcán, tudva hogy Jeno ellenezni fogja a dolgot. Hát így is lett. Mikor elengedte Jaemin-t, kilopta a kocsikulcsot az omega kezéből és nyomott egy puszit Renjun szájára.
-Nyem!
-Oww pedig egyszer igazán hagyhatnád nekem! Amúgyis én viszem Jaejae-t minden reggel iskolába, akkor is én vezetek! - duzzogta a kínai, de válaszul csak egy újabb puszit kapott a szájára.
-Én vezetek! Na nyomás, vagy mindenki megérkezik előttünk!

...

-Mama!!! Papaaa!! - nevetett fel Jaemin, odafutva Renjun és Jeno szüleihez, hogy egyesével megölelje mind a négyüket. Eközben a szülei mosolyogva nézték őt. Furcsa jó kapcsolata volt a kölyöknek a nagyszüleivel, de valahol nagyon édesnek találták mindketten.
-Renjun ge- lépett az említett mellé egy mosolygós Chenle, nyomában a párjával, és egy felettébb csimpaszkodó kisfiúval. - YanYan ne bújj ennyire, lépni se tudok!-sziszegett az omega, Lucas pedig szó nélkül leakasztotta a kisfiukat a párjáról, és a nyakába rakta. - Köszönöm alfa~
-Chenle. - morogta halkan Lucas, a tekintete egy pillanatra elkomolyodott, de hamar egy apró mosolyra húzta az ajkait- Ne hívj így itt...
-Vagy mi lesz? - nyújtotta ki a nyelvét, amire YanYan leutánozta az apukája mozdulát, és felnevetett rajta.
-Sziasztok- mosolygott Renjun, a tekintete pedig a kisfiúra tévedt- Látom semmit se változtatotz rajtatok a gyerek nevelés! - nevetett fel halkan- Hány éves is? Olyan nagy lett mióta legutóbb láttam!
-Négy éves- válaszolt Chenle - Lucas génjeit örökölte, mert ahhoz képest magas! Szerintem túl fog nőni engem... - sóhajtott fel az omega, az említett alfa pedig csak megforgatta a szemeit. Valamit mondott volna, de a beszélgetésüket megzavarta Jaejae azzal, hogy hozzájuk rohant.
-Apu! Apa! Láttátok Haejin-t? Az apukái már itt vannak, de nem látom őt sehol! - mondta szomorúan a kisfiú.
-Renjunnie! - s megérkezett a nagy Jaemin is. Karjában egy aprócska lánnyal, mellette egy már felnőtt Park Jisung-gal, aki az évek alatt talán még helyesebb lett mint eddig volt.
-Csak eljöttetek! - mosolygott Jeno, míg Renjun egy szoros ölelésbe vonta az omega-bétát.
-De hiányoztál- suttogta Renjun, majd gyorsan elengedte a fiatalabbat, nehogy elérzékenyüljön. Rég nem láthatta a barátját, mivel mindig valami közbejött. Vagy a gyerekek miatt nem tudtak találkozni, vagy éppen munka miatt nem sikerült leülniük beszélgetni. De valahogy mégis mindenki időt tudott szakítani a kis Jaemin születésnapjára.
-És hol az én kedvenc keresztfiam???- guggolt le Jaemin a kis Jaemin-hez, aki egyből elvigyorodott, kitárva a karjait, és átkarolta a felnőtt nyakát. Egy ideig ölelgette, de hamar elvonta a figyelmét valaki más, akitől hihetetlen boldog lett. Elengedve a bétát tehát, a személy fele futott nagy boldogan.
-Haejin...? Haejin! Haejinnie!!
-Jaejae!

A felnőttek a gyerekek hangjai irányába néztek, és észrevették Mark-ot, Donghyuck-ot és persze Haejin-t, akit ekkorra Jaejae már az ölelésével fojtogatott. A fiú nem nézett ki dühösnek Jaejae miatt, sokkal inkább örült, hogy a másik is örül neki.
-Mark hyung-pacsizott le Jeno a másik alfával. Hyuck pedig a többieket üdvözölte.
-Látom a gyerekek ismét egymásra találtak- mosolyodott el Donghyuck- Haejin nagyon aggódott hogy még mindig mérges rá.
-Jaejae is emiatt szomorkodott.
-Apa!- hangzott a két fiútól egyszerre, amin a felnőttek csak felnevettek. A két egymást ölelgető gyerek duzzogósan nézett össze, majd elfordultak a másik irányba, hogy ne is lássák a szüleik zavarba ejtő vigyorait.
-Fiatalok!
-Na lám, csak nem a híres neves művész, Taeyong az? - vigyorgott Jaemin, felkelve a földről, ahol az előbb hagyták. Az unokabátyját már rengetegszer látta, így felé csak egy mosolyt küldött. Meglepő módon, a két idősebbnek nem voltak gyerekeik. Főleg azért, mert mindketten alfák voltak, de inkább az volt a dolognak az oka, hogy nem akartak, és Taeyong nem is tudta volna végigjátszani azt a durva játékot, aminek árán Mark-éknak is lett Haejin. A kisfiú sok dolgon ment keresztül, pedig csak alig hat éves, de az apjainak még annál is rosszabb helyzete volt. Kész csoda, hogy mindkét alfa kapcsolat megmaradt ilyen sokáig.
-Jól néztek ki! - vigyorgott Mark végignézve a bátyján.
-Hát igen, ideje volt már megmutatni magunkat- sóhajtott fel az idősebb. A beszélgetés folytatódott, megjelent Kun ge is, aminek Chenle nagyon örült, és jól el is beszélgetett az idősebbel. A szülinapi bulit Sicheng ge se hagyta ki, de ezúttal nem egyedül jött, hanem a párja, Yuta társaságában. A tortázás közben pedig megjelent Ten is valahonnan, akit nem sokan ismertek, de Jisung hamar bemutatta őt a többieknek, és könnyen meg is barátkoztak vele. Összefoglalva, mindenki jól szórakozott míg a gyerekek játszottak és ajándékot bontogattak.

Eközben Renjun elhúzta Jeno-t félre egy kicsit, átölelve az alfáját.
-Elfáradtál, Injunnie? - ölelte vissza Jeno az idősebbet, aki csak egy halkat hümmögött.
-Annyi mindenki van itt, esküszöm nemtudom merre kapjam a fejemet! - motyogta zavartan Renjun. A fiatalabb elmosolyodott. Tudta, hogy a párja hamar elfog fáradni, de valahol örült is neki. Renjun napok óta nem aludt rendesen, még ő se tudta miért, és most végre nyugodtnak érezte az omegáját.

Renjun mélyen beszippantotta a férje illatát, és halkan felnyüszögött.
-Olyan rég nem volt már heat-em, lehet az zavart be az utóbbi napokban? - motyogta halkan a kínai, és közben le is hunyta a szemeit.
-Kitartás, a mai napot bírd ki még, holnap megkérjük Mark hyungot hogy had aludjon Jaejae Haejin-nél. - mondatát, mintha a kettő gyerek meg is hallotta volna, úgy felkapták a fejeiket, és odarohantak hozzájuk.
-Apa, apu! Tudom hogy ma van szülinapom de... Aludhatok Haejin-éknél? Csak ma, légysziiiiii! - toporgott Jaemin, Renjun pedig már éppen nézett volna fel a férje nyakhajlatából, de Jeno válaszolt helyette is.
-Igazából jó lenne. Maradhatnál többet is náluk, mivel szünet van, mit szólsz? Csak haza kell mennünk összepakolni a cuccodat.
-Tényleg??! Köszönöm!! - Jaejae teljesen felvirult, és örömében eljárta a kis örömtáncát, amibe Haejin is belecsatlakozott. Hamar elszambázták magukat Mark-ék fele is, hogy elújságolják a hírt nekik is. Renjun pedig halkan felkuncogott.
-Olyan aranyos amikor boldog...
-Te is az vagy, szerinted honnan örökölte? - nyomott egy puszit Renjun arcára az alfa- ha ma hazaértünk, menj el fürödni, én meg összerakom a kölyök cuccát.
-Mhnm... De nagyon fáradt lesz, biztos ki fogja hisztizni, hogy én is ott legyek, mikor elviszik Mark-ék. Majd elmegyek utána fürdeni veled.
-Ohó, közös fürdés? Ez tényleg jobban hangzik!
-Nyughass, még mindig nem vagyunk kettesben! - ütötte finoman vállba a kínai, amin Jeno csak mosolygott.
-Ott nem csak fürdés lesz, ugye tudod, omega? - suttogta a fiatalabb nagyon halkan, hogy más Renjun-on kívül még véletlen se hallja meg.
-Moderáld magad, gyerekek is vannak körülöttünk! - sziszegte Renjun, kissé elengedve a férjét.
-Ugyan már, senki se hallotta! - forgatta meg a szemeit Jeno mosolyogva- Mellesleg, míg nem a kölykök hallják meg, annyi baj legyen! Tudják hogy te az enyém vagy, és senki másé~
-Annyi év, az ember azt hinné változtál, de egy cseppnyi változáson se mentél keresztül, még mindig ugyan az a borzalmasan flörtölő alfa vagy, akivel a kávézóban találkoztam! - sóhajtott fel, hitetlenül megcsóválva a fejét Renjun, majd a gyerekek fele pillantott, és megnézte az időt. - Mennünk kéne lassan...
-Milyen gyorsan telik az idő... Oh? Vagy csak várod hogy végre kettesben lehessünk?
-Na, na, na! Semmi kanosság, majd ha elment Jaejae.
-Te jó ég, te tényleg nagyon várod, hogy kettesben legyünk!
-Shhhhh!

...............
A többit, a képzeletetekre bízom <3

SatanQuinn, 2021/11/04