intoxicating ~ noren

28.

-"Én mondom neked, hallani a tüzijátékokat miközben Jisung nem kímélve dönget, valami fenomenális volt!" - nevetgélt Jaemin a vonal túloldaláról, amit Renjun hallva csak megrázta a fejét hitetlenül.
-Fel ne keltsd, szerintem lesz még egy meneted ha megteszed! - kuncogta Renjun- De tegnap este nem csak te lettél "megdöngetve"- vette halkabbra a hangját a kínai, a maga mellett fekvő, még mindig halkan szuszogó alfájára pillantva. Jeno arcvonásai simultak és nyugodtak voltak, ami mostanság ritka kincs volt a fiatalabbnak. Nyugalom egy ilyen stresszes időszakban, talán még jobban esett nem csak neki, de Renjun aggódó szívének is.
-"OOOOH?! mhmh hyung! Olyan korán van még, ne óbégass! B-bocsi Jisung.."- a béta nyafogásából ítélve, és a másik rekedt, reggeli hangját meghallva valami Jaemin számára zavarbaejtő történt.
-Papuuuuuuucs! - suttogta Renjun kuncogva
-"REN- oh?! OH NE JISUNG SAJNÁLOM CSENDBEN LESZEK NE CSIN-"

Renjun nem akarta végig hallgatni egy aktusukat sem, szóval inkább kinyomta, mielőtt valami olyasmit hall meg, amit nem kéne neki. Csendesen kuncogva tette le a telefonját az éjjeliszekrényre, és visszacsúszott a fiatalabb karjaiba, aki érezve a kínai közelségét megejtett egy apró mosolyt.
-Mhmn Injunnie- dörlögőzött Jeno az idősebbhez, ezzel kicsalva az utóbbiból egy halk nevetést.
-Mit csinálsz?! - kuncogott az omega, majd a két keze közé fogta az alfája mosolygó arcát. Jeno ekkorra már hatalmas csillogó szemekkel pillantott fel a gyönyörű szerelmére.
-Szeretlek- motyogta halkan a fiatalabb, ezzel egy sötétvörös pírt idézve a párja arcára.
-Én is szeretlek Nono-suttogta vissza az omega ugyanazon a hangerőn, amit a másik használt előtte.

Ebben a kialakult kisebb csendben semelyikük se akart megszólalni, de nem is igazán tudták volna kifejezni magukat szavakkal.

Az omega gondterhelten felsóhajtott, visszagondolva arra a megannyi dologra, amit tenniük kell aznap, és arra, hogy helyette mi mást csinálna.
-Nemsokára- mondta Jeno, érzékelve, hogy az omegája ideges. Tudta mi lehet a baja Renjun-nak, hisz őt is ez zavarta a legjobban. - Megígértem hogy várok az esküvőig...
-Ettől függetlenül majdnem megtetted tegnap este, a könyörgésemnek hála!- kuncogott Renjun- Vagy az akaratodnak kell erősödnie, vagy nem dönthetsz meg, mert majdnem megjelöltél! - bökte meg a fiatalabbat
-Oh mintha nem te nyafogtad volna hogy "aH JenOhh JAj kÉrLek!" - torzította el a hangját Jeno, ezzel imitálva a kínait.
-Fogd be! - vörösödött el Renjun.
-oh igen???

Renjun nevetve nézte, ahogy az alfája feléje kerekedik, és szándékosan csábító illatot eresztve, nyalta meg az alsóajkát, ezzel elérve, hogy Jeno nehezebben vegye a levegőjét.
-Szóval hogy is volt, alfa? - suttogta Renjun

Jeno egy aprót nyelve fúrta a fejét az idősebb nyakhajlatába, mélyen beszippantva annak bódító illatát, ami előcsalt belőle egy halk, félig elfojtott nyögést.
-Nono? - mosolyodott el halványan, megérezve Jeno apró, nyálas pusziait a nyakán. Már érezte a párja merevedését is, de ő se volt jobb helyzetben.
-Szóval nem volt elég a tegnap este huh? - morogta mély hangon Jeno
-Hogy őszinte legyek? Nem rontottál meg eléggé alfa! Romokban akarok lenni! Menj el annyira, hogy fel se tudjak állni- nyüszögte halkan Renjun, a karjait a fiatalabb nyaka köré fonva, ahogy az utóbbi megtalálta a lehető legérzékenyebb pontot Renjun testén, és azt kezdte el nyomorgatni.

Ám mivel közel dél volt, az egyik szobalány pont ekkor választott bekopogni az ajtón, ezzel megzavarva a két fiatalt.
-Urfik, Mr. Lee hivatja önöket! Ébren vannak? - kérdezte a lány, amire Jeno csak egy mérges, és viszonylag hangos morgással válaszolt, de az omega se volt jobb.

Zavartan pillantott a felette levőre, és egy ideges mosolyra húzta az ajkait.
-Nem hagynak minket élni- sóhajtott fel a kínai, majd egy hosszú csókot nyomott Jeno ajkaira, mielőtt kicsúszott volna a fiatalabb alól, hogy felöltözzön.

...

-... OH NE JISUNG SAJNÁLOM CSENDBEN LESZEK NE CSINÁLD!!! - vinnyogta a béta magas hangon, mikor Jisung felé kerekedett. A telefonja kiesett a kezéből, így nem hallotta, hogy a barátja akivel beszélt a készüléken, kinyomta őt, de ez volt a legutolsó dolog amivel abban a pillanatban akart foglalkozni.

Nagyobb problémának bizonyult ugyanis, hogy a nála fiatalabb alfa felette magasodik, és a tekintete tele van vággyal, amiről kivételesen nem tudta eldönteni, hogy a rut miatt van, vagy csak Jisung ilyen kanos.
-Ejj ej... - morogta Jisung közelebb hajolva az alatta levőhöz, és végig nyalt egy csíkot a nyakán.
-Mhm?

Jaemin remegett a nála fiatalabb alfa minden apró érintésére, így nem volt csoda, hogy ez most se volt másképpen. Hatalma volt felette, amit Jisung rendkívül élvezett.
-Sikeresen nem haraptalak meg tegnap, de nem tudom megígérni a biztonságodat, ha megint visszajön. Biztos hogy benne vagy ebben? - tette egyik kezét az idősebb arcára Jisung, hangja aggódó volt, de ezt nem akarta az arcán is kimutatni. Nagyon is aggódott a hyungjáért, mert tudta magáról, hogy milyen erőszakos, még ha Jaemin ki is bírta vele egyszer.
-Jisungie nem jöttem volna ide ha nem vagyok benne biztos- mosolyodott el a béta, majd karjait a felette magasodó nyaka köré csavarta, és lehúzta magához. - Azért jöttem hogy segítsek, szóval használd ki az alkalmat kérlek. Én rendben leszek, ne aggódj túl sokat!
-Ne vesd alám magad ennyire, mert nagyot fogsz bukni egyszer- sóhajtott a fiatalabb- ha túl magabiztos leszek még megbántalak valamivel...
-Szóval tényleg aggódsz értem, és nem csak tetteted! - mosolyodott el Jaemin teljesen elvörösödve, de Jisung se volt sokkal jobb.
-Mhmm! - duzzogta halkan az alfa, a fejét Jaemin nyakhajlatába fúrva, és nyomva egy apró puszit az ottani bőrre.
-Ne tolj el magadtól legközelebb, jó?
-Mhm..
-Ennünk kéne valamit, mielőtt megint elveszted a fejed, nem? - kuncogott fel a béta, ám meghallva Jisung halk szuszogását, inkább csendben maradt.

Ő maga nem volt éhes, szóval nem kelt fel az ágyból, csak hagyta hogy a fiatalabb aludjon tovább. Biztos nagyon fáradt volt az előző nap miatt... Sokáig fent maradtak.

Talán vissza is aludt volna ebben a nagy nyugalomban, ha nem érez meg egy erős fájdalmat a pocakjában. Nemtudta mi volt az, hogy mi is okozhatta, de rettentően fájt neki, annyira, hogy még a könnyei is kicsordultak. Szerencsére a fájdalmas állapot nem tartott sokáig, viszont nagyon intenzíven hatott a bétára, annyira hogy még Jisung is megébredt miatta. Bár Jaemin ezt nem vette észre, mivel a szervezete automatikusan kikapcsolt, és elaltatta a túl nagy fájdalom miatt.

Jisung kissé összezavarodottan, ám aggódással teli szemekkel pillantott az alatta fekvőre, és inkább mellé csúszott, hogy ne nyomja meg semmijét. Hátha az volt a baj, hogy túl nehéz volt az idősebbnek, és az azért kezdett el majdnem nyüszögni. Emellett magához is húzta Jaemin-t, és annak arcát meg is puszilta óvatosan, mielőtt még jobban magukra húzta volna a takarót, hogy visszaaludjon ő is.

...............
Jó hajnalt gyermekeim ^^
Kezd izgi lenni a sztori huhu~