intoxicating ~ noren

27.

-Jó reggelt....
-Jó reggelt?? Még jó hogy nem vagy pizsamában és papucsban! Mi ez a nyúzott kép? - kuncogott Renjun keresztbetéve a karjait a mellkasa előtt, ahogy belépett az ajtón, nyomában Jeno-val, és Donghyuck-kal.
-Nem is az én ötletem volt elaludni hajnali hatkor- mosolygott idegesen Jaemin

A kettejük megbeszélték hogy még mielőtt beindulna a szilveszteri láz, leülnek egyet beszélgetni. Hogy hogyan került oda a két alfa? Jeno jött Renjun-nal, mert végre szabad lett (erre a napra az apja hagyta őket pihenni), Donghyuck pedig csak éppen szabad lett, mivel Mark-nak akadt valami dolga.

És mivel a hármuk közül csak Jaemin lakik jelenleg egyedül (igen Jisung-hoz költözött, de nem teljesen, így a lakása még megvolt), így oda szervezték a találkájukat.
-Hogy-hogy hatkor feküdtél le? - kérdezte Jeno, egy kisebb aggódással a hangjában, miközben levette a kabátját és cipőjét, mint a másik kettő.
-Nem bírok aludni- rázta meg a fejét, beljebb tessékelve a vendégeit, majd az egyik fotelban foglalt helyet. - Jisung végre felhívott tegnap este...
-Igen? - ült le Renjun a barátjával szemben levő kanapéra, felhúzva a lábait törökülésbe.
-Mhm. Valamit lihegett a telefonba, de csak annyit tudtam kivenni belőle hogy "maga mellett akar tudni, de ne jöjjek mert megoldja egyedül". Persze, ha megtudná oldani fel se hívott volna- sziszegte hitetlenül a béta- Mindenesetre aggódom érte...
-Szóval belement a rutjába- sóhajtott fel Jeno
-Csak tapasztalatból mondom- szólalt meg Donghyuck- Ha nem is akarja hogy ottlégy mellette, valószínüleg az a jobb ha mégis elmész.
-De szétfogja szedni őt Hyuck! - mondta idegesen Renjun- Egy alfa, épp ésszel is nehezen kontrollálja magát, rutkor szinte lehetetlen a dolog...
-Ettől tartok én is... Viszont nem hagy nyugodni a dolog. Őszintén, mikor meghallottam a morgásait, éreztem mennyire szenved egyedül.. Majdnem használta az alfa-hangját is rajtam, hogy magához csaljon, de kinyomtam a telefont mielőtt megtette volna- temette a mancsaiba az arcát Jaemin.
-Jól tetted... Ha oda is akarsz menni, nem szabadna az ő parancsára tenned- szólalt meg Jeno.
-...Mindegy.
-Baszdki most jövök rá, szar lehet megkapni a rutodat szilveszterkor! - nevetett fel Donghyuck, amire kapott egy jó oldalbaszúrást a mellette ülő omegától.
-Ne nevesd ki, nem ő tehet róla! Nem mellesleg Mark és te is nemrég mentetek keresztül rajta! Csak szerencsés vagy, hogy már vége van.
-Nekem nem lesz soha... Gyerekem.. - suttogta el Jaemin, de ez a halk hangerő elég hangosnak hatott a csendben ami a négyük közt alakult ki.

A kínai tekintete aggódóvá vált, és már épp szólalt volna meg, de Jaemin folytatta.
-Nem is lehet soha, mert nem vagyok képes rá.. Nem tudnám megadni azt neki- nevetett fel szomorúan a béta- Az lenne a legkevesebb hogy ott legyek mellette mikor ilyen állapotban van. Épp ezért érzem magam ilyen rosszul.

Csend.

A csendben Renjun és Jeno összenéztek. Jól tudták a rendszert. Nekik volt esélyük.

Alfa-alfa, béta-béta, alfa-béta, béta-omega és omega-omega kapcsolatokból nem lehettek gyerekek. Ha valakiknek kölykeik voltak, az azért volt, mert alfa és omega volt a két szülő. Nagyon ritkán, hetero béta kapcsolatokból is születtek gyerekek. De a többi kapcsolat képtelen volt szaporodásra.

Az alfák termékenyítettek meg.

Az omegák megtermékenyültek.

A bétáknak pedig csak akkor volt esélyük rá, ha a saját fajtájukból is az ellenkező nemmel álltak össze.

Épp ezért, ami történt Jaemin-nel, hogy egy alfa lett a választott társa, elég lehetelennek látszott. Mert az is volt. Béták és alfák sose álltak össze így.
-Jaemin...
-Eldöntöttem- nézett fel a barátaira az említett- Elmegyek hozzá.

...

Jaemin, kissé rendezettebben, de még mindig rettentő idegesen lépett az alfa lakásajtaja elé. Halkan, de már onnan kívülről is hallotta az említett morgásait, és egy nagyot nyelt erre.
-Gyerünk Jaemin.... Megtudod csinálni!

A béta mélyen belélegzett, mielőtt elővette volna a kulcsait, és a lehető leggyorsabban belépett a lakásba, majd magára zárta a bejárati ajtót, hogy Jisung ki ne tudjon szökni, mert az kicsit se lenne jó.
-Ji...Jisung?- kérdezte hangosabban, majd körbenézett, de mivel nem látta az alfáját, így szimplán visszafordult a fogas fele, és levette a kabátját, meg a cipőit.

-jAeMin?!

A felettébb ideges hangot meghallva a béta gyorsan megfordult, és maga előtt látta a fiatlabbat. Jisung-on felül semmi sem volt, alul is csak egy melegítőt hordott, a haja pedig össze volt kócolva. Látszott rajta az is, hogy mennyire liheg, és legszívesebben letámadná az előtte állót, ezért Jaemin óvatosan szólalt meg, nem túl hangosan.
-Szia... - lépett volna közelebb az idősebb, de Jisung a fejét rázva kezdett hátrálni
-Hhh...menj.....mielőtt...megőrülök!- hörögte az alfa, a piros szemei pedig felvillantak. A mellkasához kapott, mikor egy erős, szúró érzést érzett. Az alfája üvöltött benne, és azon küzdött, hogy Jisung feladja a harcot ellene. A fiatalabb nem akarta bántani a bétát, de Jaemin jelenlétével csak még nehezebb volt visszafognia magát.
-Te szent ég, mi történt? - futott oda Jaemin az alfához, ezzel pedig az utóbb már képtelen volt rendesen visszafogni magát.

Amint egy lépésre volt tőle a béta, Jisung magához húzta őt, és heves levegővétellel bújt hozzá.
-Kérlek... Nem megy... - morgott mélyebb hanggal a fiatalabb- Fuss amíg lehet! Nem akarlak....nGh megharapni!!
-Jisung. Azért vagyok itt, hogy segítsek. Kérlek használd ki az alkalmat. Tudom hogy nem fogsz bántani engem- kezdte el simogatni az alfa hátát, nyugtató illatát kieresztve, ami nem sokat, de hatott a másikon.
-Mért van ilyen.... Jó illatod?! - mordult fel Jisung, felnézve a bétára, és elkerekedtek a szemei.

Ugyan a fiatalabb nem tudta kimondani, és nem is értette miért, de Jaemin egyik szeme a kék helyett sárgán csillogott.

Jisung a rutja miatt nem sokat gondolkozott a furcsaságon, igazából azt hitte, hogy csak képzelődik, így erősen ráfogva az idősebb csuklójára, elvezette azt a kanapéig, hogy ledöntse rá.

Természetesen rögtön meg is lett fosztva a ruháitól, így nem akadt lehetősége arra, hogy figyelmeztesse a fiatalabbat valamiről.
-Ez...
-Igen uhm... Kitágítottam magam hogy neked ne kelljen- mondta zavartan a béta, ahogy érezte, hogy Jisung elkezdi piszkálni a benne levő játékszert- Gondoltam hogy nem lesz elég energiád visszafogni magad addig, szóval muszáj volt.. Hoztam síkosítót is neked- motyogta az idősebb- a gatyám zsebében van, használd kérlek, mert ami bennem van az nem biztos hogy elég lesz...

Hallva ezen szavakat az alfa szíve kihagyott egy ütemet, és bár kiadni nem tudott volna semmi normálisat, csak hörgést meg morgásokat, szimplán elmosolyodott.

A béta mindezt érte tette, és szilárd biztos volt abban, mit is csinál. Bár még így se akarta szabadjára engedni teljesen az alfáját, sokkal jobban elengedte magát, ami abban is megmutatkozott, hogy aznap.... Talán nem is csak aznap, hanem ténylegesen; először hajolt az idősebb ajkaira, egy szenvedélyes csókba vonva azt.