intoxicating ~ noren

8.

-Ugye tudod hogy a ruha amit felveszel úgyse fog sokáig rajtad maradni? - vigyorgott perverzen Jaemin a videóchaten keresztül a kínaira.- fogadok Jeno szívesen letépné mindet rólad!

A bétának eredetileg segítenie kellene Renjun-nak, aki a Jeno-val levő találkozására készül; vagyis inkább szenved, mivel nemtudja mit vegyen fel. Lányos? Lehet. Klisé? Pontosan.

De Renjun nem tudott mit tenni magával, a "pizsomaparti" gondolata egyszerűen lázba hozta. Nem tudott megülni a seggén, és kivárni az időpontot amit még az alfával beszéltek meg.

Küldve egy halálos pillantást a fiatalabb fele, Renjun torkát egy kisebb sóhaj hagyta el.
-Na ez nem hangzott jól, mi zavar? - kérdezte a béta, Renjun pedig csak megrázta a fejét, egy apró mosollyal az arcán
-Csak igyekszem magam lenyugtatni...
-Oh, hogy ennyire fel vagy csigázva amiért este összebújtok? - kuncogott fel Jaemin, amin az omega felmordult- De most komolyan! Egy ágyban fogtok aludni, nem? Nem fog megőrülni az illatodtól? - kérdezte kissé több aggódással a hangjában a béta, mikor Renjun vállatvont
-Megkérdezem hogy szeretne-e vedégszobában aludni, vagy velem töltené-e az estét. Ő dönthet róla, mert nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni... - harapta be az alsóajkát a kínai a tükörhöz fordulva, és mégegyszer végignézett magán. Aztán meggondolta magát, és egy másik pólót vett fel.
-Persze, de azért örülnél neki, ha veled aludna, nem? - emelgette a szemöldökét a fiatalabb, a kínai pedig megforgatta a szemeit, elpirulva, majd közel hajolt a telefonjához
-Most hogy kiszórakoztad magad, és nem segítettél szart sem, kinyomlak. Pá, pá!

Szegény bétának semmi ideje nem volt arra, hogy megszólaljon, mert az idősebb kinyomta a telefont, és visszafordult a tükör fele.

...

-Oh, kire vár az úrfi? - kérdezte kiváncsian Renjun mellé lépve az egyik szogáló, pontosabban Sicheng.

Sicheng nem is igazán szolgáló volt. Inkább egy nagytestvérként funkcionált, hisz Renjun mellette nőtt fel.

Ugyan nincs nagy táv köztük, tényleg csak három év, mégis lehet érezni a különbséget. De az omega nem panaszkodhat, hisz míg ő egy bátyó figurát kapott maga mellé hogy megvédje őt, addig az egyik fiatalabb kínai barátja rosszabbul járt. Ő inkább egy dadusnak mondhatná az idősebb, viszont jóval erősebb bétát, mivel az úgy viselkedik mint egy második anyuka.

Hogy mért kaptak szolgálókat, akik gondoskodnak róluk, és megvédik őket? Pont azért, mert a szüleiknek nem volt idejük rá, bármennyire is akartak időt keríteni. Így biztonságosabb volt.

Sicheng valószínüleg még most is kísérné mindenhova, ha Renjun nem mondta volna neki, hogy a kávézóban ahol dolgozik van egy alfa barátja, akinek van már párja, és tolerálja az illatát. Egy alfa aki nem bántja ugyanis, mégis erősebb és hatásosabb védelem az omega számára, és ezzel megtudta nyugtatni az idősebb kínait.
-A jegyesemre- szólalt meg halkan Renjun, Sicheng tekintete pedig teljesen elsötétedett.
-Renjun-ah! Nem hagyhatlak egyedül egy alfával! Még akkor sem ha ő a jegyesed!
-Gege- az omega hangja nyugodt, és kedves volt, ahogy mosolyogva fordult az aggódó béta fele. - Ismerkedünk. Jeno egy rendkívül értelmes alfa egyébként is. Ha meg mégis tenne valamit, ami nagyon nem valószínű, akkor is. Van egy papírunk, ami szerint velem kell maradnia.
-De nem harapott meg még, és ha meg is teszi, akkor se biztos hogy melletted marad- mondta Sicheng egy ideges sóhajjal.
-Ge, ne aggódj- mondta halkan Renjun- Jeno nem olyan. Jeno nem Lucas, Jeno nem fogj elkövetni azt... Már... Már annyiszor megtehette volna!

Sicheng csak csalódottan megrázta a fejét.
-Túl naív vagy úrfi- vette fel a hideg pillantását a béta- Honnan tudod hogy nem tervezi ezt?
-Sicheng ge! - emelte fel az omega a hangját.

A béta elhallgatott, és látva, hogy Renjun vállai rázkódni kezdenek, megpróbálta óvatosan megérinteni a fiatalabbat, ám ezt félbeszakította a csengő. Renjun rögtön felkapta a fejét, és megtörölve az arcát, kinyitotta az ajtót, csak hogy meglássa az alfát a kapúban. Egy kisebb mosollyal intett feléje, majd még mielőtt elindult volna Jeno irányába, Sicheng-hez fordult.
-Tudom hogy jót akarsz ge, de kérlek ebbe ne szólj bele. Tudom mit csinálok. - mondta halkan Renjun.
-Igen, úrfi- mondta ugyan olyan halkan, és szomorúan Sicheng, ám mikor a fiatalabb megfordult, hozzátette- Légy óvatos!

Renjun erre már csak egy mosollyal válaszolt, és Jeno-hoz sietett, akinek csak egy apró pillantás kellett hogy rájöjjön, hogy baj van az omegával, így míg mielőtt az beszállt, az idősebb hátára vezette a kezét, és elsuttogta kérdését.
-Mi történt? Látom a könnyeidet...
-Csak menjünk. Most, ha lehet. Majd útközben elmagyarázom.- motyogta az omega, csendben beszállva a kocsiba, Jeno pedig a még mindig ajtóban álló Sicheng fele vetett egy mérges pillantást, mielőtt követte Renjun tettét.

...

-Szóval.- szólalt meg Jeno- Bántott az a férfi?
-Hm? Kicsoda? - kérdezte Renjun nagy szemekkel, az alfa pedig elengedett egy apró sóhajt.
-A férfi az ajtóból.
-Sicheng ge? Valami olyasmi... - motyogta Renjun halkan, Jeno szorítása pedig erősebb lett a kormányon
-Mivel bántott? - a fiatalabb majdnem hogy sziszegte ezt a kérdését, ezzel kissé meglepve az omegát
-Csak védeni akar, és kicsit kiakadt attól hogy egy alfával megyek el... - magyarázta az idősebb- Miért vagy olyan mérges? Semmiség, csak én vagyok érzékeny- mosolyodott el Renjun, majd kifújta az orrát.
-Azért vagyok mérges, mert rosszul érzed magad miatta, és nem tehetek érted sokat, csak elvonhatom a figyelmed róla. Mondjuk nem mintha én örülnék neked, mikor másik alfával mennél el..
-Ő egy béta, Jeno. Egy béta, aki mellettem volt azóta, hogy bölcsödés voltam. Olyan nekem mint egy bátyj.- mosolygott Renjun- Te pedig szimplán féltesz mert omega vagyok, és felelős vagy értem.
-Injun...

A kocsi ezután csendben haladt tovább, és ők is kis semmiségekről kezdtek beszélgetni. Az alfa oldani akarta a feszültséget, így inkább nem hozta fel az előbbi témát.

Renjun el is felejtette megkérdezni merre mennek, így eléggé meglepődött, mikor a fiatalabb leállt egy étterem előtt.
-El is felejtettem hogy enni jöttünk- motyogta Renjun- Nem igazán öltöztem úgy...- nézett az alsóajkát rágcsálva az alfára, aki csak egy lágy mosolyt küldött felé.
-Én se vagyok olyan ruhában, és ez nem is egy olyan étterem, ne aggódj. Viszont ha bemegyünk, tapadj rám, mert ide nem csak párok jönnek, hanem szingli alfák is, és jobb lenne a lelkem ha közelebb lennél hozzám... - mondta halkabban  Jeno, amire válaszul a kínai csak biccentett.

Kiszálltak tehát a kocsiból, és Jeno egyből szorosan Renjun mellé lépett, egyik karját az alacsonyabb derekára téve, amitől az omega meglepődött, de nem szólt érte. Tudta mért teszi ezt az alfa, és hiába nem ismerte annyira még őt, meg is bízott benne.

Egyszerűen csak volt benne egy érzés, egy erős vágy, és tisztelet a fiatalabb fele, és egyre csak mélyebbre zuhant ebben az érzésben, ahogy folyamatosan többet és többet tudott meg Jeno-ról, és jobban megismerte.